Petra Finy

Ismeritek a híres nevezetes Zöld Cirkuszt? Még nem? Akkor legfőbb ideje megismerkedni velük! Először is itt van Papita, az erőművész. Imádja a virágokat. Mellette a felesége, Mamita, a dundi, ám mégis csodálatosan hajlékony guminő. Istenien főz. Ő meg Pierró, a világ legszomorúbb bohóca és Tütü, a légtornász. A szigorú hölgy Okuláré kisasszony, állatszelídítő és házitanító. De a legfontosabbak, természetesen, Lina és Lóri, Mamita és Papita rajongva szeretett gyermekei, a híres-nevezetes cirkuszi ikrek! Koruk: 10 év. Magasságuk: 138 cm. Különleges ismertetőjegyük: nemcsak lovaglásban és akrobatikában, hanem nyomozásban is kiválóak! Egy napon ugyanis eltűnik a Zöld Cirkusz kabalavirága...

Salamon Sára tanárnő nemsokára negyvenéves lesz. Két gyermeket nevel, szereti a munkáját, és úgy hiszi, a házasságával is minden a legnagyobb rendben. Egyik reggel a férje, mindenféle magyarázat nélkül, fogja a bőröndjét, és elköltözik. Az új barátnőjéhez. Kire számíthat ebben a helyzetben Sára? A túlérzékeny anyjára, aki kerüli őt? Két koraérett, kicsit furcsa gyermekére? Három barátjára, akik egyben a kollégái is, ráadásul az egyikükkel több mint sajátos a viszonya? Esetleg a mogorva szomszédra, aki már többször fel akarta jelenteni hangoskodó gyermekei és a lépcsőházban lévő rendetlenség miatt? Netán egy beteg, kómában fekvő férfira, akivel még soha nem beszélt, viszont rendszeresen bejár hozzá a kórházba felolvasni? Finy Petra, Madárasszony című regényének hagyományait követve, most is egy fájdalmasan nehéz női sorsot mutat be. A stílus azonban időközben változott: könnyedebb, mégis karcosabb, szókimondóbb lett, ahogyan az írónő is, aki főszereplőjéhez hasonlóan szintén nemsokára betölti a negyvenet.

A nők nemcsak otthon végeznek láthatatlan munkát, sokszor a társadalomért is úgy tevékenykednek, hogy szinte megfeledkeznek róluk. Ezekről az alig emlegetett női hősökről szól a regény. A fiktív szereplőkkel dolgozó kötet olyan, mint egy szövegből szőtt szonáta a lelkierőről és a bátorságról. A regény nem egy kortárs visszaemlékezése a késő szocializmusról, inkább a következő generáció tisztelgése az örökségként kapott mítosz előtt, egyfajta emberi, lelki rekonstrukciója a nyolcvanas évek végének. 1987-ben járunk, Magyarországon, Budapesten. A korábbi politikai struktúra már működési zavarokkal küzd. A besúgói rendszer még aktívan működik, az ellenzék is egyre több akciót szervez: a kötetben mindkét oldalról megismerhetünk embereket. A kamaraműként is felfogható regény az árulás és lázadás pszichológiájával foglalkozik, azzal, milyen apróságokon, rejtett családi kódokon, lelki töréseken múlik az, hogy valaki a rendszerrel való tudatos konfrontáció útját választja, vagy éppen aktívan segédkezik a fenntartásában. Ám nehéz pálcát törni bárki felett is egy olyan korszakban, amikor nincsenek egyértelmű frontvonalak, és a könyvnek nincs is ilyen szándéka. A regény lapjain 1944-től 1987-ig villannak fel a magyar történelem olyan drámai pillanatai, melyek mindenkire hatással voltak, de a nőknek sokszor még nagyobb traumát jelentettek. Amíg pedig megismerjük az ő túlélési stratégiájukat, addig is vígan zötyögnek a Zsigulik, kotyognak a kávéfőzők, végtelen lassúsággal épülnek a víkendházak, Beszélőket lapoznak titokban, hangulatjelentések készülnek, szól a Kontroll Csoport, a panellakások fagyöngyös függönyei engedelmesen csörögnek a vállunk körül, a főszereplők számára pedig a végére kiderül: ki árult el másokat, és ki önmagát.

