Cecilie Enger

Az idősödő Asta egész életében brit diplomata férjét követte a világban. Minden adott számára a kényelmes élethez, csakhogy egy éve - ahogy naplójában fogalmaz - a nyelv csapdájába esett. Agyvérzés következtében elveszítette az angol nyelvet, amely közel fél évszázadon át a sajátja volt, így férjével is csak segítséggel képes megértetni magát. Logopédusa tanácsára megpróbálja a rég nem használt norvég segítségével visszanyerni kommunikációs képességét - anyanyelvével pedig Asta visszatér emlékeibe és a régen maga mögött hagyott múltba. A felkavaró "utazás" a jelent is átszínezi: egy élete alkonyába lépő asszonynak kell szembenéznie döntései következményeivel, az idő kíméletlenségével és a szerelem elmúlásával. Cecilie Enger új regénye az írónőre jellemző érzékenységgel fejti fel egy tagadásokkal terhelt élettörténet szálait.

Cecilie Enger új könyve két fiatal nő egymásra találásának története a tizenkilencedik század végi Norvégiában, ahol a tenger felől már egy modernebb kor szele fúj, de még minden mozdulatlan, ódon és merev - főképpen a társadalom íratlan szabályai. Bertha félénk, zárkózott, a világra kíváncsian rácsodálkozó nagylány, Hanna öntudatos, komoly és főképp titokzatos személyiség. Berthát elbűvöli ez a határozottság, a büszkén viselt férfizakó és -kalap, de leginkább az a korábban elképzelhetetlen lehetőség, hogy egy nő ne a férje oldalán, gyermekeket szülve teljesítse be életét, hanem önállóan döntsön a sorsáról. Hogy más legyen, és másképp éljen. Vajon eltűri-e a férfiak dominálta társadalom az elzárt, északi bányászvárosban két nő merészségét, akik nemcsak közös hajózási vállalkozásba kezdenek, de a hagyományos nemi szerepekre és a több évszázados szokásokra is nemet mondanak? Vajon sikeresek lehetnek-e egy olyan területen, amelynek addig nők a közelébe sem mehettek? A regény két valós történelmi alak felkavaróan szép kapcsolatát beszéli el, háttérben az északi táj sejtelmes hangulatával és sajátos világával.

Ez a regény egy norvég középosztálybeli család története a századfordulótól napjainkig: Cecil Enger családjáé. Szerető közelségben, mégis ironikus távolságtartással mutatja be őket. A családtagoknak fel kell számolniuk a régi családi otthont, mert anyán elhatalmasodott az Alzheimer-kór. Egy gondosan összekészített papírköteg azonban megússza a nagy selejtezést. Ezek anya karácsonyi ajándéklistái. Pontosan részletezi bennük, hogy mit vásárolt, mit készített, kinek mit adott és kitől mit kapott a család, ily módon lesznek a listák a szülők, testvérek, nagynénik közötti családi saga vezérfonalává. Megismerjük anya útját, szeretett személyiségének drámai felmorzsolódását a betegség évei alatt, a bánatot és keserűséget, melyet mindennek a feldolgozása hozott magával, hogy végül ez a nagyon személyes regény megszülethessen. Nemcsak letehetetlen olvasmány hanem, mivel a szerző újságíró jól megírt társadalmi és politikai mikrotörténelem Norvégiáról, s egyben kivételes antropológiai vizsgálódás is az ajándékozás mibenlétéről.

Když Ceciliina matka skončí v důsledku zákeřné Alzheimerovy choroby v pečovatelském ústavu, rozhodne se Cecilie dát do pořádku rodný dům. Během úklidu narazí na matčiny úhledně zaznamenané seznamy všech vánočních dárků, které rodina v průběhu čtyř desetiletí nejen darovala, ale také dostala. A ke každému dárku se váže životní příběh nějakého člověka. Tyto seznamy jsou pro Cecilii určitým vodítkem pro sepsání rodinné historie od konce 19. století až po současnost… Jedinečná kniha, která se stala v Norsku bestsellerem, je úžasnou cestou časem i obrazem jedné neobyčejné rodiny.