Wolf Gabriel

 Ez a regény Gabriel Wolf „Felvonó a pokolba” című regényének közvetlen folytatása:Dallas Mayweather a paranormális jelenségeket okozó, úgynevezett „Liftes játékkal” már kétszer is sikeresen átjutott a túlvilágra abból a célból, hogy visszahozza onnan szeretett, balesetben elhunyt feleségét. Ám a mennyország helyett a pokolban találta magát, ahonnan második alkalommal csak borzalmas teremtményekkel való élethalálharc árán menekült ki, ami nem sikerülhetett volna, ha a felesége az utolsó pillanatban a mennyből le nem száll, hogy a segítségére siessen.Dallas a történet folytatásában tovább kutatja a természetfelettit. Ezúttal újabb városi legendát vizsgál: Egy úgynevezett „szellemdobozzal” próbál kapcsolatot teremteni a másvilággal. Az említett készülék egy fehér zaj generálására is képes, átalakított rádióberendezés, ami szélsebesen váltogatva az adások között szótöredékeket játszik le különböző rádióműsorokból. A legenda szerint ezekből a szófoszlányokból értelmes, összefüggő szöveg is kihallható, amely nem más, mint a holtak beszéde odaátról.Mayweather szert tesz egy valódi szellemdobozra, amin valóban beszélni kezd hozzá valaki... Valaki, aki elárulja neki, hogy hogyan kerülhet át ismét a túlvilágra. Dallas a hangja alapján felismeri az illetőt: egy elhunyt szerette az, akit mindenáron vissza akar alkalom hozni az élők közé.„Szerette” egy gyanúsan veszélyes módját javasolja a férfinak az átjutásra:Fel kell mennie tízemeletes lakóházuk tetejére, és önként bemásznia az ott található víztárolóba. Az ötlet öngyilkosságnak tűnik, mert ha beugrik a háromméteres vízbe – aminek csak úszva tud a felszínén maradni –, közben magára is kell rántania a tartály tetejét, ami belülről nem nyitható, ezért a végső kimerülésig egy helyben tempózhat, míg meg nem fullad.Azonban ez a szellem ígérete szerint nem történhet meg, mert ő fogja kinyitni kívülről a tartályt „odaátról”. Ez az egyetlen mód arra, hogy Mayweather átjusson a másvilágra: Egy holtnak kell kinyitnia ahhoz a – valójában – dimenziókaput, hogy a férfi a vízből kimászva a birodalmukba léphessen.Kérdés, hogy Dallas hihet-e a szellemnek? Ugyanis ha az átveri őt, akkor Mayweather-re a fedél magára zárásával a biztos halál vár. Ennek ellenére bátran belevág, ám egy dologgal nem számol:Még ha sikerül is neki újra átjutni, nem tudja, mit okoz az – akár önmagára nézve, vagy az őt körülvevő világra –, ha egy halandó háromszor is élve visszatér a másvilágról... Ugyanis az többé már nem lesz ugyanaz, aki egykoron volt:Ha ismét túléli az utazást, olyan képességekre tehet szert, melyekkel senki sem rendelkezik. Halandó ember legalábbis nem.

A búvóhely („Odalent” sci-fi sorozat III/3.)Ebben a harmadik, befejező epizódban végre fény derül az igazságra a következőkkel kapcsolatban:– Kicsodák Thomas és Kat szülei?– Valóban él-e valami természetfeletti lény a bunker alatt?– Kik dolgoznak igazából a bázison?– Kijutnak-e valaha a fiatalok a föld alatti bunkerből?...valamint: érdemes-e egyáltalán kijutni onnan?Ebben a részben olyan kérdésekre kapunk választ, és olyan fordulatokkal találjuk szembe magunkat, ami Thomas és Kat életét örökre megváltoztatja.És nemcsak az ő életüket, de az egész világot.

