Wolf Gabriel

Edward, a tudathasadásban szenvedő New York-i rendőr egy bérgyilkos után nyomoz, aki a maffiának dolgozik. Kiderül, hogy ők ketten a megszólalásig hasonlítanak egymásra. Vajon mi történne, ha a két férfi egymás életét élné, összekevernék őket, esetleg egymás álmait álmodnák? A helyzet valójában még ennél is bonyolultabb, mert nemcsak két ilyen hasonmás létezik: többen is vannak. Valódi emberek ők egyáltalán, vagy csak árnyak valamilyen pokoli, másik világból? Ha ez utóbbiról van szó, akkor vajon ki hozza létre ezeket az árnyakat? Ki kelti őket? Ki lehet az „Árnykeltő”? Egy horrorregény „film noir” hangulatú thriller elemekkel, egy maffiatörténet paranormális eseményekkel.

A bunker („Odalent” első rész) Thomas egy titkos föld alatti bázison él az anyjával, aki kutatóként dolgozik ott. Tom nem tudja, hogy pontosan miből is áll anyja munkája, mert az „titkos”. A Scarabeus bázison minden titkos, és a kamaszfiú utálja az egész helyet. Alig várja, hogy végre elhúzhassanak innen. Egy hete vannak itt, de már most unja a rengeteg hülye szabályt és figyelmeztetést. Az ember levegőt sem vehet anélkül, hogy egy katonának emiatt meg ne remegne az ujja a ravaszon. Tom egyetlen barátja a bázison Katherine, aki szintén nem igazán találja a helyét. Ő édesapjával van itt, aki a főnöke a létesítménynek. Tom és Kat sokat lógnak együtt, szüleik szerint túl sokat is. A fiatalok nem egyszer bajba kerülnek, amikor „véletlenül” tiltott területre tévednek. Sem a dolgozók, sem velük élő családtagjaik nem hagyhatják el a föld alatti bázist, amíg a munka tart. A bezártság miatt sok ember klausztrofóbiás tüneteket mutatott, ezért a kormány minden helyiségbe ablakot szereltetett. „Odakintre”, azaz az ablak mögötti falra a külvilágról készült videofelvételeket vetítenek, ezáltal az emberek nem érzékelik annyira, hogy a föld alatt élnek. A felsőbb szintek „ablakaiból” New York látható, mintha egy felhőkarcolóból néznénk. Az alsóbb szinteken ugyanazt vetítik, csak utcaszinten. Az ebédlőben tartózkodóknak pedig egy hawaii tengerpart hangulatos felvételét játsszák végtelenítve. Tom sokat ül és unatkozik ebben a helyiségben, ha Katnek más dolga van. Olyankor sokat nézi a „falat”, azaz a tengerpartot. Egyik nap észrevesz valami furát a felvételen, ami nem odavaló. Tom rájön, hogy valami nagyon nem stimmel ezzel a bázissal. Sőt, rengeteg dolog nem stimmel vele.

A titok („Odalent” második rész)Ez a második rész a titkok és a kérdések epizódja:Kik azok a vakok? Vajon tényleg azok? Vagy valamiért szándékosan nem néznek mások szemébe? Továbbá miért nem értik a viccet?A dolgozók miért nem mernek lelépni a felfestett vonalakról? És a katonáknak miért nem árt az, ha három méterre állnak a vonaltól, ahol elvileg már életveszélyes? Kit védenek valójában a katonák? Kik a vegyvédelmi ruhás, botos emberek?Miért szakad meg a kék vonal az egyik folyosó végén? Mi lehet az ottani ajtó mögött? Miért van forróság a másik folyosó végén, ahol a vörös vonalat fekete keresztezi? Ezeken a helyeken valóban csak kivetített, nemlétező ajtók lennének? Mi lehet a túloldalukon? Hová tűnt az eldobott, soha földet nem ért ceruza?Ki vagy mi ellenőrzi, hogy lelép-e valaki a vonalról? Valóban él egy embereknél magasabb értelemmel bíró lény a bunker alatt, aki ölni is képes, ha valaki szabályt szeg?Miért van Thomasnak és Katnek gyanúsan kevés emléke a kinti világról? Mióta vannak egyáltalán a bázison? Mi történt a nagyszüleikkel?Hová lett az utolsó szem gyógyszer a tartórekeszből, amit Tom elrejtett, ahelyett, hogy bevette volna?Miért viselkedik úgy Tom anyja, mintha mi sem történt volna?Kat életben van még? A tanteremben ülő lány vajon ugyanaz a személy, mint akit Tom Katként ismert és szeretett?Valóban véget ért odafent a civilizáció? Milyen célból hozták létre a bunkert? Valóban csak egy kutatóbázis? Ha igen, akkor mi után kutatnak igazából?Mi lehet a válasz erre a rengeteg kérdésre és titokra?Vagy lehet, hogy valójában csak egyetlen titok létezik, ami egymagában választ ad az összes fenti kérdésre?

