Jon Fosse

Druhý díl románu Melancholie II. je opět monologem, tentokrát patří ústřední hlas ženě, sestře Larse Herterviga. Oline stoupá s vypětím všech sil od moře ke svému domu. Oline si nevzpomíná na to, co se stalo včera, Oline nepoznává své blízké, nevybavuje

Jon Fosse je najhranejším nórskym dramatikom po Henrikovi Ibsenovi a v súčasnosti najhranejším európskym dramatikom. Je úspešným autorom románov, zbierok básní či esejí, už dlhšie sa však venuje iba písaniu pre divadlo. V jeho hrách skoršieho obdobia sa dramatický konflikt spravidla odohráva v rodine, neskoršie texty, situované do nešpecifikovaného priestoru, ktorý je alegorickou zónou medzi životom a smrťou, tematizujú archetypálnu problematiku ťaživej ľudskej existencie a smrteľnosti. Bezčasovosť a náznakovosť v budovaní postáv či deja, fragmentarizácia, odkazy na absurdnú drámu, opakovanie a varírovanie, minimalistické dialógy bez interpunkcie pripomínajúce voľný verš tvoria nenapodobniteľnú, mrazivú a zároveň magickú „polárnu žiaru“ hier Jona Fosseho. „Nový Ibsen“ či „Becket 21. storočia“ je autorom vyše 40 dramatických textov, preložených do vyše štyridsiatich jazykov. Zbierka obsahuje divadelné hry NIEKTO PRÍDE (Nokon kjem til a komme), DIEŤA (Barnet), NOC SPIEVA SVOJE PIESNE (Natta syng sine songar), VARIÁCIE NA SMRŤ, (Dodsvariasjonar), SLOBODA (Fridom), ŽIŤ V UTAJENÍ (Leve hemmeleg), MORE (Hav) v preklade Anny Fosse, ktorá je zároveň autorkou odbornej štúdiu Aby scénou mohol prejsť anjel a rozhovoru s dramatikom Dramatikom som sa stal náhodou.

Jon Fosse (1959) sa v súčasnej svetovej literatúre presadil najmä ako dramatik a prozaik, v Nórsku však neodmysliteľne patrí medzi najuznávanejších autorov aj v oblasti poézie. K básnickej forme má blízko v celej svojej tvorbe; citeľná afinita k lyrickému žánru výrazne dotvára svojráz jeho drám i próz. Z hľadiska tém Fosseho lyriku kľúčovo definuje uvažovanie o kategóriách osobnej metafyziky a možno povedať, že v tých najlepších básňach sa nám pripomínajú slová jednej z autorových esejí, v ktorej spisovateľ a tým aj básnik vystupuje ako mystik sekularizovaného sveta. Knihu s ilustráciami Jakuba Milčáka preložila Anna Fosse.

Fossét olvasva, legyen szó az esszéiről, drámáiról, rövidprózáiról vagy éppen a regényeiről, az olvasó ugyanazzal a jellegzetes írásmóddal szembesül, akár harmincöt év távlatából is. Miből áll ez a félreismerhetetlenség, ami Fosse minden írásából árad? A tekervényes és réteges szerkezetű szövegek nem annyira a stílusuk - az ismétlések, motívumok és minták: fjordok, evezős csónakok, eső, testvérek, zene - miatt egyediek, hanem sokkal inkább amiatt, ami ezekből kiderül. Mert Fosse írói világa nem az ötletek, a provokáció miatt érdekes, sőt a korunkra jellemző témákat is kerüli, vagy csak letompított hangon jeleníti meg. Bár szövegei gyakran a halált és a lét valamiféle minimumát közelítik meg, sosem a kiábrándultság vagy a mizantrópia felől teszik ezt. Fossénél a sötétség fénylik, és mindig reményteli. Karl Ove Knausgaard Jon Fosse (1959) a kortárs norvég és a világirodalom egyik legjelentősebb alakja, sokan a mai Ibsenként emlegetik. Színpadi művei világszerte sikert aratnak, regényeit és verseit több mint negyven nyelvre fordították. A norvég állam által felajánlott a nemzet művészének járó és a királyi palota szomszédságában lévő Grotten az egyik lakhelye, emellett Ausztriában is él. 2015 óta dolgozik az 1250 oldalas Szeptológia című főművén, amit az idei Frankfurti Nemzetközi Könyvvásáron mutatnak be.

