Domokos Gábor

Ha hirtelen rád mosolyog a szerencse, légy óvatos, és győződj meg róla, hogy nem rajtad vigyorog-e! Egy gátlástalan régiségkereskedő hagyatékfelvásárlás címén rendszeresen átver és kifoszt anyagilag megszorult, gyanútlan átlagembereket - és egy vagyont szerez az ügyletekből. Ráadásul mindezt a törvény betűjét betartva, jogszerűen teszi. Legújabb húzásánál azonban nem úgy alakulnak az események, ahogy szoktak, és ezt nemcsak a pénze bánja, de az önbecsülése is jókora pofont kap... Egy milliárdos üzletember, aki mindig mindent megkapott, amire vágyott, most egy eredeti, kézzel írt Beethoven-kottára vet szemet - ám az neki nem eladó. Pedig pont beleillene a titkos, náci relikviáktól sem mentes magángyűjteményébe. Ezért úgy dönt, megszerzi magának, méghozzá bármi áron... Egy összeszokott szélhámoscsapat régi, klasszikus átverések mai magyar valóságra hangszerelt verzióival húz csőbe néhány balekot, kihasználva mohóságukat. Igazi nagypályások ők, olyanok, mint Danny Ocean, vagy mint Henry Gondorff A nagy balhéból. Ismernek minden régi trükköt - van azonban, amikor újakat kell kitalálni. Egy nap ugyanis a társaság válaszút elé kerül: vagy börtönbe mennek, vagy véghez viszik az évtized rablását... A feladat megoldhatatlannak tűnik, és a kétszínűek csapatának a legjobb formáját kell hoznia, hogy alaposan átverjenek mindenkit... többek közt minket, olvasókat is, akik csak az utolsó oldalakon jövünk rá, hogy végig meg voltunk vezetve. A meglepő fordulatokkal, dupla- (sőt, néha tripla-) fenekű trükkökkel megspékelt események szinte filmszerűen peregnek - ami nem véletlen. DOMOKOS GÁBOR ugyanis a filmek és sorozatok világából érkezett. Forgatókönyvíróként olyan sikerszériák fűződnek a nevéhez, mint A mi kis falunk, a Mintaapák, a 200 első randi. Amikor pedig még fiatal volt (és kellett a pénz), hosszú évekig tagja volt a Barátok közt stábjának is. Magyarán kitanulta a szakmát. Hogy mennyire, azt majd eldönti a kedves (és a svindlerek iránt érdeklődő) olvasó.

A Reklámország peremén tagadhatatlanul önéletrajzi ihletésű könyv, amelyben az író izgalmas és sziporkázóan szellemes portrét rajzol generációjának – az első magyar yuppie-nemzedéknek – tagjairól. Az egyes szám második személyben fogalmazott mű reklámszlogen-gyártó főhőse kívülről, mintegy felettes énje pozíciójából ostorozza önmagát és kortársait, alapvető lúzerségük miatt. (Amit persze mi, „öregek”, egészen másképp látunk. Pontosabban, láttunk eddig.) Emberünk szűk, de irigylésre méltóan összetartó baráti körrel és harmonikus családi háttérrel rendelkezik. Látszólag semmi baj vele, és mégis. Néha kicsit rosszul érzi magát a bőrében, akárcsak a barátai. Talán az zavarja (őket), hogy túl könnyen pottyannak az ölébe (ölükbe) a dolgok. A többiek sorra el is „hullanak” mellette, megkötik kompromisszumaikat, föladják álmaikat, vagy ami még tragikusabb, sőt életveszélyes: képtelenek megalkudni a realitásokkal. Ő viszont ezerrel hajszolja az „igazit”: nőt, bulit, életcélt. Iszik, dohányzik, szív, csajozik (mindezt módjával és a leszokás feltett szándékával), több egyetemen bepróbálkozik (némelyiken a diplomáig is eljut), állandó időzavarral küzd és folyton „görcsöl”, mert képtelen megfelelni szülei (önmaga, barátnője) elvárásainak. Mindig a könnyebbik megoldást választja, még akkor is, ha ez a nehezebb. Általában rosszul tűri a konfliktushelyzeteket és a kudarcokat, amire megvan az ideológiája: császárral született, így már a kezdeti gyötrelmeket is megspórolta neki a sors (az orvos szikéje). Feltett szándéka, hogy megtalálja azt a keskeny mezsgyét, amelyen elegyensúlyozhat a happy end felé. A könyv végén a meccs döntetlenre áll. Domokos Gábor a felnőtté válás kalandregényének 21. századi prototípusát alkotta meg, méghozzá bravúrosan. Egyetlen szavát se lehet komolyan venni, mégis minden szava igaz. Százszázalékosan a mában él (szerző és főhős egyaránt), hasonlatait, metaforáit a televíziós tömegkultúra (főleg a reklámok és a sorozatok) világából veszi. Szinte szégyenkezve, lopva adagolja nekünk a bölcsességet, műveltséget, morált. Látszólag mindig a felszínen marad, egy-egy oldalvágással darabidőnként mégis telibe talál. A számtalan tanulságos és mulatságos epizódot felsorakoztató, a katartikus felhangokat se nélkülöző Reklámország elsősorban kivételesen frappáns és „korszerű” nyelvezete, sodró stílusa jóvoltából kecsegtet azzal a reménnyel, hogy társaságban sűrűn idézhető kultuszkönyvvé válik. Könnyű és finom.