Frank Furedi

'Populist' is now most commonly used as a term of abuse. Populists, we are repeatedly told, are xenophobic ignoramuses offering irrational, emotive solutions to complex problems. But is this tru? rank Furedi argues that this is a self-serving narrative that owes more to the desire of elites to protect their own power and interests than it does to the truth. The widespread disdain expressed towards populism in the media and by many academics is in fact poorly concealed contempt towards the idea of popular sovereignty and democratic decision-making. Populism is not equivalent to any specific ideology, as populist politicians vary greatly in their substantive views, but it is rather a broad disposition towards public life that stresses the value of giving the ordinary citizen a genuine voice in political decision-making. Attacks on 'populism' most commonly reveal the desire of those who run our institutions to keep real authority in the hands of unaccountable elites who veil their power under the guise of 'expertise'. This bracing defence of basic democratic values by one of our most fearless polemicists should be read by anyone who mistakes the complacent assurances of our elite for the wisdom of our betters.

"Kulturális hadjárat zajlik: szobrokat döntenek le, klasszikus műveket írnak át, és történelmi hősöket bélyegeznek meg visszamenőlegesen. Hogyan vált a történelem a múlt feltárása helyett a politikai leszámolások csataterévé? Frank Füredi szerint korunk egyik legveszélyesebb jelensége nem a jövőtől való félelem, hanem a múlt módszeres démonizálása. A nyugati társadalmak egyre nagyobb része tekinti az örökséget - a hagyományokat, a klasszikus értékeket és a történelmi hősöket - szégyellnivaló tehertételnek, amelyet el kell törölni. A ,,sérelemkutató történetírást" és az erkölcsi anakronizmust felhasználva olyan szellemi óriásokat állítanak az utókor bírósága elé, mint Arisztotelész, Shakespeare vagy Kant. Füredi kérdésfelvetéseivel közelebb jutunk ahhoz, hogy megértsük, hová vezet a történelemszemlélet radikális átalakulása. Hogyan változtatják a múltat a kollektív szégyen forrásává? Miért mérjük a történelmet mai, gyakran változó erkölcsi mércékkel? Miért nem tudunk irányt mutatni a következő generációnak, ha megtagadjuk az előttünk járók tapasztalatait?"

Kulturális hadjárat zajlik: szobrokat döntenek le, klasszikus műveket írnak át, és történelmi hősöket bélyegeznek meg visszamenőlegesen. Hogyan vált a történelem a múlt feltárása helyett a politikai leszámolások csataterévé? Frank Füredi szerint korunk egyik legveszélyesebb jelensége nem a jövőtől való félelem, hanem a múlt módszeres démonizálása. A nyugati társadalmak egyre nagyobb része tekinti az örökséget – a hagyományokat, a klasszikus értékeket és a történelmi hősöket – szégyellnivaló tehertételnek, amelyet el kell törölni. A „sérelemkutató történetírást” és az erkölcsi anakronizmust felhasználva olyan szellemi óriásokat állítanak az utókor bírósága elé, mint Arisztotelész, Shakespeare vagy Kant. Füredi kérdésfelvetéseivel közelebb jutunk ahhoz, hogy megértsük, hová vezet a történelemszemlélet radikális átalakulása. Hogyan változtatják a múltat a kollektív szégyen forrásává? Miért mérjük a történelmet mai, gyakran változó erkölcsi mércékkel? Miért nem tudunk irányt mutatni a következő generációnak, ha megtagadjuk az előttünk járók tapasztalatait?

S naší vlastní minulostí se vede válka. Probíhá kulturní křížová výprava s cílem učinit historii západní civilizace toxickou – ať už jde o strhávání soch, „dekolonizaci“ učebních osnov nebo vymazávání výrazů z našeho slovníku. Co je v sázce, když je ve společnosti tak silně podporován pocit hanby vůči západním dějinám? Profesor Frank Furedi ve své knize ostře hájí historii Západu a vyzývá k odporu proti delegitimizaci jejích ideálů i nesporných úspěchů. Vnímání minulosti jako příběhu hanby se v mnoha zemích stalo samozřejmým postojem, který prostupuje vzdělávací a kulturní život západní společnosti. Jeho zastánci to mohou považovat za kulturní nezbytnost, ale společnost, která ztratí kontakt se svou minulostí, se odsuzuje k trvalé krizi identity. Promarnit moudrost, kterou nám předávají dějiny, znamená zradit pozitivní výdobytky lidstva. Profesor Furedi tvrdí, že je zápas o naši historii jedním z nejdůležitějších konfliktů naší doby.

