Fucskár Attila

A kalocsai fűszerpaprikát, a Herendi porcelánt és a magyar operettet valószínűleg mindenki ismeri; de tudjuk-e vajon, mióta létezik a fröccs, mik azok a kaptárkövek, vagy hogyan készül a karcagi birkapörkölt? Magyarország természeti értékeit, kulturális nevezetességeit felsorolni is hosszadalmas lenne, de ez a kivételes könyv most kísérletet tesz arra, hogy ízelítőt adjon hazánk ezeréves történetének legizgalmasabb fejezeteiből. Fucskár Ágnes és Fucskár József Attila legújabb fotóalbuma ezúttal a hungarikumok világába kalauzolja az érdeklődőket. A lenyűgöző képekkel gazdagon illusztrált könyvben a magyarság legkiemelkedőbb teljesítményeit ismerhetjük meg. Egyedülállóan izgalmas életutak, gasztronómiai kitérők, kultúrtörténeti érdekességek teszik ezt a kötetet igazán színessé. Ismerjük meg, fedezzük fel újra Magyarország csodálatos kincseit!

1920-ban a történelmi Magyarország addigi formájában megszűnt létezni. Június 4-én a versailles-i Nagy Trianon-kastélyban a magyar kormány két tagja aláírta az I. világháborút lezáró békeszerződést. Gazdasági-társadalmi hatásait tekintve ez lett a magyar történelem legsúlyosabb tehertétele. Az átszabott Európában a Magyar Királyság területének 72, lakosságnak 64 százaléka került az új határokon kívülre. A nemzeti vagyon nagy hányada is elveszett. A kiemelkedő természeti értékeknek, a magyar történelem kultúrkincseinek, a világi és egyházi épített örökség számos remeke szintén az utódállamok területére került. Ez a fotóalbum elsősorban az új határokon kívülre került kulturális, építészeti és természeti kincseit mutatja be. Bár nem törekszik teljességre, sorra veszi az egyes utódállamok területén fellelhető hegyeket és folyókat, várakat és templomokat, népviseleteket és városképeket. A képek és a szavak közelebb hozzák azt a sok szépséget, ami sokszor oly távolinak tűnik, pedig itt van a szomszédságunkban.

A Magyar örökség albumsorozat legújabb kötete a természeti szépségekben, történelmi és kulturális emlékekben gazdag tájegységet mutatja be. A művészi képanyagot kísérő szöveg mélyebben is rávilágít e vidék - Nógrád, Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megye - csodálatos értékeire.

A kalocsai fűszerpaprikát, a Herendi porcelánt és a magyar operettet valószínűleg mindenki ismeri; de tudjuk-e vajon, mióta létezik a fröccs, mik azok a kaptárkövek, vagy hogyan készül a karcagi birkapörkölt? Magyarország természeti értékeit, kulturális nevezetességeit felsorolni is hosszadalmas lenne, de ez a kivételes könyv most kísérletet tesz arra, hogy ízelítőt adjon hazánk ezeréves történetének legizgalmasabb fejezeteiből. Fucskár Ágnes és Fucskár József Attila legújabb fotóalbuma ezúttal a hungarikumok világába kalauzolja az érdeklődőket. A lenyűgöző képekkel gazdagon illusztrált könyvben a magyarság legkiemelkedőbb teljesítményeit ismerhetjük meg. Egyedülállóan izgalmas életutak, gasztronómiai kitérők, kultúrtörténeti érdekességek teszik ezt a kötetet igazán színessé. Ismerjük meg, fedezzük fel újra Magyarország csodálatos kincseit!

Ebben az albumban a Kárpát-medence 150 jelentősebb várát, várkastélyát és erődtemplomát mutatjuk be. Többségük tanúja volt a történelmi Magyarország zivataros időszakainak, de vannak köztük olyanok is, amelyek soha nem láttak harcokat – így vagy úgy mindnek egyedi sors jutott. Közös bennük, hogy szükség esetén védhetővé váltak az ellenség támadásaitól, a rablótámadásoktól, vagy a megsarcolt jobbágyok dühétől. A Kárpát-medencei várépítészet évezredes múltra tekint vissza. A történelmi Magyarország vármegyéit az állam megszervezésekor általában egy-egy fontosabb, tekintélyesebb vár körül alakították ki. A földvárakat és palánkvárakat a XI–XII. században kővárak váltották fel, ekkoriban emelték az esztergomi várat és a budai királyi várat. A tatárjárás tanulságait levonva IV. Béla felismerte, hogy eredményesen csak a mocsarak által védett, vagy a magas hegycsúcsra épített erősségek tudnak ellenállni a támadásoknak. Ekkor építtette többek között Visegrádot. Ezzel egy időben sok királyi birtokot adományozott nemeseinek azzal a feltétellel, hogy emeljenek várakat a jól védhető helyeken. A Kárpát-medencei várrendszer a XIII. század végére szinte teljesen kiépült. Az Oszmán Birodalom előretörése idején nemcsak a meglévő várakat erősítették meg, hanem Zsigmond királynak köszönhetően a jelentéktelenebb várak átépítésével új végvárrendszer is kiépült a déli végeken. Ugyanekkor az addig védtelen udvarházakat, püspöki székhelyeket és templomokat is sorra kőfallal kerítették. A történelemből tudjuk, hogy végül mégis sok várunk esett a török áldozatául. Később Rákóczi katonái is semmisítettek meg erősségeket, megannyit pedig az Osztrák Haditanács parancsára robbantottak fel. A háborúk elmúltával sok vár építőanyagát a lakosság saját gyarapodására használta fel. Napjainkra a Kárpát-medencében egyre több várromot, várkastélyt és erődtemplomot újítanak meg és tesznek látogathatóvá. Az erősségek a Kárpát-medence kulturális örökségének részei, nagyszerű kirándulási célpontok, ahol sokat tanulhatunk múltunkról és jelenünkről is.

