Annie Ernaux

A sorozat olyan könyveket ajánl az olvasóknak,amelyek már kiállták az idő próbáját: a közelmúlt klasszikusait, a magyar és a világirodalom már bizonyított olvasmányait, amelyek a mindenkori jelenhez szólnak. Ezek a könyvek minden polcon megállják a helyüket. A sorozat színes évgyűrűi egyszerre jelenítik meg az időtállóságot és az elevenséget, éppen úgy, ahogy a válogatott könyvek. Annie Ernaux legjelentősebb műve a 20. század második felének Franciaországát idézi meg - a személyes emlékezeten átszűrve, mégis kollektív tapasztalatként. A szerző érzékenyen rajzolja meg, miként formálták a történelmi események, az életmód és az ideológiák változásai az egyéni sorsokat a második világháború végétől egészen 2006-ig, Nicolas Sarkozy felemelkedéséig. Az Évek egyszerre személytelen és mélyen intim önéletrajz: egy egész generáció tükre, amelyben azok is magukra ismerhetnek, akik nem Franciaországban élték meg ezt a korszakot. 

One Sunday in Yvetot, August 1950. Annie is playing outside in the sun. Her mother steps out of the grocery to chat with a customer, a few metres from her. The two women’s conversation is perfectly audible; its scraps become etched forever in Annie’s memory. Before she was born, her parents had another daughter. She died at the age of six from diphtheria. Annie will never hear another word from her parents about this unknown sister, nor will she ask them a single question about her: their family unit has formed in the image of its vanished predecessor. In The Other Girl, brilliantly translated for the first time into English by Alison L. Strayer, Annie Ernaux explores the meaning of this family secret, and the insurmountable distance that separates the two sisters.

,,Apám egy júniusi vasárnap kora délutánján meg akarta ölni az anyámat." Ezzel a mondattal kezdődik ez a megrázó történet egy tizenkét éves lányról, és egy emlékről, amely örökös viszonyítási pont maradt egész életében. A regény feltárja a rettenetes esemény okait és következményeit: a kislány eltávolodását a valóságtól és az állandó szégyenérzetet. Az 1997-ben írt A szégyen felidézi a szerző korábban megjelent műveiből ismert érzékeny, okos lány gyermekkorát a normandiai kisvárosban és a katolikus magániskolában, és azt a pillanatot, amelytől kezdve kívülállóként tekintett magára abban a világban.

‘The strangest thing about jealousy is that it can populate an entire city – the whole world – with a person you may never have met.’ These words set the framework for The Possession, a striking portrait of a woman after a love affair has ended. Annie Ernaux pulls the reader through every step of jealousy, of a woman’s need to know who has replaced her in a lost beloved’s life. Ernaux’s writing, characteristically gorgeous in its precision, depicts the all too familiar human tendency to seek control and certainty after rejection.

Annie Ernaux tízéves korában tudta meg egy beszélgetésfoszlányból, hogy volt egy nővére, aki meghalt, mielőtt Annie megszületett volna. Több mint hatvan évvel később, 2011-ben levelet írt ennek a nővérének, akit soha nem ismert, de akinek az emléke mindvégig meghatározta az életét. A töredékekből, elhallgatásokból és véletlenül elkapott beszélgetésekből kirajzolódik Ginette képe - aki "rendes kislányként", "kis szentként" él a szülei emlékezetében -, és mindaz, ami az eltűnt testvér lenyomata a szerző életében: titok, bűntudat, féltékenység és "a halottak hosszú élete" elleni harc. 

Annie Ernaux tízéves korában tudta meg egy beszélgetésfoszlányból, hogy volt egy nővére, aki meghalt, mielőtt Annie megszületett volna. Több mint hatvan évvel később, 2011-ben levelet írt ennek a nővérének, akit soha nem ismert, de akinek az emléke mindvégig meghatározta az életét. A töredékekből, elhallgatásokból és véletlenül elkapott beszélgetésekből kirajzolódik Ginette képe - aki "rendes kislányként", "kis szentként" él a szülei emlékezetében -, és mindaz, ami az eltűnt testvér lenyomata a szerző életében: titok, bűntudat, féltékenység és "a halottak hosszú élete" elleni harc.

Tři prózy nositelky Nobelovy ceny Tři autofikční prózy, inspirované různými obdobími autorčina života, spojuje jedna silná postava — spisovatelčina matka, žena dělnického původu, která udělala vše pro to, aby její dcera mohla vystudovat vysokou školu a stát se středoškolskou profesorkou; skrze dceřin úspěch matka realizovala svoji snahu dostat se z opovrhované dělnické třídy do nejvyšších pater francouzské intelektuální scény. Hanba (1997) zpracovává autorčiny vzpomínky na děsivou situaci, při níž se její otec pokusil matku zabít, a snaží se dobrat kořene pocitu hanby, kterým jako dvanáctiletá dívka během studia na církevní škole v roce 1952 neustále trpěla. V próze Zamrzlá žena (1981) se spisovatelka snaží vystopovat, proč se podvolila společenským konvencím a vzala na sebe veškerou péči o domácnost, ačkoli ji matka po celé dětství vedla k tomu, že se vdávat nebude, aby se mohla věnovat profesní kariéře. Mám kolem sebe pořád tmu (1997) jsou deníkové zápisky, ve kterých autorka popisuje návštěvy své matky, umístěné v léčebně s Alzheimerovou chorobou. V textu je zachyceno matčino tělesné a zejména duševní chátrání.

