Annie Ernaux

Annie Ernaux tízéves korában tudta meg egy beszélgetésfoszlányból, hogy volt egy nővére, aki meghalt, mielőtt Annie megszületett volna. Több mint hatvan évvel később, 2011-ben levelet írt ennek a nővérének, akit soha nem ismert, de akinek az emléke mindvégig meghatározta az életét. A töredékekből, elhallgatásokból és véletlenül elkapott beszélgetésekből kirajzolódik Ginette képe - aki "rendes kislányként", "kis szentként" él a szülei emlékezetében -, és mindaz, ami az eltűnt testvér lenyomata a szerző életében: titok, bűntudat, féltékenység és "a halottak hosszú élete" elleni harc.

Annie Ernaux tízéves korában tudta meg egy beszélgetésfoszlányból, hogy volt egy nővére, aki meghalt, mielőtt Annie megszületett volna. Több mint hatvan évvel később, 2011-ben levelet írt ennek a nővérének, akit soha nem ismert, de akinek az emléke mindvégig meghatározta az életét. A töredékekből, elhallgatásokból és véletlenül elkapott beszélgetésekből kirajzolódik Ginette képe - aki "rendes kislányként", "kis szentként" él a szülei emlékezetében -, és mindaz, ami az eltűnt testvér lenyomata a szerző életében: titok, bűntudat, féltékenység és "a halottak hosszú élete" elleni harc. 

Tři prózy nositelky Nobelovy ceny Tři autofikční prózy, inspirované různými obdobími autorčina života, spojuje jedna silná postava — spisovatelčina matka, žena dělnického původu, která udělala vše pro to, aby její dcera mohla vystudovat vysokou školu a stát se středoškolskou profesorkou; skrze dceřin úspěch matka realizovala svoji snahu dostat se z opovrhované dělnické třídy do nejvyšších pater francouzské intelektuální scény. Hanba (1997) zpracovává autorčiny vzpomínky na děsivou situaci, při níž se její otec pokusil matku zabít, a snaží se dobrat kořene pocitu hanby, kterým jako dvanáctiletá dívka během studia na církevní škole v roce 1952 neustále trpěla. V próze Zamrzlá žena (1981) se spisovatelka snaží vystopovat, proč se podvolila společenským konvencím a vzala na sebe veškerou péči o domácnost, ačkoli ji matka po celé dětství vedla k tomu, že se vdávat nebude, aby se mohla věnovat profesní kariéře. Mám kolem sebe pořád tmu (1997) jsou deníkové zápisky, ve kterých autorka popisuje návštěvy své matky, umístěné v léčebně s Alzheimerovou chorobou. V textu je zachyceno matčino tělesné a zejména duševní chátrání.

Tři prózy nositelky Nobelovy ceny Tři autofikční prózy, inspirované různými obdobími autorčina života, spojuje jedna silná postava — spisovatelčina matka, žena dělnického původu, která udělala vše pro to, aby její dcera mohla vystudovat vysokou školu a stát se středoškolskou profesorkou; skrze dceřin úspěch matka realizovala svoji snahu dostat se z opovrhované dělnické třídy do nejvyšších pater francouzské intelektuální scény. Hanba (1997) zpracovává autorčiny vzpomínky na děsivou situaci, při níž se její otec pokusil matku zabít, a snaží se dobrat kořene pocitu hanby, kterým jako dvanáctiletá dívka během studia na církevní škole v roce 1952 neustále trpěla. V próze Zamrzlá žena (1981) se spisovatelka snaží vystopovat, proč se podvolila společenským konvencím a vzala na sebe veškerou péči o domácnost, ačkoli ji matka po celé dětství vedla k tomu, že se vdávat nebude, aby se mohla věnovat profesní kariéře. Mám kolem sebe pořád tmu (1997) jsou deníkové zápisky, ve kterých autorka popisuje návštěvy své matky, umístěné v léčebně s Alzheimerovou chorobou. V textu je zachyceno matčino tělesné a zejména duševní chátrání.