Egy író víkendházának kertjében megfeketedik egy fa. Ő csak fabetegségre gyanakszik. Kivágja és feldarabolja. Az egyik rönk viszont meglepő módon beszélni kezd hozzá. Később bábut farag belőle, az pedig az ölében ülve segít neki munkájában, azaz a regényírásban. Egyre többet segít...Amikor a gyanús körülmények között eltűnt író utolsó könyvét kiadják – melyet, mint utólag kiderült, teljes egészében a bábu írt helyette –, fura, baljós események sorozata rázza meg a világot. Tömegével kezdenek megfeketedni a fák az emberek kertjeiben. Azokéban, akik a regényt elolvasták. Mivel az író népszerű volt, így emberek ezrei olvassák el... és kezdenek faragni... faragni és gyilkolni. Állítólag a sötétség mondja nekik, hogy ölniük kell.Egy évvel később, 2018-ban kitör egy járvány a Földön, amit nem vírus terjeszt, hanem az írott szó. Nem lázat okoz, hanem súlyos paranoid skizofréniát. Aki az írást elolvassa, az is egy lesz közülük... közülük, akik faragásba kezdenek. Rönkből faragott gyermekük először csak olvasni segít nekik, később már írni is. Így terjed a járvány. Mindenki ugyanazt írja... A fekete fák gyermekeinek történetét, azt, hogy:Mit üzen a sír, ha sír az éj?Egyvalaki van csak, akin nem fog a skizofrénia-vírus: egy tehetségtelen, névtelen író, egy skizoid személyiség, aki mivel részben amúgy is skizofrén, így már nem tudja újra „elkapni a fertőzést”.Az író rájön, hogy nemcsak immunis a járványra, de betegségéből kifolyólag van is a kezében valami, amit felhasználhatna a terjedő sötétség ellen...Vajon elég lesz-e néhány – csupán egy skizoid téveszméiben létező – lény segítsége ahhoz, hogy megállítsák az élet és halál küszöbén már átlépett sötétséget?Felvehetik-e a harcot egy őrült kitalált lényei a valódi emberek által faragott rönkgyermekekkel?Kezdetét veszi egy olyan láncreakció a történelem alakulásában, ami még a kereszténységre is döntő hatással lesz.Ezáltal ez a könyv egyben előzménytörténete is Gabriel Wolf egy másik regényének: A „Hit” trilógiájának.

Jeges halál („A napisten háborúja” V/4.)A félig élő, félig holt robotkeselyűk öntudatukra ébrednek és tönkreteszik saját világukat. Ez sem elég nekik, el akarják pusztítani a Napistent is, mert őket már a sötétség hajtja és nincs szükségük fényre.A Napisten nem tud elbánni a hihetetlen méreteket öltött gonosz keselyűk seregével és technológiájukkal. Emberi alakot öltve menekülőre fogja hát, a keselyűk pedig nyomába erednek!Bolygókon, korokon és tereken át, időben oda és vissza ugrálva kezdetét veszi a monumentális harc, a soha véget nem érő üldözés.Kezdetét veszi „A napisten háborúja”!Ebben a negyedik részben megtudhatjuk egy róka viszonylagos méretét.Gord barátai lemennek egy vaksötét pokolba, ahonnan nem biztos, hogy van kiút.Föld alatti alagutakban fog mindenki harcolni, ki-ki a maga háborúját vívja majd.És végül megtudhatjuk, mi lesz a Föld bolygó sorsa.

A halál nyomában („Árnykeltő” sorozat III/1.)Edward Kinsky nyomozó hadnagyként dolgozik az NYPD-nél. Vincent Falcone verőember és bérgyilkos egy New York-i maffiacsaládnál. A két férfi egy kegyetlen bűncselekmény-sorozat folytán nyomozni kezd egymás után.Kutakodásuk során bizarr meglepetések sorozata éri őket nemcsak egymással kapcsolatban, de önmagukat illetően is. Kiderül, hogy sorsuk a múltban és a jelenben egyaránt összekapcsolódik. Vajon átok ez, vagy inkább szerencse? Összefognak-e közös nemezisük, egy emberiség felett álló gonosz erő ellen vagy ők ketten inkább ősi ellenségei egymásnak, akik sosem fognak egy oldalon harcolni?Az „Árnykeltő” egy paranormális thriller/horrorsorozat árnyakról, rémálmokról, sorozatgyilkosokról és hasonmásokról.

