Renée Erdős

Erdős Renée hajdani botránykönyve 1923-ban jelent meg először. Főhőse, Dóra a nyárspolgár magyar lány, aki szerelmi házasságot köt, amit a család is támogat, s esküvőjét követően boldogan és izgatottan készül hosszú és érdekesnek ígérkező nászútjára. Vajon hogyan felel meg az erkölcsösnek nevelt fiatalasszony a hitvesi kötelességnek, képes-e egyáltalán a nemiséget a maga természetes valójában elfogadni, vagy az csak a szó igazi értelmében kötelesség marad a számára? Hogyan fogadja férje követelőzéseit s annak hűtlenségét, amelyet a jól ismert férfi logika könnyen megideologizál?

Irodalmi szenzáció Erdős Renée önéletírásának megjelentetése. Benne őszintén és részletesen mesél életéről, karrierjéről, fiatalkori álmairól, amikor színésznő szeretett volna lenni, továbbá kétségeiről és vívódásairól, valamint nem utolsósorban versről, prózáról, az első kísérletekről. És aztán természetesen elérkezik a siker időszaka, verseskötete jelenik meg, bejáratos lesz a férfiak által uralt irodalmi életbe - mindezt a századvégen-századelőn. Női írósors, mely összefonódik a regények történetével, mintha Erdős saját maga főhősévé lépne elő. Olvasunk írókról, szerkesztőségek kulisszatitkairól, továbbá Eötvös Károlyról, Molnár Ferencről, valamint Kadosa Marcellről és Bródy Sándorról. Erdős lenyűgöző mesélő - ahogy regényei alapján tudjuk. Ezúttal sem okoz csalódást: sziporkázó és szellemes, miközben saját sorsát boncolgatja. "Miről írok ebben a könyvben? Mielőtt ennek a jelentéktelen eseménynek leírásába belefognék, hadd bocsássak előre valamit, aminek elmondása nélkül magyarázatokat és jegyzeteket kellene ehhez a könyvhöz mellékelnem, amit a téma nem bír el, s megvallom, én magam sem bírok. E könyv írójának eddig ugyanis ötvenegy könyve jelent meg nyomtatásban és számtalan kiadásban. Ezek között körülbelül tíz kötet lírai és drámai mű, és negyven kötet regény. Vagyis csupa olyan munka, amikben a kitalálás, a kompozíció, a fantázia, az érzések különfélesége, az emberi sorsok kaleidoszkópja játszotta a főszerepet."

Házasodjanak-e a papok? Helyénvaló és Istennek tetsző-e a papi nőtlenség, vagy pedig nem egyéb, mint a természet megcsúfolása? – teszi fel a kérdést a századforduló idején játszódó regényében Erdős Renée. S hogy mennyire igaz módra és helyesen felel rá, bizonyítja a „Santerra Bíboros” mindmáig el nem évülő sikere. Santerra bíboros szerzetes szeretett volna lenni, de tehetsége, kiváló képességei miatt már fiatalon a Vatikánba került, és az Egyház diplomatái között vívott ki magának tiszteletreméltó helyet. Példamutatóan tiszta élete, jellemessége és emberi jósága miatt hívei valóságos szentnek tartják és minden­ki úgy véli: erősen esélyes a pápaságra. Ekkor ismerkedik meg Lavínia Tarsinnal, a gyönyörű és rendkívül tehetsé­ges fiatal orosz szobrásznővel, egyetlen, hajdani szerelmé­nek lányával. Lavínia igen eredeti, önálló egyéniség, aki művészetének rendeli alá egész életét, így a szerelmet is. A bíboros kezdetben meg akarja téríteni a hitetlen Lavíniát, kettőjük kapcsolatából azonban szerelem lesz: olyan szere­lem, ami egyszerre ostromolja az eget és a földet, amely­ben vallás és emberi értékek csapnak össze, s amelyben az érzelmek magas hőfoka szinte kibírhatatlan. Ennek a nagy szerelemnek megrendítő ábrázolása felejt­hetetlen emlékeket hagy az olvasóban. Lavínia és a bíboros története ma is élő és aktuális kérdést feszeget, amely napja­inkban ismét az egész világot foglalkoztatja. Az írónő magával ragadó regénye a szenvedő lelkek vergődését és felemelkedését ábrázolja nagy erővel.