The Use of Photography recounts a passionate love affair between Annie Ernaux and the journalist and author Marc Marie, after the two met in January 2003. Ernaux had been receiving intensive chemo for breast cancer during the prior three months, and had lost all her hair from the treatments. At the end of January she had surgery, followed by radiation therapy. The affair took place in different locations and Ernaux describes how, shortly after it began, she found herself entranced each morning by the sight of clothes strewn about, chairs out of place and the remains of their last meal of the evening still on the table – and how painful it felt to put things back in order afterwards. She went and got her camera, and began to take photographs of the scenes of disarray. When she told Marc Marie what she had done, he said he had felt the same desire. Translated by Alison L. Strayer into English for the first time, The Use of Photography is an extraordinary meditation on eroticism, photography and writing, a major work by the 2022 Nobel Prize in Literature laureate.

Kötetünk a Nobel-díjas író két kisregényét tartalmazza, amelyeket harminc év választ el egymástól. Mindkettő egy-egy szerelem története: Az Egyszerű szenvedély narrátora az ötvenegy éves, néhány éve elvált Annie Ernaux, aki szenvedélyesen beleszeret egy kelet-európai diplomatába, egy nős férfiba. Ernaux szégyenérzet és önigazolás nélkül dokumentálja az elsöprő érzelmet, amely több mint egy éven keresztül uralta minden pillanatát és gondolatát. A fiú, Ernaux legutóbbi, tavaly megjelent írása egy három évvel későbbi kapcsolatról szól, amelyet egy nála harminc évvel fiatalabb egyetemistával folytatott. A társadalom megrovó pillantásaitól kísért viszonyának köszönhetően a sikeres párizsi tanárnő és író újraéli fiatalkorát. Annie Ernaux két kisregénye a szenvedély természetét tárja fel, és mindazt, amit a másik ember iránt érzett szenvedély tanított neki az emlékezésről, az időről és önmagáról.

Kötetünk a Nobel-díjas író két kisregényét tartalmazza, amelyeket harminc év választ el egymástól.Mindkettő egy-egy szerelem története: Az Egyszerű szenvedély narrátora az ötvenegy éves, néhány éve elvált Annie Ernaux, aki szenvedélyesen beleszeret egy kelet-európai diplomatába, egy nős férfiba. Ernaux szégyenérzet és önigazolás nélkül dokumentálja az elsöprő érzelmet, amely több mint egy éven keresztül uralta minden pillanatát és gondolatát. A fiú, Ernaux legutóbbi, tavaly megjelent írása egy három évvel későbbi kapcsolatról szól, amelyet egy nála harminc évvel fiatalabb egyetemistával folytatott. A társadalom megrovó pillantásaitól kísért viszonyának köszönhetően a sikeres párizsi tanárnő és író újraéli fiatalkorát.Annie Ernaux két kisregénye a szenvedély természetét tárja fel, és mindazt, amit a másik ember iránt érzett szenvedély tanított neki az emlékezésről, az időről és önmagáról.

Věřím, že každý zážitek, ať už je jakékoli povahy, má nezadatelné právo být zaznamenán. Kniha představuje dva texty nositelky Nobelovy ceny Annie Ernauxové. Mladík je vyprávěním padesátileté spisovatelky o vášnivém milostném vzplanutí k muži, který je o třicet let mladší než ona. Vztah v ní vyvolává vzpomínky na vlastní mládí a zároveň pocity, jako by se nacházela mimo čas, nestárla nebo žila svůj život pozpátku. Druhým textem, Událostí, se autorka vrací do roku 1963, ke svým deníkovým zápiskům; tehdy ve svých třiadvaceti letech — jako svobodná žena — zjistila, že je těhotná. Začne ji sžírat stud: chápe, že těhotenství by ji i její rodinu společensky zničilo, a zároveň ví, že si dítě nemůže nechat. Ve Francii, kde je potrat zakázaný, se marně snaží potratit za pomocí pletací jehlice. Ve strachu a zoufalství nakonec vyhledá potratáře a skončí na pohotovosti v nemocnici, kde málem přijde o život. V textu, který vznikl o čtyřicet let později, se Ernauxová dotýká traumatu, jež nikdy nepřekonala.

