Péter Fábri

Wolf Kati Gyerekszáj című albumáról egy ízelítő most foglalkoztatófüzet formájában is hazavihető! Olvasd a dalszövegeket, játszd le a kottáról a dalokat, színezz és matricázz, fejtsd meg a rejtvényeket, merülj el a tél csodáiban! És a dalokat akár meg is hallgathatod!

Különleges kiadvány ez a kis kötet, amely eredeti könyvformájában, 1998-ban, Tandori Dezső hatvanadik születésnapjának alkalmából éppen hatvan oldal terjedelemben jelent meg. Egy költő és író teljes könyvvel köszönti költő- és írótársát, akiről verset, novellát, kritikát egyaránt írt. Fábri Péternek ezek a különböző műfajú, de egytől egyig Tandorival foglalkozó írásai olvashatók A Tandori taniroda című kötetben.

A huszadik század második felében radikálisan megváltoztak a színházi hagyományok. Az addig elsősorban szövegközpontú színjátszást felváltotta a rendezői színház. Ennek sok áldásos következménye mellett néhány áldatlan következménye is lett, így például az, hogy a szerzőik által gonddal kimunkált színpadi művek (drámák, komédiák, zenés színpadi alkotások) szövegével a rendezők gyakran túlságosan is szabadon kezdtek bánni. Fábri Péternek a témát minden oldalról körüljáró, könyvméretű tanulmánya a színházi szöveget helyezi vissza az őt megillető helyre. Néhány fejezetcím, ízelítőül: Szerepek és szituációk kódolása a színházi szövegben; Értelmezési keretek a színházban (és a színház körül); Értelmetlen szövegek jelentése a színpadon; A költői dráma - és eltűnése; A könyvdrámákról; A zenés színház szövege; Szerzői jogi kérdések a színházi szöveggel kapcsolatban.

1972 nyarán jelent meg Fábri Péter első kis verseskönyve, a Fosztóképzőkkel. Az olvasók fölfigyeltek rá, hamar elfogyott. Ritkaság pedig, hogy ilyen fiatalon - 16-18 évesen - hódítson magának mai magyar költő olvasókat. Most, második kötete nyomdába adásakor sem töltötte még be a huszadik évét. Ez az új kötet igazolja az előző támasztotta reményeket, sőt érettebbnek, átgondoltabbnak bizonyul annál. A kimódolt formák gyakrabban váltakoznak lazábbakkal, szabadabbakkal. A lényeg azonban - az egészséges elégedetlenség, a tiltakozás a kispolgári fonákságok, a szemforgatás ellen - itt is változatlan. Pedig szó sincs holmi kedélytelen ifjú indulatoskodóról. Aki Fábri első kötetét ismeri, és aki különösen ezt a másodikat olvassa, szívesen konstatálja, mennyi kedvesség, "charme", virtuóz játékosság nyilatkozik meg a mind több reményre jogosító szerzőben.

1953-ban születtem, a Nyilas csillagképének jegyében, a Szűz fölkelésének órájában. Voltaképpen muzsikus, festő vagy építész szerettem volna lenni – nyilván azért lettem író, mert így minderről együtt képzelődhetek tovább. Ezeket a meséket a barátaimnak és a szeretteimnek írtam – így hát mindazokkal, akik magukéinak olvassák őket, remélem, szintén valami barátságfélébe keveredünk. A mesében az a jó, hogy megfér benne a líra – első köteteim verskötetek voltak az epika – később megjelent egy regényem – és a dramatikus tömörség – bemutatták három színpadi művemet is. És még az is jó benne, hogy mosolyogva lehet rá elaludni.Fábri Péter

