Ákos Fodor

Fodor Ákost a magyar haiku mestereként tartják számon, és való igaz, hogy számos művének e japán eredetű versforma ad formai keretet. Ám lírai mondandója jóval tágasabb és sokszínűbb annál, mintsem hogy egyenruhába lehetne kényszeríteni - és ő nem is tette ezt: minden egyes alkalommal gondosan mérlegelte, milyen "öltözetben" szeretne mutatkozni egy-egy verse: haikuként, vagy épp más módon. Szövegeinek közös vonása tehát nem elsősorban a formai megoldások hasonlóságában keresendő, hanem inkább az általuk képviselt szemlélet megnyilvánulásában, amit már első, 1978-ban megjelent könyve is jól érzékeltet. Világával olyan szemlélődő békességbe invitál, amely képes új dimenzióba emelni a figyelmet, lehetővé teszi az evidensnek tűnő fogalmak újragondolását, alapos körbejárását, teret ad a szelíd játékosság derűjének. Tűnődései, ráismerései segíthetnek visszatalálni az önmagunkkal folytatott, benső párbeszéd folytatásához is, melynek hangjait mind gyakrabban nyomja el a hétköznapok praxisának hangosodó, gépies zakatolása. "Számomra a költészet lényege nem egyéb, mint a ritka-drága, tartalmas és eleven csend, amely a legszükségesebb szavak foglalatába helyezve úgy ragyog föl, hogy képes átköltözni befogadójának szemébe-szívébe is" - mondta egy interjújában. Ilyen termékeny és időtlen csend-pillanatok születéséhez szeretnénk most alkalmat adni, a költő második posztumusz kötetének közreadásával.

A magyar haiku mestereként számon tartott, 2015 februárjában elhunyt Fodor Ákos így írt készülő, válogatott verseket tartalmazó könyvéről, mely végül első posztumusz köteteként jelenhetett meg: "...verseskötetem örök-új témája: a szerelem. Bő fél-évszázad élményeit, tapasztalatait, gyönyörűségeit és kínjait, kudarcait és sikereit »sorolják el« e tárgyú verseim. Tervem szerint mélységesen komoly és csillámló játékosságú művek »társalognak« itt egymással és - reményem szerint - az Olvasóval. Komoly, ám nem komor, de nem is frivol JÁTÉK - és talán némi tanulság; életünk egyik leghatalmasabb és legtörékenyebb élmény-szférájának sok nézőpontból történő felmutatása és megcsodálása: ez a szándékom a GYÖNGYÖK, GÖRÖNGYÖK gyűjtemény megalkotásával és nyilvánossá tételével." A tematika - "Szerelem lépte nyomán" - önmagáért beszél; az érzékenyen formált, mívesen csiszolt, pontosságukban is tökélyre vitt szövegek sokféle aspektusból közelítik meg az örök érzésből eredő élmények szféráját, bárki számára megragadható és befogadható módon. A szerző nyíltan vállalja szubjektivitását, ám amit létrehoz, mégsem marad pusztán magánügy, személyes emlék - sorról sorra a felismerés örömével ajándékozza meg olvasóit, akik gyakran mondják verseiről: "Pontosan ezt érzem, csak én nem tudtam volna ilyen jól megfogalmazni!" Fodor Ákos érvényesen és értékálló módon öntötte tömör formába benyomásait, tűnődéseit (helyettünk is) mindazokról az igazán fontos kérdésekről, amelyek a gondolkodó-érző embert foglalkoztatják - létezésről, életről, halálról, kapcsolatokról. És persze: a felkavaróan csodálatos, a felemelő és földre sújtó, a múlékonyságában is HALHATATLAN szerelemről.

