Ferenc Fábri

Ellenállás és elköteleződés, aggodalom és remény: ezek az orbánisztáni lét kulcsfogalmai, amelyek mindannyiunk számára ismerősek. Erőnkhöz mérten próbálunk ellenállni annak a rombolásnak, amely egyaránt pusztít embert és környezetet, társadalmat és demokráciát, jelent és jövőt. Ellenállásunk nem dacos ellenkezés, hanem kitartás értékeink, céljaink és víziónk, egy boldogabb Magyarország melletti elköteleződésünkben. De amikor újra és újra kiderül, hogy az ellenállás hasztalan, nem marad más, mint az aggódás közösségünkért, egymásért ésönmagunkért. Sőt: néha sokunkat megkísért a - tényleges vagy képletes - kivonulás lehetősége. Ilyenkor jelenthet nagyon sokat Fábri Ferenc könyve, mert írásaiból sugárzik a minden véget ér egyszer bölcs bizonyossága, a remény éltető derűje. Pedig nem tagadja: "Nehéz ma írni. Egyáltalán, nehéz ma Magyarországon demokratának lenni." - Tordai Bence

?A gyûjtemény zöme Apám 1944. május 17-i bevonulása utáni levelezése Anyámmal (az utolsó darab december 1-jén kelt), de szerepelnek benne a család más tagjainak írásai is, köztük a magam öt és fél évesen írt levélkéi. A fenti idõ alatt Apám munkaszolgálatosként dolgozott Jászberényben, Kecskeméten, Nagykátán, Szolnokon és Budapesten, végül Fertõrákoson. Itt halt meg 1945. március 5-én."