Éva Füzesséry

Füzesséry Éva regényes önéletrajza a háborúnak és a szovjet megszállásnak, valamint az 1956-os forradalomnak, a huszadik század politikai és társadalmi földrengéseinek emberi következményeit vizsgálja. Feloldódhatnak-e a gyermekkorban eltemetett tragédiák, amikor úgy látszott, többé semminek nincs értelme? Hogyan ne váljunk passzív áldozattá, zsinóron rángatott bábbá a sors kezében, Joyce szavaival, saját életét élhetetlen Töprengővé? A szerző magával ragadja az olvasót az útkeresésben. Azon erő forrását kutatja, amely megengedi, hogy, mint Indiana Jones, az űrre lépve hidat teremtsünk az előttünk tátongó szakadék fölött. Hogyan kerekedhet felül a belső pszichikai erő az ellenséges külső körülményeken?