Michel Foucault strana 2 z 3

A szexualitás története I. - A tudás akarása

A modern világban az ember és a bolond talán szilárdabban kötődnek egymáshoz, mint azokban a hatalmas állati átváltozásokban, amelyeket hajdan Bosch tűzbe borult malmai világítottak meg: egy kölcsönös és összeegyeztethetetlen igazság kitapinthatatlan köteléke fűzi őket össze. Elmondják egymásnak lényegüknek azt az igazságát, amely eltűnik azzal, hogy egyikük elmondta a másiknak. Minden egyes fény kialszik az általa létrehozott nappaltól, s ekképp visszaadatik annak az éjszakának, amelyet széttépett... Napjainkban az ember csak a bolond talányosságában rendelkezik igazsággal... Foucault könyve nemcsak a pszichiátria születéstörténete: mindenekelőtt filozófiai utazás az értelem és túloldala, a nem-értelem szembesülésének zónájába.

Minden gyönyörök leghevesebbike többet követel tőlünk, mint más testi tevékenység - élet és halál játékát tárja elénk: ezért kiváltságos területe annak, hogy az ember erkölcsi szubjektummá formálja önmagát. Olyan lénnyé, aki képes megfékezni a benne dúló erőket, szabadon rendelkezni energiái fölött és életéből olyan művet alkotni, amely mulandó létén túl is fönnmarad. A könyv Foucault utolsó nagy művének, a Szexualitás történetének második kötete.

Kniha Zrození kliniky je přímým pokračováním Dějin šílenství. Soustřeďuje se na dobu konce osmnáctého a počátku devatenáctého století, kdy dochází k reorganizaci medicíny, především v její výuce v klinické praxi, a kdy se medicína ustavuje jako věda. Foucault studuje dějiny struktur na různých rovinách (ekonomické, sociální, politické, ideologické či kulturní), analyzuje jejich vzájemné vztahy a v souvislosti s nimi zkoumá celkové proměny způsobů označování a vidění v dané době, hranice viditelného a vyslovitelného.

In France, a country that awards its intellectuals the status other countries give their rock stars, Michel Foucault was part of a glittering generation of thinkers, one which also included Sartre, de Beauvoir and Deleuze. One of the great intellectual heroes of the twentieth century, Foucault was a man whose passion and reason were at the service of nearly every progressive cause of his time. From law and order, to mental health, to power and knowledge, he spearheaded public awareness of the dynamics that hold us all in thrall to a few powerful ideologies and interests. Arguably his finest work, Archaeology of Knowledge is a challenging but fantastically rewarding introduction to his ideas.

V Magrittovom obraze, kde je fajka a pod ňou nápis Toto nie je fajka, našiel autor knižky spochybnenie princípu napodobňovania, ktorý dlho vládol v západnom maliarstve a nielen tam. V Magrittovom maliarstve sa podľa Foucaulta dostáva do obehu obraz b ez vonkajšieho vzoru, bez imitácie niečoho daného. Takýto obraz Platón nazval simulakrom a jeho tvorcov odsúdil ako výrobcov preludov. A práve pojem simulakra nám umožňuje chápať mnohé fenomény súčasnej vizuálnej kultúry. Kaligram je teda tautológia. Ale nie taká ako v rétorike. Rétorika ťaží z nadbytku reči; využíva možnosť dvakrát povedať to isté rozličnými slovami; profituje z nadmerného bohatstva, ktoré nám dovoľuje jedným a tým istým slovom povedať dve rozličné v eci; podstatou rétoriky je alegória. Kaligram využíva tú vlastnosť písmen, že majú význam ako lineárne prvky, ktoré možno rozložiť v priestore, a zároveň ako znaky, ktoré treba rozvíjať v jednotnej reťazi zvukovej substancie. Znak, písmeno dovoľuje u rčiť slovo; čiara zasa dovoľuje stvárniť vec. Kaligram mieni teda hravo zotrieť najstaršie protiklady našej alfabetizovanej civilizácie: ukázať a pomenovať; stvárniť a povedať; reprodukovať a artikulovať; napodobniť a označiť; pozorovať a čítať.

In this remarkable book Michel Foucault, one of the most influential thinkers of recent times, calls us to look critically at specific historical events in order to uncover new layers of significance. In doing so, he challenges our assumptions not only about history, but also about the nature of language and reason, even of truth. The scope of such an undertaking is vast, but by means of his uniquely engaging narrative style, Foucault’s penetrating gaze is skilfully able to confront our own. After reading his words our perceptions are never quite the same again.

When one defines "order" as a sorting of priorities, it becomes beautifully clear as to what Foucault is doing here. With virtuoso showmanship, he weaves an intensely complex history of thought. He dips into literature, art, economics and even biology in The Order of Things, possibly one of the most significant, yet most overlooked, works of the twentieth century. Eclipsed by his later work on power and discourse, nonetheless it was The Order of Things that established Foucault's reputation as an intellectual giant. Pirouetting around the outer edge of language, Foucault unsettles the surface of literary writing. In describing the limitations of our usual taxonomies, he opens the door onto a whole new system of thought, one ripe with what he calls "exotic charm". Intellectual pyrotechnics from the master of critical thinking, this book is crucial reading for those who wish to gain insight into that odd beast called Postmodernism, and a must for any fan of Foucault.

