Anna Funder

Austrálska prozaička sa vo svojom debutovom románe vracia do obdobia, keď v Nemecku nastupoval k moci fašizmus. Príbeh je kolážou spomienok rozprávačky Ruth Beckerovej, doplnený o zápisky dávno nebohého Ernsta Tollera, významného predvojnového ľavicovo orientovaného dramatika. Z Ruthinej pamäti sa vyplavujú spomienky na predvojnový Berlín a emigráciu, ktorých impulzom bola zásielka z USA s fiktívnymi Tollerovými zápiskami. V nich spomína nielen na spoločné pôsobenie v protifašistickom hnutí mladých, najmä židovských, ľavicovo orientovaných intelektuálov, ale aj na svoju bývalú milenku Doru Fabianovú, ľavicovú intelektuálku a protivojnovú aktivistku, ktorú našli mŕtvu v emigrácii v Londýne za dodnes nevyjasnených okolností.

London, harmincas évek... Német emigráns értelmiségiek kis kompániája próbálja felnyitni Európa szemét Hitler fenyegetésére. De nem hisznek nekik, sőt mindent megtesznek, hogy elhallgattassák őket. S aztán utánuk nyúl a Gestapo is... Történetük Európa és a világ vakságának története... s egyben szerelmek, csalódások, árulások története. Ruthé, aki hiába látott messze, a szerelemtől nem látta, mi van az orra előtt. Doráé, aki hiába volt bátor, a szerelem elől megfutamodott. És a drámaíró Tolleré, aki hiába szeretett, a sötétben nem tudott szeretni. "Az egyik legizgalmasabb kortárs nőíró." (Rachel Cusk, The Guardian) "A történelmet, akár a reményt, nem megoldani kell, hanem cipelni. Anna Funder regénye alapmű arról, hogyan cipeljük a hátunkon a történelem nehéz köveit." (Colum McCann) Anna Funder 2004-ben, Stasiland című dokumentumregényével robbant be a köztudatba. Várva várt első regénye, az Amivé lettünk az ausztrál könyvszakma szinte minden lehetséges díját megnyerte, többek között a Miles Franklin Irodalmi díjat, a Barbara Jefferis-díjat és az Év Könyve díjat.

"Tudták, kik a látogatóid, tudták, kinek telefonáltál, és azt is tudták, ha a feleséged mással is lefeküdt." "Hitler Harmadik Birodalmában egy Gestapo-ügynök jutott minden kétezer lakosra, Sztálin Szovjetuniójában egy KGB-ügynök minden ötezer-nyolcszázharminc lakosra. Az NDK-ban ... Folytatás ›› egy Stasi-tiszt vagy -besúgó jutott minden hatvanhárom lakosra. Az alkalmi besúgókat is beleszámítva ez az arány annyira magas, hogy egy besúgó jut minden hat és feledik állampolgárra." Az 1966-ban született ausztrál írónő már az 1980-as években járt Kelet-Németországban, a kilencvenes években a Berlini Szabadegyetemen tanult, majd egy német tévéállomásnál dolgozott, amelynek az volt a feladata, hogy tájékoztassa a világot arról, mit tesz Németország az egyesülés után az Ossikért. Fundert leginkább a német titkosrendőrség - a Stasi - és a németség viszonya érdekelte: apróhirdetéseket adott fel, hogy megtalálja a hajdani besúgókat és áldozataikat. Így született meg 2003-ra irodalmi riportázsa, a Stasiország. Ebben Funder az egykori NDK egyszerű polgárainak hétköznapjait, soha ki nem beszélt traumáit, sorstragédiáit mutatja be - a titkosrendőrség éber, mindent látó tekintete előtt zajló életüket. Személyes hangon, a kíváncsi idegen éleslátásával tárja elénk azt a hol rettenetes, hol a hihetetlenségig bizarr, hol pedig szimplán röhejes világot, amely a rendszerváltás után még húsz évvel is ott él az emberek reflexeiben. A Stasiország több rangos irodalmi díjat nyert, köztük a legjobb történelmi nonfictionnek járó Samuel Johnson Prize-ot. Áradó mesélőkedve, pszichológiai éleslátása és fanyar humora megelőlegezi mindazt, ami az írónő 2011-es, első regényét - amely az Európánál Amivé lettünk címen jelent meg - oly nagyszerűvé teszi. A Könyvjelző magazin 2014. áprilisi számában megjelent cikk: NDK turmixgép Olvasson bele: Részlet a könyvből A(z) Stasiország (Könyv) szerzője Anna Funder.

Austrálska prozaička sa vo svojom debutovom románe vracia do obdobia, keď v Nemecku nastupoval k moci fašizmus. Príbeh je kolážou spomienok rozprávačky Ruth Beckerovej, doplnený o zápisky dávno nebohého Ernsta Tollera, významného predvojnového ľavicovo orientovaného dramatika. Z Ruthinej pamäti sa vyplavujú spomienky na predvojnový Berlín a emigráciu, ktorých impulzom bola zásielka z USA s fiktívnymi Tollerovými zápiskami. V nich spomína nielen na spoločné pôsobenie v protifašistickom hnutí mladých, najmä židovských, ľavicovo orientovaných intelektuálov, ale aj na svoju bývalú milenku Doru Fabianovú, ľavicovú intelektuálku a protivojnovú aktivistku, ktorú našli mŕtvu v emigrácii v Londýne za dodnes nevyjasnených okolností.