Szeretett Földünket egy ismeretlen, egész világot érintő fertőzés támadja meg. A neve „patkóvírus”. A járvány szinte egyik pillanatról a másikra, olyan rohamosan terjed, hogy előző nap még a létezéséről sem lehetett hallani, huszonnégy óra múlva azonban a kormány mindenkit rákötelez, hogy szájmaszkot viseljen az utcán, és tartson egymástól másfélméteres távolságot.Patrick Lambert horroríró számára ez, mondhatni, „már nem az első rossz hír” aznap. Ugyanis a járványról való értesülésének reggelén, tíz év boldog(nak hitt) házasság után, Beth, a felesége váratlanul bejelenti, hogy elhagyja őt. A férfi magyarázatok híján, semmit sem értve egyedül marad egy új, halálos vírus okozta, kilátástalannak ígérkező helyzettel és bizonyos természetfelettinek tűnő jelenségekkel, amelyek a szomszédjánál kezdődnek, aztán az ő lakásában is folytatódnak: A magába roskadt, depressziós, egyedüllétébe részben beleőrült, hallucinációk által gyötört író észreveszi, hogy otthonában – munka közben, a kanapén mellette ülve – elkezd a semmiből előtűnni, megszületni, felcseperedni egy Beth-re, a nejére gyanúsan hasonlító lény, aminek olyan a teste, mintha pókhálóból lenne összesodorva és gubóba göngyölve. Vajon van-e bármi köze ennek a jelenségnek a patkóvírus nevű világjárványhoz? Vagy csak Lambert veszítette volna el végleg a józan eszét? Mi fog történni, ha a „gubólény” teljesen kifejlődik? Valóban Beth lesz az? És azáltal visszatér Patrick-hez a szerinte minden ok nélkül távozott felesége? Vagy ezt csak a magányába beleőrült író reméli? Akárhonnan is jött a teremtmény, de vajon kivé válik, és kifejlődve mire lesz képes „Beth, a szövődmény”? Gabriel Wolf eddigi talán leghihetőbb, ezáltal leginkább lebilincselő horrorregénye, amit valódi, emberi félelmek és érzelmek, valamint sok drámai elem tesz izgalmassá, időnként pedig megdöbbentően meghatóvá. Nemere István előszavával.

Dallas Mayweather évekkel ezelőtt elvesztette először a családját, aztán a feleségét is. Azóta a férfi magányosnak érzi magát, és nem találja a helyét a világban. Szabadidejét azzal tölti, hogy misztikus, megmagyarázhatatlan dolgokról olvas az interneten. Talán azért, mert választ keres arra, hogy miért bánt így el vele az élet. Egyszer egy ilyen kutatás során egy weboldalon talál egy szokatlan rituálét: A „Liftes játék” egyfajta városi legenda, ami arról szól, hogy ha az emeletekhez tartozó számozott liftgombokat az ember megadott sorrendben végignyomkodja – olyan módon, mintha egy kódot írna be –, akkor a felvonó elviszi utasát a túlvilágra. Dallas úgy dönt, megpróbálkozik a dologgal: Panelházuk liftjében megkísérli beírni a weboldalon látott számsort, és a megadott sorrendben végigutazik az emeleteken. Hibát követ el, ugyanis élete onnantól egy merő rémálommá változik: Összekeveredik az ébrenlét az álommal, a valóság a képzelettel, az e világ a túlvilággal. A férfi egy olyan helyen találja magát, ahonnan talán egyáltalán nincs kiút. Ott is marad örökre...Hacsak egy olyan személy a segítségére nem siet, aki képes felvenni a harcot a Dallast csapdába ejtő „árnyemberekkel”.