A Duna természeti kincsekben gazdag partvidéke, vízének bősége a folyam mellett élő népek életében kiemelt szerepet játszott és játszik ma is. Már a rómaiak felhasználták hódító hadjárataik útjául, a középkorban kereskedelmi hajók jártak rajta Regensburgtól egész a Fekete-tenger kis-ázsiai partjáig, később a hódító török hadak jelentek meg hajóikkal a folyamon. A Vaskapu XIX. századi szabályozása után minden addiginál nagyobb kereskedelmi forgalmat bonyolíthattak rajta, és turisztikai jellegű hasznosítása is fontossá vált. Egykor a folyam középső, közel ezer kilométeres szakasza Dévénytől a Vaskapuig a történelmi Magyarország területén haladt, ma hat ország partját mossa. A Duna mentén tájképi, természeti és kultúrtörténeti értékek, építészeti remekművekben gazdag városi központok, szinte még érintetlen folyópartok, szigetek, kiterjedt hegyvidéki erdőségek, világörökségi helyszínek sorakoznak. Ezekből a kincsekből mutat meg egy színes csokorra valót ez a könyv.

A szecesszió, a XIX-XX. század fordulójának rövid életű, ám felszabadult irányzata Európa-szerte, így Magyarországon is rányomta bélyegét a modern művészet minden területére. A nemzetközi stílusjegyeket hordozó historizáló és eklektikus irányzatok helyett - más művészeti ágakhoz hasonlóan - az építészek is arra törekedtek, hogy nemzeti stílust, egyedien magyar építészetet hozzanak létre, amely ugyanakkor a modern élet lendületét is kifejezi. Ehhez elsősorban a nemzeti hagyományokból és a népművészetből merítettek ihletet. Az új stílus építészei emellett szívesen éltek az korszerű vas-, üveg- és kerámiagyártás anyagaival. A vas képlékenységét a természeti ornamentika céljaira használták, könnyed mintáival ellensúlyozták a kő tömörségét. Az üveg sík felülete teret adott a vonal, a fény, és a színek játékának, a plasztikusan formálható és változatos színekben gyártható kerámia egyaránt különleges arculatot adott az épületek külsejének és belső tereinek. A magyar szecesszió alig két évtizedes virágzását messze felülmúlja művészettörténeti jelentősége. Noha története az első világháborúval lezárult, épített környezetünk nagyra becsült alkotási máig őrzik emlékét.

Árpád népe a honfoglaláskor olyan kultúrföldre érkezett, amely a rómaiaknak köszönhetően jelentős építészeti múlttal rendelkezett. A magyar állam történetének első 300 évében a templomok emelése volt a legfontosabb építőművészeti tevékenység. Szent István király törvénykönyvben rendelte el, hogy "minden 10 falu építsen egy templomot". Ez a törvény - templomok és székesegyházak építésével, püspöki székhelyek és apátságok alapításával - a magyarországi szakrális építészet fénykorát jelentette. A templomok nem csak a hitéletet szolgálták, vasárnaponként itt gyűlt össze a lakosság, a messziről jövőt a templom tornya igazította útba, támadások esetén pedig védelmezte a közösséget. A román kori építmények az antik római építészet magas technikai színvonalát tükrözik. Jellemzője, hogy a falak vastagok, többnyire kőből épültek, az ablakok lőrésszerűek, félkörzáródásúak, és gyakori az oszlopokkal tagolt kettős vagy hármas ikerablak alkalmazása. A templombelsőt freskókkal, faragványokkal, szobrokkal díszítették. A babona és a varázslat helyébe a liturgia lépett, melynek a templom lett a színhelye. A művészet a "szegények bibliája" lett, írni és olvasni a nép, sőt az előkelőek nagy része sem tudott. A falképek elbeszélték a bibliai eseményeket és a keresztény erkölcs tanait. A tatárjárás után IV. Béla király a nyugati határszéli és felvidéki városokba német bevándorlókat telepített. Ők a közvetítői az új stílusnak, a gótikának. A vastag falak helyett karcsú, égbe nyúló oszlopok, nagyobb ablaknyílások és a falakon kívüli támpillérek jellemzik a gótikát. A műemlékvédelem Magyarországon a XIX-XX. században vált fontossá. Az épített örökség megóvása, felújítása volt a legfontosabb cél, melynek köszönhetően ma is megcsodálható számos középkori templom és templomrom.