A lenyomat (Beth, a szövődmény IV/1. rész)Szeretett Földünket egy ismeretlen, egész világot érintő fertőzés támadja meg. A neve „patkóvírus”. A járvány szinte egyik pillanatról a másikra, olyan rohamosan terjed, hogy előző nap még a létezéséről sem lehetett hallani, huszonnégy óra múlva azonban a kormány mindenkit rákötelez, hogy szájmaszkot viseljen az utcán, és tartson egymástól másfélméteres távolságot.Patrick Lambert horroríró számára ez, mondhatni, „már nem az első rossz hír” aznap. Ugyanis a járványról való értesülésének reggelén, tíz év boldog(nak hitt) házasság után Beth, a felesége váratlanul bejelenti, hogy elhagyja őt.A férfi magyarázatok híján, semmit sem értve, egyedül marad egy új, halálos vírus okozta, kilátástalannak ígérkező helyzettel és bizonyos természetfelettinek tűnő jelenségekkel, amelyek a szomszédjánál kezdődnek, aztán az ő lakásában is folytatódnak:A magába roskadt, depressziós, egyedüllétébe részben beleőrült, hallucinációk által gyötört író észreveszi, hogy otthonában – munka közben, a kanapén mellette ülve – elkezd a semmiből előtűnni, megszületni, felcseperedni egy Beth-re, a nejére gyanúsan hasonlító lény, aminek olyan a teste, mintha pókhálóból lenne összesodorva és gubóba göngyölve.Vajon mi fog történni, ha a „gubólény” teljesen kifejlődik? Valóban Beth lesz az? Vagy csak egyfajta lenyomata?

Odaátról, a túlvilágról (Beth, a szövődmény IV/4. rész)A Patrick és Livia által látott és megtapasztalt, óriási harcok és természetfeletti jelenségek után kiderül, hogy mi az igazság a patkóvírussal kapcsolatban, és az is, hogy a kormány miért rendelt el kötelező szájmaszkviselést a lakosság számára:A válasz olyan megdöbbentő, hogy arra sem Lambert, sem ifjú vendége nem számított volna, és amely fordulat olyan következményekkel jár, amit ők ketten nem biztos, hogy kezelni tudnak majd... pláne megoldani!

Bolygótörés („A napisten háborúja” V/5.)A félig élő, félig holt robotkeselyűk öntudatukra ébrednek, és tönkreteszik saját világukat. Ez sem elég nekik, el akarják pusztítani a Napistent is, mert őket már a sötétség hajtja, és nincs szükségük fényre.A Napisten nem tud elbánni a hihetetlen méreteket öltött gonosz keselyűk seregével és technológiájukkal. Emberi alakot öltve menekülőre fogja hát, a keselyűk pedig nyomába erednek!Bolygókon, korokon és tereken át, időben oda és vissza ugrálva kezdetét veszi a monumentális harc, a soha véget nem érő üldözés.Kezdetét veszi „A napisten háborúja”!Végül megtalálják-e Gord barátai Pelsipher várát?Ha igen, bejutnak-e oda egyáltalán, és mire jutnak majd odabent?Mikor és miért kötne valaha barátságot az Ördög és az Isten?Ki lehet az a Bitang, és kicsoda Nioterfehr?Hogyan válik valaki mindössze három lépésből istenné?Vajon megtalálja-e Gord azt a misztikus helyet, ahol összeszűkült az univerzum; a bolygót, melynek akár két Napja is lehet?Ebből a befejező részből most mindez, és még ennél több is kiderül!

Vajon ki vagy mi teremtette a Földet és az általunk ismert világot? Egy élőlény? Vagy egy gép?Habár feltehetően egyik válasz sem fedi a valóságot, mégis legtöbben inkább az élőlényre szavaznának... azt ugyanis nekünk, embereknek könnyebb elképzelnünk.Létezik viszont egy robot, aki a Gépistenben hisz. Egy olyan istenhez imádkozik, aki bináris alapon teremtette az ő világát. De vajon biztos, hogy csak az övét?A regény három történetből áll. A második egy előzménytörténet, amelyben sok minden kiderül az első résszel kapcsolatban. A harmadik pedig az első rész közvetlen folytatása.A regényben találkozhatunk: Egy egyszerű felvevő- és megfigyelőrendszerrel, egy robottal, ami lehet, hogy azért mégsem olyan „Egy-szerű”.Utána egy pszichiáterrel, aki kénytelen lesz együtt dolgozni ezzel a robottal. Az sem lesz egyszerű.Majd végül egy emberrel, akinek isteni képességei vannak. Gépisteniek.Ez a „Gépek tragédiája” vajon az emberiség végéről szól, vagy inkább egy „Új világ” kezdetéről? Mi van akkor, ha a kezdet és a vég valójában egy és ugyanaz?