A Nobel-díjas Annie Ernaux könyve 1963-ban játszódik. Kennedyt épp most lőtték le Dallasban, de az egyetemista Annie egészen mással van elfoglalva: pár napja derült ki, hogy terhes. Nem szeretné megtartani a gyermeket, de az orvos nem vállalja a tiltott műtétet, így a fiatal lány "angyalcsinálóhoz" fordul. Annie Ernaux megrázó könyve egy olyan testi-lelki traumát ír le, amely egy korszak határát is jelzi, hiszen Franciaország alig pár évvel később gyökeresen átalakult, s ennek az átalakulásnak fontos eleme volt a szexualitáshoz és a női önrendelkezéshez való új hozzáállás.

V roku 1963 si dvadsaťtriročná a slobodná Annie Ernaux uvedomí, že je tehotná. Zaplavuje ju hanba: chápe, že jej tehotenstvo poznačí ju a jej rodinu ako spoločenské zlyhanie, a vie, že si to dieťa nemôže nechať. Udalosť je príbeh, napísaný o štyridsať rokov neskôr, o traume, ktorú autorka nikdy neprekonala. Vo Francúzsku, kde boli interrupcie nezákonné, sa márne pokúšala vyvolať spontánny potrat. V strachu a zúfalstve nakoniec vyhľadala lekára a skončila na pohotovosti v nemocnici, kde takmer zomrela. Podľa knihy Audrey Diwan natočila rovnomenný film, ktorý získal Zlatého leva na Medzinárodnom filmovom festivale v Benátkach. V novele Mladý muž Annie Ernaux na niekoľkých stranách v prvej osobe rozpráva o vzťahu s mužom mladším o tridsať rokov. Táto skúsenosť ju na niekoľko mesiacov zmenila a vrátila ku „škandalóznemu dievčaťu“ jej mladosti. Tento text je kľúčom k čítaniu diela Annie Ernaux – k jej vzťahu k času a písaniu.

V roku 1963 si dvadsaťtriročná a slobodná Annie Ernaux uvedomí, že je tehotná. Zaplavuje ju hanba: chápe, že jej tehotenstvo poznačí ju a jej rodinu ako spoločenské zlyhanie, a vie, že si to dieťa nemôže nechať. Udalosť je príbeh, napísaný o štyridsať rokov neskôr, o traume, ktorú autorka nikdy neprekonala. Vo Francúzsku, kde boli interrupcie nezákonné, sa márne pokúšala vyvolať spontánny potrat. V strachu a zúfalstve nakoniec vyhľadala lekára a skončila na pohotovosti v nemocnici, kde takmer zomrela. Podľa knihy Audrey Diwan natočila rovnomenný film, ktorý získal Zlatého leva na Medzinárodnom filmovom festivale v Benátkach. V novele Mladý muž Annie Ernaux na niekoľkých stranách v prvej osobe rozpráva o vzťahu s mužom mladším o tridsať rokov. Táto skúsenosť ju na niekoľko mesiacov zmenila a vrátila ku „škandalóznemu dievčaťu“ jej mladosti. Tento text je kľúčom k čítaniu diela Annie Ernaux – k jej vzťahu k času a písaniu.

Vzpamatujeme se někdy z ponížení? V létě roku 1958 přijde osmnáctiletá Annie Ernauxová na letním táboře v Normandii o panenství. Teprve ve chvíli, kdy ji dvaadvacetiletý instruktor, se kterým stráví noc, opustí, si Ernauxová uvědomí, že se podřídila jeho vůli a že ve svém smutku zůstává „otrokyní bez pána“. O padesát let později jí dochází, že může uplynulé roky smazat a vrátit se k úvahám o mladé ženě, na kterou chtěla zcela zapomenout. A zjistit, že právě u ní, zrazené dívky plné studu a ponížení, ale také dívky, která poznává sama sebe a postupně získává sebedůvěru, se skrývá počátek jejího spisovatelského života. Pomocí nesmazatelných obrazů ze své paměti, fotografií a dopisů psaných v té době přátelům autorka hledá dívku, kterou kdysi byla, v neúprosných návratech mezi včerejškem a dneškem. Od nositelky Nobelovy ceny za literaturu.

