Katalin Gabnai

Gabnai Katalin új könyve ismét a színjáték világába visz. Drámatanárok és tanítók, egyetemisták és művészeti iskolák hallgatói jól ismerik a több kiadást megért "Drámajátékok" című könyvét, mely elsősorban a közösségi nevelést, és a személyiségfejlesztést segítő, a várható közönség reménye nélkül is nagyszerűen használható gyakorlatokat és módszertani tanácsokat tartalmaz. Ez a mostani kötet színházbarátoknak, szülőknek és tájékozódni kívánó diákoknak szól: alapozó tudnivalókat, bevezető ismereteket kínál, és azok számára lesz igazán érdekes, akik maguk is megpróbálkoztak már színielőadás létrehozásával. A kötet nem titkolt célja, hogy segítséget adjon azoknak a tanároknak, akik a drámák olvasása mellett színházi előadások megbeszélésével is szívesen foglalkoznak. Az ismeretterjesztés feladatát és a szakmaiságot egyaránt fontosnak tartó, személyes hangú könyv a színház- és drámatörténet nagy alakjainak felvillantása mellett gyakorlati kalandokra is csábít. Nem akar előadás-elemző irányzatokat követni, de mindent megtesz azért, hogy hozzásegítse élményeik kifejezéséhez az ezt megosztani vágyókat. A világszínház meghatározó alakjaival és nagy művek híres soraival is találkozhat az olvasó a további tájékozódásra, olvasásra és színházba járásra bátorító "Színházas könyv"-ben.

A drámajáték megkönnyiti az ismeretanyag rendszerezését, hozzásegít ahhoz, hogy a játszók minél gazdagabb személyiséggé váljanak, reálisabb képük legyen önmagukról anélkül, hogy eltűnne életükből a további vizsgálódáshoz szükséges derű. "Hittétek volna, tanártársaim? Hittétek volna a hetvenes évek elején, mikor a Maros menti szúnyogok flehőit hessegettük a makói tanfolyam első tábortüzénél, vagy a szárnyas hangyák támadásait álltuk a mohácsi kollégium klórszagú vaságyain beszélgetve a magyar művészetpedagógia megújításáról, szóval - hittétek volna, hogy egyszer drámatanári diplomát lehet majd szerezni magyar egyetemen? Mert most lehet. Már lehet. És még - lehet. Rajtatok múlik, hogy a drámapedagógia, ez a bizonyítottan előrevivő módszer bekerül-e most már az általános nevelőképzésbe, ahol leginkább szükség volna rá, vagy értelmetlen admimisztráció áltevékenyésge bénítja legjobbjainkat is, hosszú időre ellopva az erőt a legfontosabbtól, a ránk bízottakat megillető, inspiratív figyelemtől és a közösségteremtő, alkotó munkától. Ugyen, "az nem lehet..."?" - Gabnai Katalin