Thomas egy titkos föld alatti bázison él az anyjával, aki kutatóként dolgozik ott. Tom nem tudja, hogy pontosan miből is áll anyja munkája, mert az „titkos”. A Scarabeus bázison minden titkos, és a kamaszfiú utálja az egész helyet. Alig várja, hogy végre elhúzhassanak innen. Egy hete vannak itt, de már most unja a rengeteg hülye szabályt és figyelmeztetést. Az ember levegőt sem vehet anélkül, hogy egy katonának emiatt meg ne remegne az ujja a ravaszon.Tom egyetlen barátja a bázison Katherine, aki szintén nem igazán találja a helyét. Ő édesapjával van itt, aki a főnöke a létesítménynek. Tom és Kat sokat lógnak együtt, szüleik szerint túl sokat is. A fiatalok nem egyszer bajba kerülnek, amikor „véletlenül” tiltott területre tévednek.Sem a dolgozók, sem velük élő családtagjaik nem hagyhatják el a föld alatti bázist, amíg a munka tart. A bezártság miatt sok ember klausztrofóbiás tüneteket mutatott, ezért a kormány minden helyiségbe ablakot szereltetett. „Odakintre”, azaz az ablak mögötti falra a külvilágról készült videofelvételeket vetítenek, ezáltal az emberek nem érzékelik annyira, hogy a föld alatt élnek. A felsőbb szintek „ablakaiból” New York látható, mintha egy felhőkarcolóból néznénk. Az alsóbb szinteken ugyanazt vetítik, csak utcaszinten. Az ebédlőben tartózkodóknak pedig egy hawaii tengerpart hangulatos felvételét játsszák végtelenítve.Tom sokat ül és unatkozik ebben a helyiségben, ha Katnek más dolga van. Olyankor sokat nézi a „falat”, azaz a tengerpartot. Egyik nap észrevesz valami furát a felvételen, ami nem odavaló.Tom rájön, hogy valami nagyon nem stimmel ezzel a bázissal. Sőt, rengeteg dolog nem stimmel vele.

2074-ben kifejlesztenek egy mikrochipet, amely kizárólag szerves anyagot tartalmaz. Ezáltal kompatibilisebb az emberi szervezettel, mint bármilyen szintetikus implantátum. Ezzel a technológiával három évvel később már komplett emberi szerveket képesek létrehozni. Nem kell többé donorra várni a transzplantációnál. A szerveket egyszerűen legyártják, akár a gépalkatrészeket.2100-ban megalkotják az első szerves anyagokból álló androidot, azaz embernek látszó robotot. Mivel a lény minden alkatrésze szerves és élő, így valójában nem is minősül gépnek. Ez egy új faj, új törvények vonatkoznak rájuk. Az élő robotokat először veszélyes munkákra, életmentésre használják, mivel ugyanarra képesek, mint az ember, ám életük „mégsem ér annyit”. Egyre nagyobb számban gyártják az olcsó, feláldozható munkaerőt, egészen addig, amíg számuk már elér egy veszélyes szintet. Mire az emberiség észbe kap, háború tör ki. A robotok fellázadnak teremtőik ellen. Az első robotháborút az emberiség nyeri. Ám egyvalamivel nem számoltak: A robotoknak nincs szükségük húsz évre ahhoz, hogy csecsemőből felnőtté fejlődjenek. Néhány nap alatt újragyártják magukat, és pótolják veszteségeiket. Ekkor tör ki a második robotháború. Ezt már a gépek nyerik. Az emberiség kipusztul. A legendák szerint legalábbis.2500-ban senki sem biztos benne többé, hogy pontosan mi is történt négyszáz évvel azelőtt. A több milliárd ember és robot harcának és megsemmisülésének senki sem ismeri a pontos eredményét. A Föld lakossága elvileg robotokból áll. Azonban mivel nincs műszer, ami képes lenne kimutatni bármilyen különbséget is a robot és az ember között, így senki sem tudja egymásról, hogy micsoda. Sőt, még önmagukról sem.A robottársadalom paranoiásan keresi az emberiség utolsó túlélőit, és nyomoz önmaga után. Többé senki sem biztos semmiben.Egyetlen dologra emlékeznek csak az emberekkel kapcsolatban: arra, hogy mind őrültek voltak. Vagy lehet, hogy inkább a robotok azok?

