Szabó Ede

Mi is a műfordítás? Mesterség-e vagy művészet? Mi a szerepe, jelentősége egy nemzet irodalmában? Van-e tökéletes fordítás? Hány nyelven tudhat a műfordító és milyen fokon kell tudnia az idegen nyelvet? Mit és milyen határig képes befogadni, adekvált formába önteni az anyanyelv? Miféle bűvölet ejti rabul a fordítót, nem kerget-e csalóka délibábot, amikor azt hiszi, hogy magyarul megszólaló műve egyenértékű lehet Dante, Shakespeare, Tolsztoj eredeti remekével? Szükségszerű-e, hogy a fordítás – ahogy Kosztolányi szellemesen bizonygatta – „ferdítés” legyen? Folytathatnánk még: ezernyi a kérdés, és mindenre könyvünk sem válaszolhat. Mégis: tán vakmerőnek látszó vállalkozásunk nálunk először próbál meg a „műhelytitkokra” is kiterjedő képet adni a műfordítás izgalmasan szép, művészi mesterségéről. Reméljük: élvezhető formában és némi haszonnal, tanulsággal azok számára, akik nemcsak a remekműveket, de azok nyelvi varázsát is szeretik.

Krúdy ?Gyula világa álom és valóság, múlt és jelen, költészet és látomás különös, varázsos elemeiből épült. Századunk magyar irodalmának egyik legszuverénebb költői világa ez, mely lélekrajzban, időkezelésben, nyelvileg és formailag sok mai prózatörekvést megelőzött. Csillogóan lírai, humorosan groteszk, ironikus és keserűen szatirikus, rajongással és lemondással teljes, szándékoltan ódivatú és merészen modern. Krúdy izgalmas szerepet teremt magának: az elkésett lovag vagy a huszadik században ittmaradt „utolsó gavallér” szerepét, biedermeier idillt játszik, s titkon dantei pokolkörökben jár, pénzzel, itallal, szerelemmel, halállal viaskodik, mint Ady. Képzelete arabeszkjeibe, bűvösen zsongító stílusába bújtatva hitelesen idézi a való életet is: A nyíri csend pusztuló dzsentrivilágát vagy a századvég-századelő korrupt, mulató-züllő éjszakai Pestjét. Hősei többnyire hajótöröttek, mélyen átérzik a kor minden nyomorúságát, s félmúltba süllyedő, réveteg jelenükben valami sohanemvolt életforma boldogságát keresik. Vitalitása, bohémsága, látszólag problémátlan termékenysége ellenére Krúdy íróként is gyötrődő ember, már-már zavarbaejtően bonyolult jelenség, s életében és művében annyi a vélt és valódi ellentmondás, hogy igazi megértéséhez és méltányolásához fokozott gonddal kell megnéznünk: honnét és hogyan indul, mit hoz magával, milyen tényezők alakítják életét és művészetét. Szabó Ede könyve ezzel a „fokozott gonddal” készült: pontos, alapos életrajz és összefüggő életműelemzés, nélkülözhetetlen dokumentumanyag és nagyszerű esszé.