Szinte mindig vele volt a zene - körülötte is, benne is. Egykor zongorázni és fuvolázni tanult, konzervatóriumot végzett, majd a Zeneakadémián diplomázott; sokáig dolgozott zenei szerkesztőként és zenetudományi munkát is végzett. Több mint ötven zenés színpadi mű szövegének fordításában, megírásában működött közre. Fodor Ákos (1945-2015) hivatásává azonban a költészet vált, egyik jellegzetes versformájává/ műfajává pedig a japán eredetű, 17 szótagból álló haiku. Ezt sokan tudják róla, de azt már kevesebben, hogy korántsem csak haikukat írt, és hogy zenei élményei számos szövegét szövik át. Ezekből adunk közre most egy válogatást, a költő harmadik posztumusz köteteként. EGY HIPOTÉZIS minden hang: visszhang

Mindannyian úton vagyunk - olyan úton, amelynek csak két biztos állomása van: a kezdete és a vége. Kié hosszabb, kié rövidebb; kié simább, kié rögösebb. Bejárhatjuk így is, úgy is: tétován botorkálva, katonásan menetelve vagy könnyed tánclépésben, futva-rohanva vagy ráérősen sétálva, bámészkodva vagy körül sem nézve, magányosan vagy másokhoz igazodva. Akkor is végigmegyünk rajta, ha - lábunkat megvetve - moccanni sem akarunk. Fodor Ákos (1945-2015) mindezt már maga mögött hagyta - közkinccsé tette azonban "útinapló-bejegyzéseit". Ezekből válogattunk mostani, negyedik posztumusz kötetének összeállításakor, 1978-tól napjainkig. A könyvben a szövegek sorrendje nem követi létrejöttük időbeli sorrendjét. Gondolati-érzelmi összefüggéseik mentén kerültek egymás mellé, gyakorta több évtizednyi távlatot áthidalva. Az, hogy ennek ellenére magától értődő módon rezonálnak és reagálnak egymásra - egyfajta vissza-visszatérő, önmagából építkező spirális pályán közelítve meg ugyanazokat az örök kérdéseket - jól körvonalazható képet ad a költő kezdettől fogva következetes és koherens alkotói attitűdjéről. És persze róla is, aki - művein keresztül - inspiráló, izgalmas, szerethető útitársunk lehet. A Fekete Sas Kiadónál eddig 5 kötete jelent meg 2009-től napjainkig: Gonghangok, 2009 (versek) Kis téli-zene, 2013 (versek) Gyöngyök, göröngyök, 2015 (válogatott versek) Zaj-szünet, 2017 (hátrahagyott versek) Zene-idő, 2019 (válogatott versek)

Fodor Ákos kötetét leginkább saját szavaival érdemes "jellemezni": "A haiku...nem harci induló szövege, nem szerelmeslevél, nem önajnározó szépelgés, nem muzeális műveltségbemutató. - Hanem? Hm. A haiku: haiku. Szerintem: valami igen kimunkált, keskeny, kényes rés, esetleg átjáró: Valóság és Igazság között." A 2015 februárjában elhunyt költőre csodálatos kötetének második kiadásával emlékezünk.

Fodor Ákos versei sokak gondolataiban-érzéseiben keltek már önálló életre - a szó szoros értelmében velünk élnek Éppúgy idézik őket irodalmi esteken és iskolai ünnepségeken, mint internetes honlapokon, blogokban, videókban, pólókon, bögréken, ékszereken és más használati tárgyakon, vagy könyvek-cikkek mottójaként és esküvői meghívókon. A 2015-ben elhunyt költő a legnépszerűbb kortárs szerzők egyike, aki rendkívül koncentrált formában, új és meglepő szemszögből képes megközelíteni az evidensnek tűnő dolgokat, arra késztetve minket, hogy nyitottabban és elfogadóbban figyeljünk - kifelé és befelé egyaránt. Erre ad most újabb jó alkalmat a Benső beszéd: hangminta című könyv. A verseket Podonyi Hedvig válogatta. Az összeállítás a kolozsvári születésű kiváló színművész, Szilágyi Enikő tolmácsolásában hangos könyv formájában is elérhető.