Tři prózy nositelky Nobelovy ceny Tři autofikční prózy, inspirované různými obdobími autorčina života, spojuje jedna silná postava — spisovatelčina matka, žena dělnického původu, která udělala vše pro to, aby její dcera mohla vystudovat vysokou školu a stát se středoškolskou profesorkou; skrze dceřin úspěch matka realizovala svoji snahu dostat se z opovrhované dělnické třídy do nejvyšších pater francouzské intelektuální scény. Hanba (1997) zpracovává autorčiny vzpomínky na děsivou situaci, při níž se její otec pokusil matku zabít, a snaží se dobrat kořene pocitu hanby, kterým jako dvanáctiletá dívka během studia na církevní škole v roce 1952 neustále trpěla. V próze Zamrzlá žena (1981) se spisovatelka snaží vystopovat, proč se podvolila společenským konvencím a vzala na sebe veškerou péči o domácnost, ačkoli ji matka po celé dětství vedla k tomu, že se vdávat nebude, aby se mohla věnovat profesní kariéře. Mám kolem sebe pořád tmu (1997) jsou deníkové zápisky, ve kterých autorka popisuje návštěvy své matky, umístěné v léčebně s Alzheimerovou chorobou. V textu je zachyceno matčino tělesné a zejména duševní chátrání.

The Use of Photography recounts a passionate love affair between Annie Ernaux and the journalist and author Marc Marie, after the two met in January 2003. Ernaux had been receiving intensive chemo for breast cancer during the prior three months, and had lost all her hair from the treatments. At the end of January she had surgery, followed by radiation therapy. The affair took place in different locations and Ernaux describes how, shortly after it began, she found herself entranced each morning by the sight of clothes strewn about, chairs out of place and the remains of their last meal of the evening still on the table – and how painful it felt to put things back in order afterwards. She went and got her camera, and began to take photographs of the scenes of disarray. When she told Marc Marie what she had done, he said he had felt the same desire. Translated by Alison L. Strayer into English for the first time, The Use of Photography is an extraordinary meditation on eroticism, photography and writing, a major work by the 2022 Nobel Prize in Literature laureate.

Kötetünk a Nobel-díjas író két kisregényét tartalmazza, amelyeket harminc év választ el egymástól. Mindkettő egy-egy szerelem története: Az Egyszerű szenvedély narrátora az ötvenegy éves, néhány éve elvált Annie Ernaux, aki szenvedélyesen beleszeret egy kelet-európai diplomatába, egy nős férfiba. Ernaux szégyenérzet és önigazolás nélkül dokumentálja az elsöprő érzelmet, amely több mint egy éven keresztül uralta minden pillanatát és gondolatát. A fiú, Ernaux legutóbbi, tavaly megjelent írása egy három évvel későbbi kapcsolatról szól, amelyet egy nála harminc évvel fiatalabb egyetemistával folytatott. A társadalom megrovó pillantásaitól kísért viszonyának köszönhetően a sikeres párizsi tanárnő és író újraéli fiatalkorát. Annie Ernaux két kisregénye a szenvedély természetét tárja fel, és mindazt, amit a másik ember iránt érzett szenvedély tanított neki az emlékezésről, az időről és önmagáról.

Kötetünk a Nobel-díjas író két kisregényét tartalmazza, amelyeket harminc év választ el egymástól.Mindkettő egy-egy szerelem története: Az Egyszerű szenvedély narrátora az ötvenegy éves, néhány éve elvált Annie Ernaux, aki szenvedélyesen beleszeret egy kelet-európai diplomatába, egy nős férfiba. Ernaux szégyenérzet és önigazolás nélkül dokumentálja az elsöprő érzelmet, amely több mint egy éven keresztül uralta minden pillanatát és gondolatát. A fiú, Ernaux legutóbbi, tavaly megjelent írása egy három évvel későbbi kapcsolatról szól, amelyet egy nála harminc évvel fiatalabb egyetemistával folytatott. A társadalom megrovó pillantásaitól kísért viszonyának köszönhetően a sikeres párizsi tanárnő és író újraéli fiatalkorát.Annie Ernaux két kisregénye a szenvedély természetét tárja fel, és mindazt, amit a másik ember iránt érzett szenvedély tanított neki az emlékezésről, az időről és önmagáról.