A fekete fák gyermekei („Mit üzen a sír?” III/2.)Mi a tudathasadás első tünete? Hogyan fogsz rájönni, ha esetleg nálad is ez van kialakulóban? Sehogy sem jössz rá! Ugyanis ez maga az első tünet!Mi a második tünet? Az, hogy kórházban fekszel, ráadásul zárt osztályon, és fogalmad sincs, hogy hogyan kerültél oda.A „járvány” állítólag 2017-ben kezdődött. Egy író víkendházának kertjében megfeketedett egy fa. Ő csak fabetegségre gyanakodott. Kivágta és feldarabolta. Az egyik rönk viszont meglepő módon beszélni kezdett hozzá. Később bábut faragott belőle, az pedig az ölében ülve segített neki munkájában, azaz a regényírásban. Egyre többet segített. Végül az író már semmit sem dolgozott, utolsó regényét teljes egészében a bábu írta helyette. Habár a koromfekete, izzó repedésekkel borított csöppség készséges és fáradhatatlan segítőtársnak bizonyult, sajnos időközben titokban embereket kezdett gyilkolni. Eltűnt az író felesége és több szomszédja is. Végül magának az írónak is nyoma veszett.Amikor kiadták ezt a – mint utólag kiderült – bábu által írt regényt, fura, baljós események sorozata rázta meg a világot. Tömegével kezdtek megfeketedni a fák az emberek kertjeiben. Azokéban, akik a regényt elolvasták. Mivel az író népszerű volt, így emberek ezrei olvasták el... és kezdtek faragni... faragni és gyilkolni. Állítólag a sötétség mondta nekik, hogy ölniük kell.2018-ra kitört egy járvány a Földön, amit nem vírus terjeszt, hanem az írott szó. Nem lázat okoz, hanem súlyos paranoid skizofréniát. Aki az írást elolvassa, az is egy lesz közülük... közülük, akik faragásba kezdenek. Rönkből faragott gyermekük először csak olvasni segít nekik, később már írni is. Így terjed a járvány. Mindenki ugyanazt írja... A fekete fák gyermekeinek történetét, azt, hogy:Mit üzen a sír, ha sír az éj?

Az ördög jobb keze (Árnykeltő III/2.)Az „Árnykeltő” egy paranormális thriller/horrorsorozat árnyakról, rémálmokról, sorozatgyilkosokról és hasonmásokról.Egy sorozatgyilkos követni kezdi az utána nyomozó rendőrt, ám egyelőre még nem akar végezni vele. Csak meg akarja tudni, hol és kivel él, hogy néz ki a felesége, vannak-e gyerekei.A detektív hazaérve bemegy a családi házba, és becsukja maga mögött az ajtót. A gyilkos utánaosonva, az ablakon át leselkedve látja, hogy a férfi odabent a nappaliban leveszi, és ledobja bőrdzsekijét a kanapé háttámlájára. De nem csak azt veszi le. A leselkedő meglepődve látja, hogy a nyomozó elkezdi lefejteni az egész arcát! Kiderül, hogy ezek szerint házon kívül maszkot visel. A rendőr az álarcát is ledobja a kanapéra, és ekkor a gyilkos valami olyasmivel szembesül, amit még legrosszabb rémálmában sem képzelt volna:A nyomozó maszk nélkül pontosan ugyanúgy néz ki, mint ő! Mivel a gyilkos biztosan tudja, hogy nincs ikertestvére, így felmerül benne, hogy talán éppen saját magát figyeli. Ekkor a már amúgy is tudathasadásos férfi fejében megfordul az abszurd kérdés:„De ha egyszer ő is én vagyok, akkor vajon melyikünk vagyok én?”Egy fordulatokkal teli horrortörténet, melyben sosem lehet tudni, hogy valójában a gyilkos nyomoz a rendőr után, vagy inkább a nyomozó akarja megölni a gyilkost. Élhet-e egy kettéhasadt tudat két külön testben?Ha éjjel egy sikátorban sétálva észreveszed, hogy egy utcai lámpa fénye miatt a falon követni kezd az árnyékod, és te hirtelen megállsz... vajon az árnyék is megtorpan majd veled együtt? Vagy inkább továbbjön feléd? Mi lesz, ha egyszer utolér?