S naší vlastní minulostí se vede válka. Probíhá kulturní křížová výprava s cílem učinit historii západní civilizace toxickou – ať už jde o strhávání soch, „dekolonizaci“ učebních osnov nebo vymazávání výrazů z našeho slovníku. Co je v sázce, když je ve společnosti tak silně podporován pocit hanby vůči západním dějinám? Profesor Frank Furedi ve své knize ostře hájí historii Západu a vyzývá k odporu proti delegitimizaci jejích ideálů i nesporných úspěchů. Vnímání minulosti jako příběhu hanby se v mnoha zemích stalo samozřejmým postojem, který prostupuje vzdělávací a kulturní život západní společnosti. Jeho zastánci to mohou považovat za kulturní nezbytnost, ale společnost, která ztratí kontakt se svou minulostí, se odsuzuje k trvalé krizi identity. Promarnit moudrost, kterou nám předávají dějiny, znamená zradit pozitivní výdobytky lidstva. Profesor Furedi tvrdí, že je zápas o naši historii jedním z nejdůležitějších konfliktů naší doby.

Oroszország támadása Ukrajna ellen sok nyugati vezetőt váratlanul ért. Frank Füredi a jelenség egyik lehetséges magyarázataként azt állítja, hogy a Nyugat egyáltalán nem képes megérteni Oroszország motivációit, ahogyan azt sem, mi hajtja az ukrán embereket országuk és népük megvédésére. Mindennek gyökereit abban látja, hogy a Nyugat megfeledkezett történelmi örökségéről és múltbeli tapasztalatairól. Értékrendje teljesen kifordult, kiüresedtek számára az olyan fogalmak, mint a hazaszeretet, a hűség, a kötelességtudat, a hősiesség és a bátorság, s az elit bizonyos tagjai csak mosolyognak a nemzeti szuverenitás és a határok fontossága hallatán. A szerző egyik következtetése, hogy a nyugati országok csak látszólag támogatják Ukrajnát, és tetteiket nem az ukránok megsegítése, hanem saját önös céljaik mozgatják. Frank Füredi - könyvében részletesen elemezve a 20-21. századi nyugati politikai, gazdasági és ideológiai trendeket - azt kutatja, a Nyugat hogyan vesztette el az erkölcsileg helyes irányt, és tanácsot ad, miképpen állítható vissza a globális szolidaritás és stabilitás. FRANK FÜREDI szociológus, író és közéleti kommentátor, a canterburyi Kenti Egyetem professor emeritusa. Eddig több mint huszonöt könyve jelent meg, amelyeket tizenhat nyelvre fordítottak le. Munkáiban a nyugati társadalmak kulturális folyamataival foglalkozik, arra keresi a választ, hogy a kultúrharcok hogyan hatnak a családi életre, szocializációra, oktatásra és közéletre. Rendszeresen nyilatkozik a hazai és a globális médiában. Az elmúlt években többek között a The Guardian, a The Financial Times, a The Daily Mail, a The Wall Street Journal, a The Observer és a Die Welt hasábjain publikált. 2023 óta a Mathias Corvinus Collegium brüsszeli központjának vezetője.

