Englund Peter

An intimate history of the most important month of the Second World War as experienced by those who lived through it, completely based on their diaries, letters and memoirs. At the beginning of November 1942, it looked as if the Axis powers could win the war; at the end of that month, it was obviously just a matter of time before they would lose. In between came el-Alamein, Guadalcanal, the French North Africa landings, the Japanese retreat in New Guinea, and the Soviet encirclement of the German 6th Army at Stalingrad. In this innovatively kaleidoscopic and riveting historical marvel, Peter Englund reduces these epoch-making events to their basic component: the individual experience. In thirty memorable days we meet characters including a Soviet infantryman at Stalingrad; an Italian truck driver in the North African desert; a partisan in the Belarussian forests; a machine gunner in a British bomber; a twelve-year-old girl in Shanghai; a university student in Paris; a housewife on Long Island; a prisoner in Treblinka; Albert Camus, Vasily Grossman, and Vera Brittain. We also witness the launch of SS James Oglethorpe; the fate of U-604, a German submarine; the building of the first nuclear reactor; and the making of Casablanca.

Könyvünk a második világháború egyetlen hónapjának – túlzás nélkül állíthatóan nemcsak a háború, hanem a 20. századi világtörténelem legfontosabb, sorsdöntő hónapjának – mikrotörténete napról napra, óráról órára, percről percre.  Az eseményeket a történelem legkisebb alkotóeleme, a részt vevő egyén szemszögéből rekonstruálja. Vannak köztük katonák: Sztálingrádnál harcoló szovjet gyalogos, Guadalcanalnál szolgáló amerikai pilóta, olasz teherautó-sofőr az észak-afrikai sivatagból, partizán a belarusz erdőségekből; de vannak civilek is: tizenkét éves menekült kislány Sanghajból, háziasszony Long Islandről, egyetemi hallgató Párizsból, hajótörött kínai matróz, sonderkommandós Treblinkából, koreai szexrabszolga a Mandalajban felállított tábori bordélyházból. Többnyire ismeretlen emberek a ranglétrák alsó fokairól, bár akad köztük néhány olyan ismerős név is, mint Sophie Scholl, Ernst Jünger, Albert Camus, Vaszilij Grosszman. Nem történelmi távolságból, nem mai tudásunk magaslatairól, hanem az ő szemszögükből élhetjük át azokat a napokat, amikor az egész világ jövője forgott kockán.  „Mit jelentenek ezek a szavak? Manszur Abdulin körbesétál társai között, megkérdezi őket. »Gott mit uns?« Minden német katona övcsatján ez áll. Azok az övek nagyon tartósnak tűnnek, igazi bőrből készültek. Sokszor megállt már egy-egy elesett német előtt, és arra gondolt, hogy leveszi róla az övet, saját használatra. De előbb tudni akarja, mit jelentenek ezek a szavak. Balszerencsét is hozhat.  Sejlik neki egy szabályszerűség: az a katona, aki például elveszi egy halott német óráját, általában hamarosan maga is meghal, néha órákon belül. Egyik barátja felkapott egy német pisztolyt, és véletlenül azonnal kézen lőtte magát vele – ami szigorú értelemben öncsonkításnak minősül, és helyben ki is végezhetik érte az embert. Azonkívül úgy véli, van egy hatodik érzéke, amivel megérzi, ki fog legközelebb elesni: általában túlzottan félni kezdenek, elveszítik az önuralmukat, vagy visszahúzódnak, illetve nyakatekert, de átlátszó módon igyekeznek megemberelni magukat. Vannak jelei.”