Kazinczy Ferenc

Oda van dicsőséged hajnaltán támadott örömem is! Úgy fogy el, mint a leszálló napnak utolsó sugarai, midőn a tornyos borúlatok rajtok erőt vettenek. Visszarogyván bánatomba, fájdalmaim is visszatérnek. A szerelem, mely ezelőtt elkínzott s most tágulást engede, nem sokára, ah, érzem azt! kettőztetve fog reám rohanni, s tartok, igen, tartok tőle, hogy összeront. (részlet)

Kaziczy versei, Pályám emlékezete, Fogságom naplója, Ortológus és neológus nálunk és más nemzeteknél  

Kedves Szülők! Ez a kiadvány az összeadás és kivonás tanulását segíti a második osztályban. A hagyományostól eltérő, játékos, szórakoztató feladatokon keresztül nyújt gyakorlási lehetőséget a gyerekeknek. De jól jöhet a várakozások idején a gyerkőc lefoglalására, vagy egy esős délután unaloműzésnek is. Az ellenőrzéshez a füzet végén található megoldások nyújtanak segítséget, így a gyermek önállóan is tudja használni. Kellemes időtöltést!

„Ne vedd rossz néven, édes Marosym! hogy levelemet még eddig se vetted, noha már egy­nehány napja, hogy itt múlatok. Annyi felé kellett kapnom, hogy rá nem értem eddig. Magad tudod, mint jár az ember, ha olyan helyre megyen, ahol barátjai, vagy attyafiai vannak. Egyszerre akarja minden látni vendéguramat; s a sok evés, ivás, compliment miatt alig tudja az ember, mit csináljon. – S ezen felül egy más oka is van a dolognak; – szegény! eljött a lyánykájától, s mindég a’ van az eszében, s szája többnyire pityergő formán áll.”

Kazinci és alsóregmeci Kazinczy Ferenc (Érsemjén, 1759. október 27. – Széphalom, 1831. augusztus 23.)[1] magyar író, költő, a nyelvújítás vezéralakja, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Kazinczy László ezredes testvérbátyja. Nyelvújító és irodalomszervezői tevékenységével a reformkor előtti évtizedekben a nemzeti felemelkedés és önállósulás ügyét szolgálta. Kazinczy Lajos szabadságharcos vértanú apja.