 Ez a regény Gabriel Wolf „Felvonó a pokolba” című regényének közvetlen folytatása:Dallas Mayweather a paranormális jelenségeket okozó, úgynevezett „Liftes játékkal” már kétszer is sikeresen átjutott a túlvilágra abból a célból, hogy visszahozza onnan szeretett, balesetben elhunyt feleségét. Ám a mennyország helyett a pokolban találta magát, ahonnan második alkalommal csak borzalmas teremtményekkel való élethalálharc árán menekült ki, ami nem sikerülhetett volna, ha a felesége az utolsó pillanatban a mennyből le nem száll, hogy a segítségére siessen.Dallas a történet folytatásában tovább kutatja a természetfelettit. Ezúttal újabb városi legendát vizsgál: Egy úgynevezett „szellemdobozzal” próbál kapcsolatot teremteni a másvilággal. Az említett készülék egy fehér zaj generálására is képes, átalakított rádióberendezés, ami szélsebesen váltogatva az adások között szótöredékeket játszik le különböző rádióműsorokból. A legenda szerint ezekből a szófoszlányokból értelmes, összefüggő szöveg is kihallható, amely nem más, mint a holtak beszéde odaátról.Mayweather szert tesz egy valódi szellemdobozra, amin valóban beszélni kezd hozzá valaki... Valaki, aki elárulja neki, hogy hogyan kerülhet át ismét a túlvilágra. Dallas a hangja alapján felismeri az illetőt: egy elhunyt szerette az, akit mindenáron vissza akar alkalom hozni az élők közé.„Szerette” egy gyanúsan veszélyes módját javasolja a férfinak az átjutásra:Fel kell mennie tízemeletes lakóházuk tetejére, és önként bemásznia az ott található víztárolóba. Az ötlet öngyilkosságnak tűnik, mert ha beugrik a háromméteres vízbe – aminek csak úszva tud a felszínén maradni –, közben magára is kell rántania a tartály tetejét, ami belülről nem nyitható, ezért a végső kimerülésig egy helyben tempózhat, míg meg nem fullad.Azonban ez a szellem ígérete szerint nem történhet meg, mert ő fogja kinyitni kívülről a tartályt „odaátról”. Ez az egyetlen mód arra, hogy Mayweather átjusson a másvilágra: Egy holtnak kell kinyitnia ahhoz a – valójában – dimenziókaput, hogy a férfi a vízből kimászva a birodalmukba léphessen.Kérdés, hogy Dallas hihet-e a szellemnek? Ugyanis ha az átveri őt, akkor Mayweather-re a fedél magára zárásával a biztos halál vár. Ennek ellenére bátran belevág, ám egy dologgal nem számol:Még ha sikerül is neki újra átjutni, nem tudja, mit okoz az – akár önmagára nézve, vagy az őt körülvevő világra –, ha egy halandó háromszor is élve visszatér a másvilágról... Ugyanis az többé már nem lesz ugyanaz, aki egykoron volt:Ha ismét túléli az utazást, olyan képességekre tehet szert, melyekkel senki sem rendelkezik. Halandó ember legalábbis nem.

Vajon ki vagy mi teremtette a Földet és az általunk ismert világot? Egy élőlény? Vagy egy gép?Habár feltehetően egyik válasz sem fedi a valóságot, mégis legtöbben inkább az élőlényre szavaznának... azt ugyanis nekünk, embereknek könnyebb elképzelnünk.Létezik viszont egy robot, aki a Gépistenben hisz. Egy olyan istenhez imádkozik, aki bináris alapon teremtette az ő világát. De vajon biztos, hogy csak az övét?A regény három történetből áll. A második egy előzménytörténet, amelyben sok minden kiderül az első résszel kapcsolatban. A harmadik pedig az első rész közvetlen folytatása.A regényben találkozhatunk: Egy egyszerű felvevő- és megfigyelőrendszerrel, egy robottal, ami lehet, hogy azért mégsem olyan „Egy-szerű”.Utána egy pszichiáterrel, aki kénytelen lesz együtt dolgozni ezzel a robottal. Az sem lesz egyszerű.Majd végül egy emberrel, akinek isteni képességei vannak. Gépisteniek.Ez a „Gépek tragédiája” vajon az emberiség végéről szól, vagy inkább egy „Új világ” kezdetéről? Mi van akkor, ha a kezdet és a vég valójában egy és ugyanaz?

