Lanczkor Gábor

Lanczkor Gábor új kötete egyszerre tűnődő séta és hajszolt sietség. Barangolás Vas megyétől Indiáig, és sírkertek kötelességtudó bejárása. Kitérők nélküli út, mert maga a kitérő a cél. Utazni, emlékezni itt feladat és tartozás – amelyet e könyv konok meggyőződéssel, mégis fesztelen természetességgel teljesít. De mitől torpan meg a láb? Egy esetleges falu temetőjének lemállott betűitől éppúgy, mint egy ismerős sír közelségétől. És le kell jegyezni a feliratot, és írni kell róla – tárgyilagos, nyugodt egyszerűséggel, a költőre jellemző szomorú alázattal –, hogy kicsit talán tisztábban léphessünk a következő sírhoz. Gandhi és Hitler. Ady és Szálasi. Az apa és az út menti kőkeresztek. Halad fejfától fejfáig, mintha ősi rítust végezne mindennapi dísztelenséggel és ünnepélyes méltósággal, lassan. Mégis valóságos sodra van, akár egy beomló csempészalagútnak.

Nem címkének szánom, de azért szögezzük le a földrajzi tények okán, hogy Lanczkor Gábor költészete dunántúli fogantatású. Pannon. Oldottság és derű, félálombeli nyugalom, létezik még ilyen? Egyensúly és ritmikus életigény? Ahogyan a rímekkel bánik a költő, az az eljárás már a védjegye, mégpedig a szabadság jeleként: időnként kellenek neki a sorvégi csengők, de sohasem bármi áron. Lanczkor verseit lapozva fölmerül a kérdés: fontos-e, hogy az olvasó a fölvonultatott műveltséget és háttéranyagot, távoli vonatkoztatási pontokat egytől egyig ismerje? Például Indiát. Amrita Sher-Gil festészetét, Dürer nyulát, Vajda Lajos lovait, Csontváry ölyvét. A kultúrát, amely nem bír abbamaradni. Szerintem nem, vágnám rá kapásból. Azért valljuk be, akkor jársz jól, ha képben vagy.Térey János

Amikor otthagytam a feleségemet abban a halottfehér kétágyas szobában, majd a folyosóról visszafordultam, hogy még egyszer ránézzek, akkor nem is a látvány, a feleségem beesett arca, de sokkal inkább e jellegzetesen férfias gesztus tűnt úgy utólag, mint a vereség szörnyű, végleges belátása. A Nyugat-Magyarországon játszódó történet főhőse, Gergely, a rendszerváltás utáni években kezdi meg felnőtt életét. A főiskola elvégzése után hamarosan rájön, hogy a diplomájával nem fogja sokra vinni. Bioboltot nyit Szombathelyen, és a nyugati határ közelségét kihasználva alkoholcsempészéssel egészíti ki keresetét. Így éli életét a kilencvenes évek ifjúsági szubkultúrájának közegében, a háttérben egy szerteágazó családdal, amely a rendszerváltás körüli néhány évtized számos lehetséges életpályáját felvonultatja. Egy napon aztán találkozik Évivel, akivel neveltetésük és életfelfogásuk számtalan különbsége ellenére olyan boldog és harmonikus párt alkotnak, mint a lajhárok, a boldog lajhárok az állatkertben. Minden úgy alakul, ahogy írva van: templomi esküvő, nyolcvan személyes lakodalom, nászút Szlovéniában, és a gyermekáldás sem várat magára sokáig Vagy mégsem ilyen egyszerű az élet? Lanczkor Gábor negyedik regénye a részletek iránti figyelem, a visszafogott, pontos helyszín- és jellemrajz, a minden keresettséget nélkülöző előadásmód révén ad emlékezetes képet egy korszak és egy régió létlehetőségeiről.