A címadó egyfelvonásos 1980-ban született és az ősbemutatón Benedek Miklós és Szacsvay László játszották, a szerző rendezésében. Egy restaurátor egy nagy méretű kép helyreállításával kínlódik a műtermében. Odalent megszólal egy ószeres. A restaurátort zavarja a kiabálás, de az ószeres olyan erőszakos (és szellemes), hogy végül a restaurátor azon kapja magát, hogy máris a műtermében alkudoznak - de nem arról, mit adjon el, hanem arról, hogy mit vegyen! Hamarosan kiderül, hogy az ószeres az ördög, aki nem a restaurátor lelkéért jött. A Johanna nőpápa egy szélsőséges helyzet és egy meglepő asszociáció szülötte. 1999-ben, a József Attila Színházban drámaíró-versenyt rendeztek. Egy találomra kiválasztott, aznapi újsághírből kellett a szerzőknek helyben darabot rögtönözniük. A hír egy doppingteszten megbukott atlétanőről szólt, aki valójában férfi volt. Ennek a hírnek az alapján írta Fábri Péter a rendelkezésére álló néhány óra alatt ezt a kis verses drámát.

Elmondok egy történetet e könyv egyik történetéről.Tegnap (1988. április 20-án) délelőtt azzal a jó hírrel hívott föl a Szépirodalmi Kiadótól Károly Márta szerkesztő, hogy ideje fülszöveget írnom a könyvemhez.Én nagyon boldog voltam, és tökéletesen tanácstalan. Mit tudok még elmondani ezekről a történetekről, amit ők nem árulnak el magukról?Még mielőtt bármi is eszembe juthatott volna, ismét csöngött a telefon. Tamás volt az, a szakállába dörmögő clown, akivel két-három évvel ezelőtt barátkoztunk össze. Tudtam, hogy az utóbbi hetekben elég ramaty állapotban volt, és letoltam:- Mindig csak akkor jössz, amikor jól vagy. Tessék olyankor is jönni, amikor valami bajod van.- Nem, nem, olyankor nem szabad - válaszolta. - Olyankor itt van a Sátán. Meg is írtad te ezt egyszer. Néhány éve olvastam a Nemzetben egy írásodat, amiben, talán hetvenhétben, odamegy hozzátok az a fiú a Párizsi cukrászda előtt és azt kéri, hogy hallgassátok meg.- Igen, tudom, Kérdés volt a címe.- Az, az. És azt mondja nektek: „Ti meghallgattok! Ugye ti meghallgattok!? Ugye "ti meghallgattok engem?!"- Persze, emlékszem. Miért, te is ilyen kétségbeesett szoktál lenni, ha kiborulsz?- Én voltam az a fiú. Csak akkor még nem ismertük egymást.Azóta eltelt néhány hét. Egy este becsöngetett Tamás. Péterrel, színész-rendező barátommal éppen dolgoztunk.- Azt mondtad, jöjjek akkor is, ha baj van. Hát most baj van - mondta Tamás és bedülöngélt a szobába.- Ülj le, egyél. Vagy feküdj le a szomszéd szobában. Vagy mondd el, mi baj - mondtam neki.Se evett, se feküdt, se a baját nem mondta el. Csak belekötött Péterbe.Én pedig kidobtam.

Ugye, ?kedves olvasó, Ön is szereti a folytatásos krimit a televízióban? És Ön is bosszankodik, ha egy-egy résznek mindig a legizgalmasabb pillantban szakad vége? És izgatottan várja, vajon ki lesz a gyilkos? Vajon hogy folytatódik? Médiász Ádám, e regény főszereplője, szintén rajong a krimiért. Egyhangú, nyugodt életbe csak ez hozhat izgalmat, változatosságot. Hiszen mi történhetne egy „középkorú, középmagas, középosztálybeli” férfival, akinek nincsenek anyagi gondjai, kocsira és külföldi utazásra gyűjt, akinek nem kell alkalmazkodnia senkihez, hiszen agglegény, s egy budapesti főbérlet boldog tulajdonosa? Mi történhet egy emberrel Budapesten 1976-ban, akinek békés, unalmas állása van egy nagy gyárban, akit nem gyötör komoly betegség (ámbár időnként erősen fáj a feje), akinek nincsenek elérhetetlen álmai, s minden vágya, hogy a következő részben kiderüljön végre, ki volt a gyilkos? Médiász Ádámmal semmi különös nem történhet. De hiszen Ön szereti a folytatásos történeteket. Akkor hát hagyjuk itt abba e regény cselekményének ismertetését. Folytatása következik: a Folytatásos regény lapjain.