Vzpamatujeme se někdy z ponížení?V létě roku 1958 přijde osmnáctiletá Annie Ernauxová na letním táboře v Normandii o panenství. Teprve ve chvíli, kdy ji dvaadvacetiletý instruktor, se kterým stráví noc, opustí, si Ernauxová uvědomí, že se podřídila jeho vůli a že ve svém smutku zůstává "otrokyní bez pána". O padesát let později jí dochází, že může uplynulé roky smazat a vrátit se k úvahám o mladé ženě, na kterou chtěla zcela zapomenout. A zjistit, že právě u ní, zrazené dívky plné studu a ponížení, ale také dívky, která poznává sama sebe a postupně získává sebedůvěru, se skrývá počátek jejího spisovatelského života. Pomocí nesmazatelných obrazů ze své paměti, fotografií a dopisů psaných v té době přátelům autorka hledá dívku, kterou kdysi byla, v neúprosných návratech mezi včerejškem a dneškem. Od nositelky Nobelovy ceny za literaturu.

WINNER OF THE 2022 NOBEL PRIZE IN LITERATURE Annie Ernaux's most recent book, dazzling and breathtaking, published in France in 2022, is about her affair with a man 30 years her junior. “A sublime book.” —Elle “Once again the work of the writer Annie Ernaux appears as both a rigorous study of life and an experiment. These fragments of living, however evanescent, are precious, irreplaceable, like a skin that never fades.” —Caroline Montpetit in Le Devoir The Young Man is Annie Ernaux’s account of her passionate love affair with A., a man some 30 years younger, when she was in her fifties. The relationship pulls her back to memories of her own youth and at the same time leaves her feeling ageless, outside of time— together with a sense that she is living her life backwards. Amidst talk of having a child together, she feels time running its course, and menopause approaching. The Young Man recalls Ernaux as the “scandalous girl” she once was, but is composed with the mastery and the self-assurance she has achieved across decades of writing. It was first published in France in 2022.

For half a century, the French writer Annie Ernaux has transgressed the boundaries of what stories are considered worth telling, what subjects worth exploring. In this probing meditation, Ernaux turns her attention to the phenomenon of the big-box superstore, a ubiquitous feature of modern life that has received scant attention in literature. Recording her visits to a store near Paris for over a year, she captures the world that exists within its massive walls. Through Ernaux’s eyes, the superstore emerges as “a great human meeting place, a spectacle”—a flashy, technologically advanced incarnation of the ancient marketplace where capitalism, cultural production, and class converge, dictating our rhythms of desire. With her relentless powers of observation, Ernaux takes the measure of a place we thought we knew, calling us to question the experiences we overlook and to gaze more deeply into ordinary life.

A friss Nobel-díjas Annie Ernaux két kisregénye olvasható ebben a kötetben. A két írás a szerzőtől megszokott szikár, pontos és kíméletlenül őszinte mondatokban beszéli el egy férfi és egy nő - Ernaux édesapja és édesanyja - életét. A hely, amellyel az írónő első nagy irodalmi sikerét aratta, az apáról szól, aki nincstelen, iskolázatlan családból származott, de hihetetlen fegyelemmel és szorgalommal egy szatócsüzlet-kávézó tulajdonosává küzdötte fel magát a normandiai kisvárosban. A viszonylagos anyagi biztonság megszerzése mellett azonban nem marad idő a műveltség elsajátítására, ami folyamatos szégyenérzettel tölti el - miközben a középiskolai tanárrá, majd párizsi íróvá váló lánya árulónak érzi magát. Az Egy asszony Ernaux édesanyjának életét beszéli el, nem sokkal azután, hogy Alzheimer-kórban, emlékezetét és szellemi-fizikai képességeit fokozatosan elveszítve meghalt. Ernaux két kisregénye a család felemelkedéséért küzdő szülők életén kívül a szülő-gyermek kapcsolat összetettségéről - szeretetről, gyűlöletről, összetartozásról, bűntudatról -, a szülők halála utáni talajvesztésről és a társadalmi felemelkedés megaláztatásairól is szól.