Tibor Ébert

Gyors ind. Ez a menetrendi információ a kötetben olvasható színművek egyikének szerzői utasításai között szerepel, de Ébert Tibor valamennyi drámájára és drámai szituációjára érvényes jelképesen. Gyorsvonat indul: a sokszor lírai fűtöttségű, cselekménnyel nem mindig megrakott darabok igen gyorsan kapcsolnak sebességbe. A bizarr világú alkotások – ébertiádák– több évtized alatt keletkeztek. Jelen kötet különféle dramaturgiai égtájakról fogadja s mint egy forgalmi csomópontról, úgy indítja őket különböző irányokba, olvasók és színházak felé. Az író az ezerkilencszázhatvanas évektől jól ismerte az európai drámaírás trendjeit és menetrendjeit. Nem véletlen, hogy legnagyobb sikereit is francia színpadokon aratta, világhírű rendezők színrevite­lei­vel. De a sínhálót, melyen szövegei futnak, maga tervezte meg. A szuverén, abszurd-látomásos komponálás rávall a modern felfogású muzsikusra (aki sokáig díjakkal honorált hangszeres zenészként kereste kenyerét), s rávall a sok műfajú formabontó szépíróra, aki a hős-, az életállomás- és a mártírium-drámákban, a történelemből is nevezetes személyekről (Attila, Bocatius János, Bartók Béla, Esterházy János) vagy antihős névtelen kisemberekről szólva mindig a váratlanul felvillantott összefüggések legforróbb s szinte mindig pokoli izzását keresi. Azzal a kíméletlen céltudattal, természetes erővel és szép lendülettel, ahogy egy fekete lokomotív halad pályáján. A drámagyűjtemény rászolgál az olvasó érdeklődő bizalmára: gyors érk. Tarján Tamás

Tibor Ébert sa narodil 14. októbra 1926 v Bratislave na Obchodnej ulici č. 50, v dome ktorý postavil jeho otec Ján Kristián Ébert, neskôr dom obchodníka Pavúka. Tu bývala rodina do roku 1936, potom sa presťahovala na Koziu ulicu. Už ako štvorročný hral na klavíri a veľmi skoro sa začal zaujímať o literatúru. Jeho učiteľmi boli významní slovenskí hudobníci, spisovatelia a básníci ako A. Albrecht, E. Suchoň, J. Smrek. T. Gašparek. Po ukončení gymnázia sa zapísal sa na Právnickú fakultu UK a navštevoval konzervatórium. Tieto roky považuje sa najkrajšie vo svojom živote. Po vojne ako 19-ročný opustil rodné mesto. V Budapešti naštevoval Vysokú školu hudobnú Franza Liszta, venoval sa literatúre, písal poéziu, prózu, divadelné hry a prekladal z latinčiny, slovenčiny a francúzštiny. Je nositeľom piatich vyznamení. Bratislavský rodák Tibor Ébert zachytáva osobné spomienky na udalosti, ktoré boli preňho podstatné a najdôležitejšie – od narodenia v roku 1926 až do obdobia po skončení druhej svetovej vojny, kedy musel opustiť milované rodné mesto a presídlil sa do Budapešti. Na pozadí osobných zážitkov prebiehajú reálne dejiny tejto pohnutej epochy. Ébert ich podáva bez sentimentality, no pritom s nefalšovanou presvedčivosťou súčasníka a očitého svedka, ktorý sa narodil a vyrástol v konkrétnom meste, na konkrétnej ulici, medzi konkrétnymi ľuďmi.