András Forgách

"Habár epikus korszakban élünk, és manapság egyre szívesebben alkalmaznak filmre és színpadra jelentős nagyregényeket, Nádas Péter művei, úgy tűnik, elkerülték a rendezők figyelmét, pedig egyenesen kiáltanak a vászon és a színpad után. Én tizenöt évvel ezelőtt, az Emlékiratok könyvéből készült vizsgafilmet látva éreztem meg először, mennyire filmszerű Nádas világa. Két fiú állt egymással szemben egy füves lejtőn, és a szájukból minden megszólalásukkor kiáradó pára a másik arcának csapódott. Nádas nyitott szerkezetű, érzéki regényei tele vannak drámai figurákkal, egymásba fonódó történésekkel - és talán ez a néha végtelen faliszőnyegnek tűnő szöveg hat a rendezőkre olyan riasztóan, költségvonzatokról nem is beszélve. Éppen ezért örültem annyira, mikor váratlanul eszembe ötlött egy zárt, háromszereplős epizód színpadra írásának lehetősége. És mekkora volt a döbbenetem, amikor kiderült, hogy ami az én emlékezetemben egyetlen epizód, Erna, Gyöngyvér és a taxisofőr triója, az a regény egymástól távoli fejezeteiben búvópatakként bukkan folyton elő. Mint cseppben a tenger, az egész regény tükröződik benne. Amikor pedig megrendeztem, az is kiderült, amit persze mindig is tudtam, hogy Nádas minden egyes mondata színházi esemény." Forgách András

Zehu: "ez van, kislányom, ezen már nem változtathatunk" - írja egy anya a lányának Tel-Avivból Budapestre. Ebben a nagy lélegzetű levélregényben harminc éven át követhetjük nyomon egy Palesztinában letelepedett, majd a történelem viharai által kettészakított család drámai történetét, miközben árnyalatokban gazdag tónusokkal feslik fel előttünk a 20. századi világtörténelem. Forgách András a regényíró szabadságával, bravúros elbeszélői módszerrel jeleníti meg egy hatalmas családi tabló szereplőinek szövevényes viszonyrendszerét és kalandos életanyagát. Elvek és tapasztalatok ütköznek, szélsőséges érzelmek örvénylenek az egymástól kétezer kilométerre élő Apfelbaumok és Rozsdák között, akik egymás sorsát tükrözve egymás hazájába menekültek, új otthonukban örökre idegenek maradtak, és már soha nem tudnak visszatérni oda, ahol születtek.Az eredetileg Zehuze címmel 2007-ben megjelent regényét a szerző az Élő kötet nem marad 2015-ös megjelenése után gyökeresen átdolgozta, és már készül a trilógia harmadik darabja is.Megjött képeslapod, amiben beszámolsz Robi javuló állapotáról.Miért hazudsz?Ma nagy tüntetés volt a meggidói erdőben, én persze itthon csücsültem.Nálunk irtó ronda nyár van.

For readers of The Lives of Others and The Reader, and based on a true story, The Acts of My Mother is a beautiful and moving novel of family, lies, betrayal and forgiveness. He wanted to understand the past. Now he must live with the truth. Thirty years after the fall of communism in Hungary, as Andras Forgach investigated his family's past he uncovered a horrifying truth. His mother, whom he deeply loved, had been an informant for the Kadar regime. She had informed not only on acquaintances but on family, friends and even her children. In The Acts of My Mother, Forgach gives voice to his deceased mother, holding her responsible for her deeds while defending the memories he cherished of her as a son. 'Mother wasn't lacking in evocativeness, no, no, I can affirm that. She was the firmament, the high sky, and she still is, even covered in heavy clouds.' Andras Forgach

1975-ben a BM III/I-es ügyosztályán megnyitják “PÁPAI-né” beszervezési és munkadossziéját. Fia 2014 márciusában értesül róla. Ennek megrázó dokumentuma ez a könyv. Ítélet nincs. Forgách András regénye első ízben 2015-ben jelent meg. A bővített kiadás új fejezetekkel gazdagodott, amelyek a megrázó családtörténetet újabb mozaikdarabkákkal egészítik ki. Az Élő kötet nem marad kiadási jogát eddig 14 ország szerezte meg. A 2018 tavaszán angolul No Live Files Remain címmel megjelenő könyvet az angol Simon & Schuster jelölte a Man Booker International-díjra. A kötet megfilmesítésén a Heyday Films és a Film4 dolgozik. „Vannak dolgok, amiket csak akkor érthetünk meg, ha velünk történnek. Nincs semmi más mód kilesni őket. Csak maga a történés ad felvilágosítást arról, hogy mi is történt valójában. Lehetnek róla elképzeléseink, hogyha elég bátor és vad a fantáziánk, de csak akkor értjük meg, ha ténylegesen megtörténik.”