Oroszország támadása Ukrajna ellen sok nyugati vezetőt váratlanul ért. Frank Füredi a jelenség egyik lehetséges magyarázataként azt állítja, hogy a Nyugat egyáltalán nem képes megérteni Oroszország motivációit, ahogyan azt sem, mi hajtja az ukrán embereket országuk és népük megvédésére. Mindennek gyökereit abban látja, hogy a Nyugat megfeledkezett történelmi örökségéről és múltbeli tapasztalatairól. Értékrendje teljesen kifordult, kiüresedtek számára az olyan fogalmak, mint a hazaszeretet, a hűség, a kötelességtudat, a hősiesség és a bátorság, s az elit bizonyos tagjai csak mosolyognak a nemzeti szuverenitás és a határok fontossága hallatán. A szerző egyik következtetése, hogy a nyugati országok csak látszólag támogatják Ukrajnát, és tetteiket nem az ukránok megsegítése, hanem saját önös céljaik mozgatják.Frank Füredi – könyvében részletesen elemezve a 20–21. századi nyugati politikai, gazdasági és ideológiai trendeket – azt kutatja, a Nyugat hogyan vesztette el az erkölcsileg helyes irányt, és tanácsot ad, miképpen állítható vissza a globális szolidaritás és stabilitás.

Frank Furedi se vrací k tématu, které už zpracovával v knize Culture of Fear (Kultura strachu), neboť mnohé z toho, co předvídal, se skutečně stalo. Kniha chce vysvětlit dvě vzájemně propojená témata: proč v dnešní společnosti získal strach morálně dominantní postavení a jak se náš dnešní strach liší od obav, které jsme prožívali v minulosti. Jaké jsou hnací síly strachu, jaká je role médií v jeho prosazování a kdo má vlastně prospěch z kultury strachu? To jsou některé otázky, kterých si Furedi všímá, aby vysvětlil současnou složitou situaci. Je přesvědčen, že když lépe porozumíme tomu, jak strach funguje, můžeme prosadit postoje, které nám pomohou žít v budoucnosti, kde se nebudeme tolik bát.

Frank Füredi méhkasba nyúlt azzal, hogy a határok súlyát és szerepét elemzi, szükségességük mellett érvel, a "határok" és a "határoknélküliség" kérdéskörét feszegeti. Mert ahogy a 20. századi totális diktatúrák birodalomépítői, mai szellemi örököseik is arra tesznek kísérletet, hogy a határokat lebontsák, eltöröljék. Aki ezzel nem ért egyet, aki szerint a korlátoknak és a határoknak fontos, sőt megkerülhetetlen szerepük és helyük van, amelyek nélkül társadalmaink és civilizációnk nem tud fennmaradni, rögtön eretnekké, ellenséggé válik. Mert a határtalanságot hirdetők elvakultsága és gyűlölete is határtalan. De miért ilyen bátor ennek a kötetnek a szerzője? Mert Budapesten született. Mert 1956 formálta a gondolkodását. Mert szüleivel együtt ő is elhagyta a hazáját. Mert ő is ragaszkodott a szólás szabadságához, amitől a szovjet tankok megfosztották. Füredi pontosan érti, mit jelentenek azok a szavak, állandósult szókapcsolatok, mint a "határozott", a "határozatlan", a "határozat" vagy hogy "mindennek van határa". Ahogy azt is érti, mikor és kinek kell "határt szabni". Füredi Ferenc magyar, azért!

Frank Furedi returns to the theme of Fear in our society and culture. In 1997, Frank Furedi published a book called Culture of Fear. It was widely acclaimed as perceptive and prophetic. Now Furedi returns to his original theme, as most of what he predicted has come true. In How Fear Works, Furedi seeks to explain two interrelated themes: why has fear acquired such a morally commanding status in society today and how has the way we fear today changed from the way that it was experienced in the past? Furedi argues that one of the main drivers of the culture of fear is unravelling of moral authority. Fear appears to provide a provisional solution to moral uncertainty and is for that reason embraced by a variety of interests, parties and individuals. Furedi predicts that until society finds a more positive orientation towards uncertainty the politicisation of fear will flourish. Society is continually bombarded with the message that the threats it faces are incalculable and cannot be managed or contained. The ascendancy of this outlook has been paralleled by the cultivation of helplessness and passivity - all this has heightened people's sense of powerlessness and anxiety. As a consequence we are constantly searching for new forms of security, both physical and ontological. What are the drivers of fear, what is the role of the media in its promotion, and who actually benefits from this culture of fear? These are some of the issues Furedi tackles to explain the current predicament. He believes that through understanding how fear works, we can encourage attitudes that will help bring about a less fearful future.