Butler E.

Lilith ismeretlen helyen ébred fel. Hamar megtudja, hogy az oankáli nevű idegen faj űrhajóján tért magához, ahol több száz évig tartották mélyalvásban. Találkozik a földönkívüli lényekkel is, akik megosztják vele a tudásukat: a nukleáris holokauszt idején vették fel a kapcsolatot a kipusztulásra ítéltetett emberiséggel, megmentették, akit lehetett, majd az évszázadok alatt meggyógyították a Földet. Kifejlesztették a rák ellenszerét is, és olyan genetikai módosításokat végeztek az embereken, melyek eredményeként nemcsak, hogy nem lesznek betegek többé, de a mentális és fizikai képességeik is egyaránt javultak. Az oankálik úgy érzik, eljött az idő, hogy felébresszék az embereket, és visszavezessék őket a Földre. Lilith az egyik első ébredő, az ő feladata lesz egységet kovácsolni a többiekből, és megkezdeni a visszatérést. De ahogy a nő idővel megismeri az oankálikat és a kultúrájukat, rádöbben, hogy az idegenek nagy árat kérnek a segítségükért cserébe. Talán akkorát, hogy az embereknek nem is kellene elfogadniuk. Octavia E. Butler 1987-es sci-fijének megjelenése komoly hiánypótlás a magyar könyvkiadásban. A Hajnal mélyen elgondolkodtató regény az embernek az ismeretlenhez való viszonyáról, a hatása ráadásul a mai napig érződik a popkultúrában, elég csak az Érkezés című filmre gondolni, de szintén tökéletes olvasmány Ursula K. Le Guin és Naomi Alderman rajongóinak.

Lilith életet ad egy látszatra normális fiúnak, akit Akinnak nevez el. Akinnak öt szülője van: egy férfi és egy nő, egy hímnemű és egy nőnemű oankáli, valamint egy nemtelen óloj. Az oankálik és az ólojok annak az idegen fajnak a tagjai, akik megmentették az emberiséget a nukleáris holokauszt idején, ám ezért cserébe beolvasztották a génállományukat az övékbe. Ennek drasztikus hatásaként megjelentek az új, genetikailag módosított emberek, akik tökéletes harmóniában élnek az idegenekkel, míg az ellenállók tőlük szeparáltan, különböző falvakban és kisebb városokban próbálnak cserekereskedelemmel és fosztogatással boldogulni. Szaporodni nem tudnak, mivel az oankálik sterilizálták és megfosztották őket attól a „genetikai hibától", amely majdnem a teljes kipusztulásukat okozta. Végső kétségbeesésükben ezért nehéz lépésre szánják el magukat. Egy nap néhány lázadó elrabolja a még gyermek Akint, akire fajtájától elszakadva borzasztó sors vár. De ahogy Akin egyre több időt tölt el a régi emberekkel, mind jobban megkedveli őket. Annyira, hogy ennek végül beláthatatlan következményei lesznek. Octavia E. Butler Hajnal című klasszikusának folytatásában még komolyabb filozófiai kérdéseket tesz fel az olvasónak. Mi teszi az embert emberré? Miért viselkedünk úgy, ahogy? Miért félünk a változástól? Az Átváltozás egyszerre lenyűgöző hard sci-fi és könyörtelen szembenézés legbelső félelmeinkkel – az üzenete pedig talán még az 1988-as eredeti megjelenésekor sem volt olyan erőteljes és aktuális, mint napjainkban.

Az emberek és az oankálik azóta párosodnak egymással, hogy az idegen faj megmentette a nukleáris háború utolsó túlélőit. Az idegenek célja, hogy a hímek és nőstények mellett létező, harmadik nemű társaik, az ólojok – akik az alakváltás, gyógyítás és génmanipuláció képességével rendelkeznek – addig kísérletezzenek az emberi DNS-en, míg létre nem hoznak egy olyan hibridet, ami képes életben maradni a világűr legkegyetlenebb feltételei közt is. Jodahs egy különleges óloj: ő az első földönkívüli, akit emberi anya szült meg. Ahogy felnő és a teste érettségi szakaszba lép, úgy fedezi fel különleges képességeit. Jodahs azonban a származása miatt idegennek számít az idegenek között is, és ha nem tanulja meg kontrollálni a félelmét, valamint nem veszi sikerrel a metamorfózisokkal járó kihívásokat, akkor nem a két faj megmentője, hanem végzete lesz. A Xenogenezis-trilógia befejező részében minden benne van, amiről a sci-fi műfaja szól; Octavia E. Butler a képzelet határait feszegetve, méltó módon fejezi be lebilincselő és végtelenül elgondolkodtató történetét.