Ezeket ?a verseket egy 16-18 éves fiatalember írta. Ez a tény magában is elég arra, hogy az olvasó jobban odafigyeljen, hisz húszon aluliak kiadható köteteket meglehetős ritkán produkálnak. Fábri Péter most kirajzolódó, vonzó egyénisége azonban ettől függetlenül is figyelmet érdemel. Ennek a fiatalembernek célja van, sőt társadalmi célja. Soraiban egészségesen fiatalos lázongás feszül, mert nem akar megrekedni sem közönyben, sem cinizmusban. Komolyan készül vállalt feladatára – mindezt anélkül, hogy a nagyképűség, a prófétáskodás pózait öltözné föl. Pátosz helyett inkább választja a pontos fogalmazást, kinyilatkoztatás helyett az iróniát, sőt öniróniát. Verselése szokatlanul könnyed és pallérozott, fogalmazása világos és fordulatos. Rászolgált mindenképpen, hogy szeretettel és nagy reménykedéssel indítsuk útjára. „Oly korban éltem én e Földön …" – mondta Radnóti. Én a magam tizennyolc évével inkább kérdezhetnék: Milyen korban fogok élni én ei Földön? (Sőt, e földön, itt, Magyarországon.) Olyan korban, amelyet már az én létem is formál. Meg kell hát tanulnom tudatosan formálni ezt a kort, vagyis első lépésként önmagamat. Persze ezt megállapítani művészetnek kevés lenne. De ha az átalakulás-átalakítás folyamatát sikerült megragadnom, akkor az sikerült, amire törekedtem. Mert minden változás új változások lehetőségét hordja magában, és így válhat tetté a puszta szó. És én nemcsak beszélni akarok. (Fábri Péter)

Id. Pieter Brueghel 1560-ban készült híres festményén együtt láthatók a reneszánsz kor gyermekeinek játékai. Egyetlen képen több, mint ötven játék. Ennek a képnek az alapján készült az a különleges báb- és táncprodukció a Kolibri Színházban, amelyhez Fábri Péter versei alapján, Novák János zenéjével, a bábosok és Bozsik Yvette táncosai életre keltették a régi gyerekek játékait. Ezeket a verseket adjuk most közre. Szerzőjük így ajánlotta 2008-ban a színházi produkciót: A reneszánsz azért volt jó, mert a reneszánszban mindig sütött a nap. És ha nem sütött, akkor a festők olyan képeket festettek, mintha mégis sütne. És azóta a reneszánsz képeken süt a nap. És mindenki szép volt. És aki nem volt szép, a szobrászok arról is olyan szobrot faragtak, mintha szép volna. És nem hazudtak, csak szép szobrokat faragtak. És a reneszánsz zene mindig vidám, még akkor is, ha valami szomorúságról énekelnek. A mai színházi hagyományok is ott kezdődtek, a reneszánszban. Pedig valójában újrakezdődtek."

Fábri Péter 1953. december 21-én született. Első önálló kötete tizenkilenc éves korában, 1972-ben jelent meg Fosztóképzőkkel címen. Vállalkozó kedve és kísérletező hajlama mutatkozik meg műfaji sokarcúságában: írt verset, regényt, drámát, mesét, dalszöveget. Bár versei folyamatosan jelennek meg irodalmi folyóiratokban, második kötetének, az Átértékelés-nek megjelenése, 1974 óta nem állított össze kötetet. A Napforduló több mint tíz év verseiből ad válogatást.