Vannak bizonyos színek, illatok, hangok, melyeket a nagyszüleinkhez kapcsolunk. A cseresznye pirosa, a bodza illata, vagy a lágy dúdolás, amivel a mama álomba ringat. A nagyszülők olyan szeretetet tudnak adni, melyet senki más, mégis talán méltatlanul kevés történet szól róluk. Ebben a könyvben viszont minden mese nekik tiszteleg. Hiszen ők is segíthetnek az unokájuknak, ha fél, dühös, vagy ha úgy érzi, már soha nem tud örülni. Ők lehetnek a támaszok egy válásnál, csúfolásnál, egy barát költözésénél. Vagy épp társak, mondjuk, a lombházépítésben. Arra is fény derül, milyen mókásak tudnak lenni a nagyszülők. Milyen jó, amikor a szülők szülei is ott vannak, ha szükség van rájuk. Ezzel a néhány mesével szeretnénk megköszönni nekik azt a rengeteg gondoskodást, amivel a gyerekeket - unokákat és szüleiket is - támogatják. A történetek az érzelmek és a szeretet kertjébe vezetnek, ahol Bogdán Viki szívmelengető illusztrációi kísérik végig az olvasót.

A Most én olvasok!-sorozat elindításával a Pagony régi vágya teljesült: egy szisztematikusan felépített, pedagógusi szakértelemmel megtámogatott kortárs, magyar "olvasni tanulok"-sorozatot szerettünk volna létrehozni. A Pagony legkiválóbb szerzőit kéri fel a sorozatban való rész­vé­tel­re: minden szerző négy könyvet ír, négy különböző nehéz­ségi szinten. A történetek lazán összefüggnek egymással, de természetesen önállóan is olvashatók. A sorozatot Berg Judit könyveivel indítottuk, és most Finy Petra köteteivel folytatjuk - a főszereplőnk ezúttal Milu, egy elsős kisfiú és Bátor, egy kiskutya. Bátor igazából sárkány, sőt, időutazó sárkány! Az első mesében az ókori Egyiptomba repíti Milut, hogy megmentsék a fáraót.

Amikor az ember gyermeke iskolába megy, hajlamos túlzottan aggódni érte. Én legalábbis így jártam. Legszívesebben beültem volna a lányom mellé a padba, hogy segítsek neki eligazodni ebben a titokzatos világban. Aztán végül nem ültem be mellé (el sem fértem volna rendesen), de úgy éreztem, lenne néhány gondolat, melyet színesen megírnék erről a varázslatos és kalandos élethelyzetről. Ezt a néhány gondolatot tartalmazza az Iskolások kézikönyve, mely nem más, mint egy kedves és humoros útmutató első osztályosoknak. Legnagyobb örömömre a könyvet Pásztohy Panka színes és derűs képei díszítik, melyek nemcsak az iskolát mutatják részletesen, de gyöngéd humoruk segít az iskolakezdéssel kapcsolatos félelmek feloldásában is. Sok szeretettel: Finy Petra

Mesék családi ünnepekről és együttlétekről Együtt lenni jó. Családi körben pedig a legjobb. Mi is lenne velünk közös ünnepek, szívmelengető rítusok és hagyományok nélkül? A húsvétban, karácsonyban, egy születésnapban vagy anyák napi ünnepségben nem is maga az ünnep a legszebb, hanem az, hogy egymást inspiráljuk derűnkkel, életszeretetünkkel. Brúnóék családjában szinte mindenkinek van valami vicces hobbija vagy hóbortja, ezért náluk még emlékezetesebb a közös ünneplés. Náluk egy családi ünnep során előfordulhat, hogy a nagymama búvárkodni kezd, húsvéti tojás helyett a kertben sünit találnak, a nagypapáról kiderül, tud villamost vezetni. Az Almás pite című mesekönyv úgy mutatja be a családi ünnepeket, hogy közben végig arra helyezi a hangsúlyt: lehet bármilyen zűrös is a körülöttünk lévő világ, történjen bármennyi rossz dolog is otthonunk falain kívül, a család ereje és vidámsága mindenen átsegít. Főként, ha akad egy frissen sült almás pite, amiben a hozzánk közelállók összes szeretete benne van. A történeteket Bogdán Viki lélekemelő illusztrációi keltik életre.