Tibor Fábián

Egy szívemnek kedves, ugyanakkor érdekes, humoros hangvételű könyvet tart a kezében a tisztelt olvasó. Gyermekünk, mire iskolás lesz, nagyon sok ismeretet halmoz fel, sok-sok tapasztalatot szerez a környezetéből. Tanítását, nevelését már pocaklakó korában el kell kezdeni, majd születése után tovább folytatni. De vajon hogyan történik mindez, a gyermek szemszögéből nézve? Hogyan éli meg ő maga a mindennapok örömeit, eseményeit, a családi kör gondoskodó szeretetét? Fábián Tibor könyvében Boldizsár, aki "már nagyfiú", erről mesél nekünk. A humoros, életszerű történetek, a gyermeki gondolkodás, a gyermeki logika, a gyermekszájból származó, felnőtteket megmosolyogtató okfejtések, a kifejező, bájos illusztrációk letehetetlenné teszik a könyvet. A szemünk előtt elevenednek meg a "már nagyfiú" mindennapjai, aki egy kis odafigyeléssel, a háttérből való irányítással, motiválással, fejlődési szakaszainak legnagyobb hőstetteit viheti végbe. Adjuk meg ezt mi is gyermekeinknek!

Humor nélkül lehetetlen átevickélni az életen. Akit pedig e tájakra csöppentett a gólya, annak igencsak erős humorérzéke kell hogy legyen a mindennapok túléléséhez. Abban különbözünk másoktól, hogy itt annyira állandósult a nyomorúságos helyzet, hogy éjjel-nappal vigyorognunk kell, ezért aztán kívülállóknak akár úgy is tűnhet: akik itt élnek, hihetetlenül vidám emberek. Amit nem tudhatott annak idején az idegen: a kommunista lágerben a legtöbben és legtöbbször kínjukban vigyorogtak, és ezt a jó szokásunkat megtartottuk mind a mai napig. Amikor nincs már diktatúra, de van elég egyéb baj... Fábián Tibort a mélységeiben foglalkoztatja az a korszak, amelyben gyerekeskedett, nevelkedett, ráeszmélt a világra. Ám milyen világra! Amikor a hetvenes évek közepe táján megszületett, már javában tombolt a Ceau?escu-féle rezsim őrülete, a "kultúrforradalom", a nacionalizmus, a sovinizmus, a polgárokra erőltetett, tartalom nélküli patriotizmus. Túl voltunk a 60-as évek viszonylagos jólétén, az úgynevezett nyitáson, mi több, éppen akkoriban zárult be teljesen világunk. Fábián még azt a korszakot sem foghatta ki, amikor legalább egy narancsot tehettek a szülők a gyerekeiknek a karácsonyfa alá, és azokban a boldog időkben sem részesülhetett, amikor halkonzerv nélkül árulták a vécépapírt, vagy jegy nélkül vehettünk vajat és kenyeret. Kiskorában már karácsony sem volt, csak téli ünnep, és a Télapó helyett a lefordíthatatlan nevű Mo? Gerilă hozta zsákjában a képzeletbeli mogyorót. A kaja úgy általában képzeletbeli volt, ezek pótlására a rezsim kitalálta a hosszan tartó tapsot. Amivel viszont nem lehetett jóllakni.