V tvorbe svetoznámeho nórskeho dramatika a spisovateľa Jona Fosseho (nar. 1959) sa diela zaraďované do úseku literatúry pre deti zakaždým, aj za hranicami Škandinávie, hodnotia ako mimoriadne presahové, ako majúce schopnosť prehovárať na viacerých úrovniach bez obmedzení v podobe veku čitateľa či prílišnej ohraničenosti témy. Jedným z najvýraznejších príkladov tejto presahovosti vo Fosseho tvorbe je kniha pre deti „Sestra“ (Det Norske Samlaget, Oslo 2000). Fosse v nej uvoľnene tematizuje detské prežívanie každodennosti v doslova spontánnom dotyku s transcendentnom, čo prispieva k tomu, že toto dielo nepriamo nadväzuje na Fosseho knihu pre deti „Kant“ (Det Norske Samlaget, Oslo 1990), ktoré jubilujúce vydavateľstvo Modrý Peter v slovenskom preklade vydalo v roku 2015. Fosseho Sestra bola preložená do viacerých jazykov a v roku 2007 jej autorovi v Nemecku udelili ocenenie Deutscher Jugendliteraturpreis. Kto povedal, že to, čo konajú dospelí je dôležitejšie ako to, čo konajú deti? Kto určil, že prežívanie dospelého človeka je relevantnejšie ako prežívanie dieťaťa? Úsilie o odpoveď na tieto otázky mohlo byť na počiatku genézy Fosseho textu „Sestra“. Fosse ako človek a ako autor je totiž schopný dať detskému konaniu a vnímaniu sveta plnú vážnosť. Keď autor píše o štvorročnom chlapcovi a jeho trojročnej sestre, píše o nich ako o deťoch a zároveň ako o plnohodnotných bytostiach, pre ktoré je stvorený celý tento svet. Aj preto môže byť ich súrodenecká láska vo svojej sile láskou, ktorá zastupuje všetky nasledujúce. Vďaka Fosseho autorskej metóde sa v zdanlivo bezvýznamných, bežných a každodenných veciach, udalostiach a vzťahoch odkrývajú tie najväčšie témy: precitnutie a prvé uvedomenie, že sme tu sami na tento svet, túžba po harmónii, zodpovednosť za iných, zanikanie.

Jon Fosse (1959) a kortárs norvég irodalom egyik legjelentősebb alakja, sokan a mai Ibsenként emlegetik. Színpadi művei világszerte sikert aratnak, regényeit és verseit több mint negyven nyelvre lefordították. 2023-ban megkapta az irodalmi Nobel-díjat. "...és ha elérkezik az ő ideje, elporlik és visszatér oda, ahonnan jött, semmiből lett és semmivé lesz, ez az élet rendje, embernek, állatnak, madárnak, halnak, háznak, szerszámnak, minden létező lénynek és tárgynak ez a sorsa, gondolja Olai, ám mégis van valami hatalom, mert igaz, hogy semmiből lett és semmivé lesz, de a teljes igazság ennél több, mert létezik valami hatalom, de mi az a hatalom? az ég kékje, a fák levetett lombja?, az emberi értelem ? a Szentírás, amely felfedi a valós és a gyermeki titkokat, mi az a hatalom?" Jon Fosse döbbenetes precizitással, sallangmentes őszinteséggel ír az élet két nagy eseményéről, a születésről és az elmúlásról. Az emberi élet történéseit lajstromozza, számba veszi az unalomig megszokott mozdulatokat; álomszerű, melankolikus világba vezet, ahol összefolyik a kezdet és a vég, a reggel és este ideje.

"... az írás számomra azt jelenti, hogy meg kell hallanom a szöveget: amikor írok, nem találok ki semmit, előre nem tervezek semmit, csak hallgatom a hangokat és figyelek. És itt egy metaforához folyamodnék, mert az írás nem más, mint meghallani a hangokat. Így az írás természetesen a zenére emlékeztet. Abban az időben, kamasz éveimben, majdhogynem egyenes út vezetett a zenétöl az írásig. Én gyakorlatilag teljesen abbahagytam a zenélést és a zenehallgatást, és írni kezdtem, és az írásaimban megpróbáltam valamit leírni abból, amit zenész koromban megéltem. Ezt tettem akkor - és ezt teszem ma is. Van még valami, ami talán kicsit különös, mégpedig az, hogy írás közben néha azt érzem, hogy már készen van a szöveg, valahol egy külső térben, nem bennem, és akkor már csak le kell írni, mielőtt eltűnik a szöveg. Néha változtatnom sem kell rajta, máskor fel kell kutatnom, úgy, hogy átírom, húzok belőle; óvatosan megkeresem a már kész szöveget." Részlet Jon Fosse Nobel-előadásából. Elhangzott Stockholmban, a Svéd Akadémián 2023. október 6.-án