Egy ?féktelen és misztikus szerelem lebilincselő története – Fábri Péter új regénye magával sodorja az olvasót. Képes-e győzni az értelem a megérzéseken és az irracionális félelmeken? Mi fontosabb: a titkok vonzása vagy az élet szeretete? Mi a szerelem: pusztító szenvedély vagy áramló életöröm? A végzet sodorja-e magával a történet két főszereplőjét, vagy ők maguk döntenek a saját sorsukról? Bp. A regény harmadik főszereplője a hatvanas-kilencvenes évek Budapestje. Színes kavalkádban jelenik meg a régi Terézváros és az Erzsébetváros, a Fiatal Művészek Klubja és a Balettcipő kávéház, a New York palota és a legendás Egyetemi Színpad. Sokféle alak lép elénk: egy buddhista láma és egy öreg bűvész, egy filozofáló mérnök és egy vándor bábjátékos, egy cipész és egy hegedűkészítő. Körülöttük pincérek és kereskedők, festők, énekesek, színészek és egyéb komédiások. A szenvedélyes történetet egy finomtollú stiliszta mondja el, akinek a posztmodern divatok korában is a klasszikus forma és a ráció jelentik a legfontosabb eszményt.

Ebben a könyvben ismeretlen ismerősökkel találkozik az olvasó. Olyan dalokkal, amelyek többségét valószínűleg maga is énekelte már, de amelyek közül alig néhánynak volt eddig magyar szövege. Ki ne fújta volna el életében legalább egyszer, halandzsázássá vált latinnal a Gaudeamus igiturt, és ki ne ismerné -ha a szövegben a címnél nem is jutott tovább- a Hava nagilát?

Komédia, históriai játék, tragédia, abszurd életrajz. Öt darab, négy műfaj – Fábri Péter, aki verset, regényt, mesét és dalszöveget egyaránt ír, a színházban is minden műfajt kipróbált. (Zenés színpadi műveit egy másik kiadványban találja meg az olvasó.)Rinaldo Rinaldini híres rablóvezér, aki valami nagy célt keres az életben. Hogy mire jut az idealista rablóvezér, kiderül a poéngazdag komédiából.A Zrínyi meglepő kísérlet: a szerző úgy tett, mintha a magyar színpadon is kialakult volna a históriás énekből lett dráma, úgy, mint pl. a japán kabukiban.Az élő álarc versben írt tragédia, amely az angol forradalom viharos éveiben játszódik.A Lipótváros alsó két pesti balek üzleti kínlódásairól mesél mulattatóan a huszadik század kilencvenes éveiben.A Liszt-faktor alkalmi műnek készült, a Liszt-évfordulóra, de aki ünnepélyességet keres benne, ne tegye. Ez az abszurd életrajz legalább annyira szórakoztató, mint amilyen meglepő – és pont attól meglepő, hogy hűséges a meglepő tényekhez.

Négy zenés mű szövegét adjuk közre ebben a kiadványban. Zenés műveket ugyan zenéjükkel együtt a legjobb megismerni, de Fábri Péter különböző műfajú librettói önmagukban is megállják a helyüket. E librettók között található két zenés komédia, egy rockopera és egy operett – Fábri Péter mindegyik műfajnak szakavatott ismerője. A három testőr az azonos című Dumas-regény szélsőséges humorú adaptációja; a Bécsi gyors elegáns kis kamaradarab az első világháború éveiből; a Kolumbusz valódi, nagy formátumú rockopera; a Mária & Terézia pedig egy olyan műfajt támaszt fel, amelyről azt hittük, már nem születnek benne új művek: a bécsi és pesti operett világát idéző, abszurd humorral átszőtt, érzelmes nagyoperett.

Fábri Péter öt mesejátékát tartalmazza ez a kiadvány. A Szennyes az Óperencia, ez a környezetvédelmi gyermekopera a nyolcvanas évek vége óta a magyar zeneiskolák kedvence; sokezer gyerek ismeri a híres finálét: „Szennyes az Óperencia, / kéne egy konferencia!”. Az Alice Csodaországban három színészre és a nézőtéren ülő gyerekek aktív részvételére számítva dolgozza fel Lewis Carroll klasszikusát. A Békafalvy Béka Kenneth Grahame meséjéből adaptált, szédületes tempójú játék; a Parszifál titka a híres középkori történet hol lírai, hol humoros, de mindenképpen mesés és meglepő feldolgozása; a Zsófi és a három rablópandúr pedig egy okos és bátor kislány és három gyereklelkű rabló teljes mértékben mai, huszonegyedik századi.