Katy Faust

Autorka knihy Děti především, Katy Faustová, je zakladatelkou a ředitelkou organizace Them Before. Taktéž je hlavní představitelkou manželského hnutí CanaVox ve státě Washington, hojně publikuje o otázkách práv dětí a je matkou čtyř dětí. Její kniha převrací pohled na názory na manželství, rodičovství a reprodukční technologie. Vyvrací mnohé převládající škodlivé mýty týkající se práv dětí. Po přelomu tisíciletí bylo do veřejného prostoru pod heslem "biologie není důležitá, hlavní je láska" uměle vsazeno politické tvrzení, že všechny rodinné formy jsou si rovny. Líbivý slogan podsouvá, že dítě prospívá všude stejně dobře, jen když je milováno. Má být úplně jedno, zda vyrůstá s oběma biologickými rodiči, jen s jedním nebo klidně s vůbec žádným, ve slepované rodině se dvěma matkami, dvěma otci, anebo například s matkou, která byla dříve otcem. V této atmosféře zakládá Katy Faustová organizaci, sbírá a zveřejňuje svědectví o opaku a dává hlas dětem, které v těchto typech rodiny zažily lásku, jenže to nestačilo. Kniha vyvrací další mýty, jako - děti jsou odolné a rozvod překonají, - děti počaté pomocí dárcovského spermatu či vajíčka jsou šťastné, protože jsou tolik chtěné, - reprodukční technologie jsou úplně stejné jako adopce.

Nagyanyáink úgy tartották, hogy egy nő két dologért hajlandó bármit megtenni: azért, hogy legyen gyermeke, és azért, hogy ne. Az elmúlt fél év században a tudomány számos megoldást fejlesztett mindkét "problémára", amelyeket felmenőinknek nem biztosított a természet. De amikor azt gondoljuk, hogy a tudomány "fejlődése" csak előre visz, és a biológiaiakkal együtt megoldja a társadalmi problémákat is, akkor nem veszünk tudomást arról, hogy az iparivá váló megoldások újabb és újabb, gyakran még nagyobb problémákat idéznek elő, kiváltképp, ha a morális, etikai vagy akár a biológiai szempontok háttérbe szorulnak. A Szemünk fényei egy olyan aspektust emel ki, amely eddig szinte egyáltalán nem kapott figyelmet: a gyermekek érintettségét "a felnőttek ügyeiben". Globális szintű szemléletváltásra van szükség, amely lehetővé teszi, hogy a felnőttek önző, énközpontú megközelítése helyett a gyermekek szempontjai érvényesüljenek, legyen szó a válás miatt felbomló családokról, az azonos nemű párok gyermekvállalásáról, a mesterséges megtermékenyítés különféle formáiról vagy a béranyaság és az örökbefogadás egyre inkább iparszerűvé váló mechanizmusairól. A szerzők szerint a házasság intézménye képes a leginkább arra, hogy megvédje a gyermekeket az anya vagy apa nélküli gyermekkortól és az életre szóló sérülésektől. A felnőtt társadalom tagjainak magánemberként és döntéshozóként is felelősségük, hogy a felnövekvő generációk részesüljenek abban a védelemben és biztonságban, amelyet kizárólag a teljes család képes nyújtani számukra.

Nagyanyáink ?úgy tartották, hogy egy nő két dologért hajlandó bármit megtenni: azért, hogy legyen gyermeke, és azért, hogy ne. Az elmúlt fél év században a tudomány számos megoldást fejlesztett mindkét „problémára”, amelyeket felmenőinknek nem biztosított a természet. De amikor azt gondoljuk, hogy a tudomány „fejlődése” csak előre visz, és a biológiaiakkal együtt megoldja a társadalmi problémákat is, akkor nem veszünk tudomást arról, hogy az iparivá váló megoldások újabb és újabb, gyakran még nagyobb problémákat idéznek elő, kiváltképp, ha a morális, etikai vagy akár a biológiai szempontok háttérbe szorulnak.    A Szemünk fényei egy olyan aspektust emel ki, amely eddig szinte egyáltalán nem kapott figyelmet: a gyermekek érintettségét „a felnőttek ügyeiben”.Globális szintű szemléletváltásra van szükség, amely lehetővé teszi, hogy a felnőttek önző, énközpontú megközelítése helyett a gyermekek szempontjai érvényesüljenek, legyen szó a válás miatt felbomló családokról, az azonos nemű párok gyermekvállalásáról, a mesterséges megtermékenyítés különféle formáiról vagy a béranyaság és az örökbefogadás egyre inkább iparszerűvé váló mechanizmusairól. A szerzők szerint a házasság intézménye képes a leginkább arra, hogy megvédje a gyermekeket az anya vagy apa nélküli gyermekkortól és az életre szóló sérülésektől. A felnőtt társadalom tagjainak magánemberként és döntéshozóként is felelősségük, hogy a felnövekvő generációk részesüljenek abban a védelemben és biztonságban, amelyet kizárólag a teljes család képes nyújtani számukra.