Krémer Ferenc

Miként kétszáz éve, a nemzet a 21. század elején ismét a politikai harcok középpontjába került. Ez, amilyen figyelemre méltó, olyan sok kérdést vet fel. Vajon ugyanarról a társadalmi intézményről van-e szó, vagy csak álcának használják a szélsőjobboldali politikai szereplők a nemzetet? Kétségtelen, hogy a nemzetet egyes tulajdonságai kiváltképp alkalmassá teszik erre. Azonban a 20. században bekövetkezett változások más lehetőségeket is létrehoztak, az ezek nyomán létrejött valóság tagadja a nemzet negatív vonatkozásait.Az 1980-as évek óta újabb és újabb elméletek születtek a nemzet mibenlétéről, melyek egészen máshová tették a születését az időben és egészen másféle okokkal írták le a létrejöttét és a létezése jogosságát, de egyik sem adott konfliktusmentes magyarázatot. Mind a teoretikus, mind a politikai zavar lehetővé, sőt szükségessé teszi, hogy új kérdéseket tegyünk fel és azokra új módon keressünk válaszokat. Ennek a tanulmánynak a fő kérdése az, hogy léteznek-e a nemzetek, vagy ma már csak azok lidércfénye, a nacionalizmus létezik? Megszűnnek-e a nemzettel együtt járó függőségi viszonyok, vagy új formákat nyernek, hogy fenntarthassák az elnyomást?

A kötet politikusok és a rendőrök viszonyát tárgyalja, hisz a rendészetpolitika nem más, mint a politikusok, a rendőrök és a polgárok helyes(nek vélt) viszonyának politikai és szakmai cselekvéssé, jogszabályokká és intézményekké formálása. Bizonyos értelemben mindkét csoport tagjai politizálnak és alakítják a rendészetpolitikát. A polgárok viszont mindmáig csak hivatkozásként szerepeltek ebben a viszonyrendszerben, cselekvőként sosem. A rendészetpolitika értékei ugyanazok, mint amelyek a polgárok és a közhatalmi intézmények közötti viszonyokban is jelen vannak. Szerzője azt kutatja, hogyan és miért történt, illetve nem történt húsz év rendészetpolitikájában, és azt, hogy miért maradt sikertelen a rendőrség demokratizálása?