Věřím, že každý zážitek, ať už je jakékoli povahy, má nezadatelné právo být zaznamenán. Kniha představuje dva texty nositelky Nobelovy ceny Annie Ernauxové. Mladík je vyprávěním padesátileté spisovatelky o vášnivém milostném vzplanutí k muži, který je o třicet let mladší než ona. Vztah v ní vyvolává vzpomínky na vlastní mládí a zároveň pocity, jako by se nacházela mimo čas, nestárla nebo žila svůj život pozpátku. Druhým textem, Událostí, se autorka vrací do roku 1963, ke svým deníkovým zápiskům; tehdy ve svých třiadvaceti letech — jako svobodná žena — zjistila, že je těhotná. Začne ji sžírat stud: chápe, že těhotenství by ji i její rodinu společensky zničilo, a zároveň ví, že si dítě nemůže nechat. Ve Francii, kde je potrat zakázaný, se marně snaží potratit za pomocí pletací jehlice. Ve strachu a zoufalství nakonec vyhledá potratáře a skončí na pohotovosti v nemocnici, kde málem přijde o život. V textu, který vznikl o čtyřicet let později, se Ernauxová dotýká traumatu, jež nikdy nepřekonala.

A Nobel-díjas Annie Ernaux könyve 1963-ban játszódik. Kennedyt épp most lőtték le Dallasban, de az egyetemista Annie egészen mással van elfoglalva: pár napja derült ki, hogy terhes. Nem szeretné megtartani a gyermeket, de az orvos nem vállalja a tiltott műtétet, így a fiatal lány "angyalcsinálóhoz" fordul. Annie Ernaux megrázó könyve egy olyan testi-lelki traumát ír le, amely egy korszak határát is jelzi, hiszen Franciaország alig pár évvel később gyökeresen átalakult, s ennek az átalakulásnak fontos eleme volt a szexualitáshoz és a női önrendelkezéshez való új hozzáállás.

V roku 1963 si dvadsaťtriročná a slobodná Annie Ernaux uvedomí, že je tehotná. Zaplavuje ju hanba: chápe, že jej tehotenstvo poznačí ju a jej rodinu ako spoločenské zlyhanie, a vie, že si to dieťa nemôže nechať. Udalosť je príbeh, napísaný o štyridsať rokov neskôr, o traume, ktorú autorka nikdy neprekonala. Vo Francúzsku, kde boli interrupcie nezákonné, sa márne pokúšala vyvolať spontánny potrat. V strachu a zúfalstve nakoniec vyhľadala lekára a skončila na pohotovosti v nemocnici, kde takmer zomrela. Podľa knihy Audrey Diwan natočila rovnomenný film, ktorý získal Zlatého leva na Medzinárodnom filmovom festivale v Benátkach. V novele Mladý muž Annie Ernaux na niekoľkých stranách v prvej osobe rozpráva o vzťahu s mužom mladším o tridsať rokov. Táto skúsenosť ju na niekoľko mesiacov zmenila a vrátila ku „škandalóznemu dievčaťu“ jej mladosti. Tento text je kľúčom k čítaniu diela Annie Ernaux – k jej vzťahu k času a písaniu.

V roku 1963 si dvadsaťtriročná a slobodná Annie Ernaux uvedomí, že je tehotná. Zaplavuje ju hanba: chápe, že jej tehotenstvo poznačí ju a jej rodinu ako spoločenské zlyhanie, a vie, že si to dieťa nemôže nechať. Udalosť je príbeh, napísaný o štyridsať rokov neskôr, o traume, ktorú autorka nikdy neprekonala. Vo Francúzsku, kde boli interrupcie nezákonné, sa márne pokúšala vyvolať spontánny potrat. V strachu a zúfalstve nakoniec vyhľadala lekára a skončila na pohotovosti v nemocnici, kde takmer zomrela. Podľa knihy Audrey Diwan natočila rovnomenný film, ktorý získal Zlatého leva na Medzinárodnom filmovom festivale v Benátkach. V novele Mladý muž Annie Ernaux na niekoľkých stranách v prvej osobe rozpráva o vzťahu s mužom mladším o tridsať rokov. Táto skúsenosť ju na niekoľko mesiacov zmenila a vrátila ku „škandalóznemu dievčaťu“ jej mladosti. Tento text je kľúčom k čítaniu diela Annie Ernaux – k jej vzťahu k času a písaniu.

Vzpamatujeme se někdy z ponížení? V létě roku 1958 přijde osmnáctiletá Annie Ernauxová na letním táboře v Normandii o panenství. Teprve ve chvíli, kdy ji dvaadvacetiletý instruktor, se kterým stráví noc, opustí, si Ernauxová uvědomí, že se podřídila jeho vůli a že ve svém smutku zůstává „otrokyní bez pána“. O padesát let později jí dochází, že může uplynulé roky smazat a vrátit se k úvahám o mladé ženě, na kterou chtěla zcela zapomenout. A zjistit, že právě u ní, zrazené dívky plné studu a ponížení, ale také dívky, která poznává sama sebe a postupně získává sebedůvěru, se skrývá počátek jejího spisovatelského života. Pomocí nesmazatelných obrazů ze své paměti, fotografií a dopisů psaných v té době přátelům autorka hledá dívku, kterou kdysi byla, v neúprosných návratech mezi včerejškem a dneškem. Od nositelky Nobelovy ceny za literaturu.