János Estók

Szobra áll, és tere is van Budapesten, mégsem állíthatjuk, hogy helyén lenne Deák Ferenc a magyar közgondolkodásban. Már életében a haza bölcsének nevezték és elmagányosították. Whig szabadelv#sége és tory alkotmánytisztelete miatt nem lett jelképes alakja sem a kuruc, sem a labanc hagyománynak. A legendásan megvesztegethetetlen, puritán, csak a közjón munkálkodó politikus ethosza soha jobbkor, mint születésének 200. évfordulóján adhat mintát az utókornak. Helye Széchenyi és Kossuth mellett van a nemzet panteonjában.

Széchenyi Istvánról sokat tudunk: egy évi jövedelmét ajánlotta föl a Magyar Tudományos Akadémia felállítására, ő álmodta meg a Lánchidat, megírta a reformkor alapművét, a Hitelt. Kossuth Lajos szavaival: ő a "Legnagyobb magyar". Vajon tudjuk-e, hogy az 1825-1827. évi országgyűlés idején lóversenyt és kaszinót szervezett, hogy angol barátaival - az úri társaság csodálkozására - Bécsből Pozsonyig evezett. Hogy romantikus rajongással szeretett egy férjes asszonyt? Valóban ismerjük őt? A könyve tényekre, Széchenyi leveleire, naplójára alapozva mutatja be az író-politikus mellett az embert. A mintegy 200 képet tartalmazó könyvből megismerkedhetünk a reformkor legmozgékonyabb személyiségével. Széchenyivel, aki fölkarolta a dunai és balatoni gőzhajózást, a gőzmalom- és hajógyár-alapítást. Sikeres vállalkozó is volt. Korszerűsítette és jövedelmezővé tette birtokát, és hasznot hozó befektetéseket tett. Hitte és gyakorolta, hogy az egyén boldogulása a köz javát is szolgálja. Mindeközben a gróf igazi sportember volt, aki ötvenhat évesen uszályokat kerülgetve úszott a Dunában, rendszeresen lovagolt és szívesen sétált a Gellérthegyen. A könyvet olvasva szinte látjuk, amint jellegzetes alakja feltűnik a pest-budai utcán. Lehet, hogy a Gyáralapító Társaság vagy a Magyar Mezőgazdasági Egyesület ülésére igyekszik, esetleg a Csónakdába vagy a Pesti Gyepre siet. A könyv történelmi hűségre törekedve, színesen mutatja be Széchenyi életét és alkotásait. Nyomon követi álmainak megvalósulását, mindazt, ami a következő nemzedékek számára a mába érően kijelölte a polgárosodás útját Magyarországon.