Fekete fátyol lebben (Beth, a szövődmény IV/2. rész)A kedvesem, akit egy pók szőtt oda mellémfekete karjaiban gyermeket tart a mellén. Sírgödrömből kitekintve fekete fátyol lebben. Nem élünk mi már, csak a hiány a szívünkben.Holtak vagyunk mindannyian, mert magány él a lelkemben. Szög vagyok, mely átüti a bokát és ott tart a kereszten.

Idegen mágia („A napisten háborúja” V/1.)A félig élő, félig holt robotkeselyűk öntudatukra ébrednek, és tönkreteszik saját világukat. Ez sem elég nekik, el akarják pusztítani a Napistent is, mert őket már a sötétség hajtja, és nincs szükségük fényre.A Napisten nem tud elbánni a hihetetlen méreteket öltött gonosz keselyű-sereggel és technológiájukkal. Emberi alakot öltve menekülőre fogja hát, a keselyűk pedig nyomába erednek!Bolygókon, korokon és tereken át, időben oda és vissza ugrálva kezdetét veszi a monumentális harc, a soha véget nem érő üldözés.Kezdetét veszi „A napisten háborúja”!Az első részben egy idegen érkezik Melízia szigetére; egy hüllőember, aki olyan varázslatok birtokában van, melyekhez hasonlót senki sem látott még. Az idegen keres valakit: egy legendás mágust, Pelsiphert, aki valahol a sziget északi részén bujkál. Nem tudni, él-e még vagy hogy létezik-e egyáltalán. A hüllőember egy bérgyilkossal szövetkezik, hogy együtt találják meg Pelsiphert.Valaki azonban útjukba áll: Golína, a „csodatévő”.

A gordikánok nem ismerték a sötétet. Nem ismerték a rosszat, a gonoszságot és a szomorúságot. Világukban a szeretet irányított mindent. Gotas, a teremtőjük annyira hatalmas volt, hogy gonosz ikertestvérét, Satogot elűzte az általa teremtett bolygóról. Megtiltotta neki még azt is, hogy a bolygó közelébe merészkedjen, így az ott élők nem is hallottak róla soha......civilizációkkal később a gordikánok félig élő, félig gép (holttestekből összerakott) robot-madarakat használnak hulladékuk és halottaik elszállítására, úgynevezett „keselyűket”. A keselyűk kiviszik a hulladékot az űrbe, és napjukba dobják elégni.A gonosz Satog több ezer éven át ólálkodik a bolygó közelében, várva a megfelelő alkalomra ahhoz, hogy romlásba taszíthassa Gotas szeretett világát...Egyszer, amikor évezredek után végre alkalom kínálkozik, Satog elfog egy keselyűt, és éltető, sötét szikrát gyújt szemében, megfertőzi a gonosz tudással. Ez az egy apró kezdet elég ahhoz, hogy minden rosszra kezdjen fordulni.A félig élő, félig holt robotkeselyűk öntudatukra ébrednek, és tönkreteszik saját világukat. Ez sem elég nekik, el akarják pusztítani a Napistent is, mert őket már a sötétség hajtja, és nincs szükségük fényre.A Napisten nem tud elbánni a hihetetlen méreteket öltött gonosz keselyű-sereggel és technológiájukkal. Emberi alakot öltve menekülőre fogja hát, a keselyűk pedig nyomába erednek!Bolygókon, korokon és tereken át, időben oda és vissza ugrálva kezdetét veszi a monumentális harc, a soha véget nem érő üldözés.Kezdetét veszi „A napisten háborúja”!