When one defines "order" as a sorting of priorities, it becomes beautifully clear as to what Foucault is doing here. With virtuoso showmanship, he weaves an intensely complex history of thought. He dips into literature, art, economics and even biology in The Order of Things, possibly one of the most significant, yet most overlooked, works of the twentieth century. Eclipsed by his later work on power and discourse, nonetheless it was The Order of Things that established Foucault's reputation as an intellectual giant. Pirouetting around the outer edge of language, Foucault unsettles the surface of literary writing. In describing the limitations of our usual taxonomies, he opens the door onto a whole new system of thought, one ripe with what he calls "exotic charm". Intellectual pyrotechnics from the master of critical thinking, this book is crucial reading for those who wish to gain insight into that odd beast called Postmodernism, and a must for any fan of Foucault.

V roce 1978 otevřel Michel Foucault na Collège de France v Paříži přednáškový kurz, jehož tématem měla být „biopolitika", tedy vládní praxe, která se od 18. století pokoušela racionalizovat problémy populace spojené se zdravím, hygienou, porodností, d

V roce 1978 otevřel Michel Foucault na Collège de France v Paříži přednáškový kurz, jehož tématem měla být „biopolitika", tedy vládní praxe, která se od 18. století pokoušela racionalizovat problémy populace spojené se zdravím, hygienou, porodností, d

Člověka si v éře globálního kapitalizmu podmanilo vědomí, že tato všeobjímající síla, buď již je, nebo zásluhou svého permanentního bytnění brzy bude vskutku všemocná. Testy DNA, Echelon, zpravodajské družice detailně monitorující planetu... a to je jenom špička ledovce...

Dnešní humanitní vědy nejsou jen oblastí vědění: jsou praktikami a institucemi. M. F. analyzuje jejich zrození, vzájemné vztahy. „Člověk“ se objevil v našem vědění nedávno. Nebyl objektem zájmu po tisíceletí: zrodil se díky proměně naší kultury. V tomto díle nejde o „dějiny“ humanitních věd, ale o archeologii současnosti. A o kritiku: neboť kde se tyto okolnosti změní, „člověk“ zmizí a uvolní místo možnému novému myšlení. O autorovi: Michel Foucault Narodil se roku 1926 v Poitiers jako Paul-Michel Foucault. Po dokončení studií filozofie a psychologie vyučoval na univerzitě v Lille. V roce 1955 Francii opustil a žil v Uppsale, Varšavě a Hamburku. V roce 1960 se vrátil do Francie a působil na univerzitě v Clermont-Ferrand; jeho oficiálním oborem byla psychologie. V roce 1970 se stal profesorem College de France. Přednášel také v USA, Japonsku, Brazílii a Kanadě. Zemřel v roce 1984. Byl historikem filozofie, představitelem filozofického struktualismu a postmoderní filozofie, historik a teoretik kultury. Jeho dílo bývá děleno do několika období: fenomenologického, archeologického, genealogického a etického.

"Rufosz szerint a szexuális tevékenység időszakában - hogy megőrizhessük a nemi érintkezés veszélyeztette egyensúlyt - szigorú életmódra kell kényszerítenünk magunkat: jót tesz, ha aszúbort iszunk, ha otthoni kemencében sütött kenyeret eszünk; ha kecskebakot, bárányt, tyúkot, fajdkakast, fogolymadarat, libát vagy kacsát..., polipot, vagy puhatestűt fogyasztunk...; hasznosak a gyalogosan vagy lóháton tett séták, valamint a futás, de ez ne legyen se túl gyors, se túl lassú. Őrizkedni kell a túl forró fürdőtől, a kimelegedéstől, a lehűléstől; tartózkodni kell a kemény munkától s mindattól, ami növeli a test fáradtságát..." E könyv Foucault halála előtti nagy művének utolsó kötete.

In this classic account of madness, Michel Foucault shows once and for all why he is one of the most distinguished European philosophers since the end of World War II. Madness and Civilization, Foucault's first book and his finest accomplishment, will change the way in which you think about society. Evoking shock, pity and fascination, it might also make you question the way you think about yourself.

"Aki a szexualitásról beszél, bizonyos mértékig kivonja magát a hatalom fennhatósága alól; megkérdőjelezi a törvényt; s ha csak egy csipetnyit is, megelőlegezi az eljövendő szabadságot. Aki szexuális elnyomásról beszél, az a prófécia jónéhány hagyományos funkcióját is feleleveníti... Csak így kapcsolhatjuk tapintatosan össze azt, amit - mert félünk a nevetségességtől és keserűséggel tölt el bennünket a történelem - másként dehogyis mernénk egymás mellé helyezni: a forradalmat meg a boldogságot; vagyis a forradalmat és egy másik, szebb, fiatalabb testet; a forradalmat és a gyönyört."