2060-ra minden művészeti ágazatban elfogynak az ötletek. Ezáltal az emberiségnek kevés lehetősége marad a szórakozásra. A nép elveszíti a hitét az újszerűségben, sőt már a fantázia létjogosultságában is. Ekkor azonban egy névtelen író azt állítja, hogy neki van egy utolsó ötlete, és hogy az valóban új.Senki sem hisz neki. Először kigúnyolják, később egyfajta közellenséggé válik, az ellustult társadalom kényelmének árulójává, Júdásává.Szeretné őket meggyőzni, de neki – névtelen senkiként – nem hisznek, ezért szövetséget köt Bart Moliére-rel, egy köztiszteletben álló pappal, akinek talán még adnak a szavára.Júdás és a pap között megmagyarázhatatlan, természetfeletti kötelék keletkezik, amely által olyasmire lesznek képesek, amibe már az egész társadalom belebukott: Ők visszaadhatnák az emberek hitét az újba. Júdás szerint erre egyetlen mód létezik: Hazudni kell nekik!Ugyanis 2060-ra az emberiség eljutott arra a szintre, hogy már semmit sem hisz el, ami igaz. Tehát Júdás rájön, hogy kizárásos alapon, ha a szavahihető Barttal előadatja a népnek a valaha volt legnagyobb hazugságot, akkor azt még talán el fogják hinni, és ezáltal visszaállhat a régi rend: Ismét bízni kezdenek abban, hogy ők is képesek még alkotásban újat mondani, és akkor talán újraindul a kultúra, és nem lesz többé halálra ítélve.De vajon mennyire működhet Júdás e kifordult – kissé őrületbe hajló – teóriája? Korrekt dolog-e egy papot hazugságra kérni vagy akár rámanipulálni?Valójában ki ez a Júdásként emlegetett „névtelen ember”? Az emberiség végső megmentője? Vagy inkább a hazug, az áruló, akinek a Biblia alapján több mint kétezer éve tartja mindenki?Egy részben valós eseményekre épülő történet, ami – a névtelen ember és Júdás miatt – kapcsolódik Wolf „Mi üzen a sír?” című horror bestselleréhez.

A búvóhely („Odalent” sci-fi sorozat III/3.)Ebben a harmadik, befejező epizódban végre fény derül az igazságra a következőkkel kapcsolatban:– Kicsodák Thomas és Kat szülei?– Valóban él-e valami természetfeletti lény a bunker alatt?– Kik dolgoznak igazából a bázison?– Kijutnak-e valaha a fiatalok a föld alatti bunkerből?...valamint: érdemes-e egyáltalán kijutni onnan?Ebben a részben olyan kérdésekre kapunk választ, és olyan fordulatokkal találjuk szembe magunkat, ami Thomas és Kat életét örökre megváltoztatja.És nemcsak az ő életüket, de az egész világot.

Thomas egy titkos föld alatti bázison él az anyjával, aki kutatóként dolgozik ott. Tom nem tudja, hogy pontosan miből is áll anyja munkája, mert az „titkos”. A Scarabeus bázison minden titkos, és a kamaszfiú utálja az egész helyet. Alig várja, hogy végre elhúzhassanak innen. Egy hete vannak itt, de már most unja a rengeteg hülye szabályt és figyelmeztetést. Az ember levegőt sem vehet anélkül, hogy egy katonának emiatt meg ne remegne az ujja a ravaszon.Tom egyetlen barátja a bázison Katherine, aki szintén nem igazán találja a helyét. Ő édesapjával van itt, aki a főnöke a létesítménynek. Tom és Kat sokat lógnak együtt, szüleik szerint túl sokat is. A fiatalok nem egyszer bajba kerülnek, amikor „véletlenül” tiltott területre tévednek.Sem a dolgozók, sem velük élő családtagjaik nem hagyhatják el a föld alatti bázist, amíg a munka tart. A bezártság miatt sok ember klausztrofóbiás tüneteket mutatott, ezért a kormány minden helyiségbe ablakot szereltetett. „Odakintre”, azaz az ablak mögötti falra a külvilágról készült videofelvételeket vetítenek, ezáltal az emberek nem érzékelik annyira, hogy a föld alatt élnek. A felsőbb szintek „ablakaiból” New York látható, mintha egy felhőkarcolóból néznénk. Az alsóbb szinteken ugyanazt vetítik, csak utcaszinten. Az ebédlőben tartózkodóknak pedig egy hawaii tengerpart hangulatos felvételét játsszák végtelenítve.Tom sokat ül és unatkozik ebben a helyiségben, ha Katnek más dolga van. Olyankor sokat nézi a „falat”, azaz a tengerpartot. Egyik nap észrevesz valami furát a felvételen, ami nem odavaló.Tom rájön, hogy valami nagyon nem stimmel ezzel a bázissal. Sőt, rengeteg dolog nem stimmel vele.

Ryan, a (nem túl) híres író egyik nap észrevesz magán valamit, és úgy dönt, megnézeti. A „bumszli” elég rossz helyen van, és már előre fél tőle, hogy milyen kínos lesz majd megmutatni az orvosának. A nő ráadásul nagyon csinos. „Dr. Jenny” (Ryan így hívja dr. Jennifer Lambertet, a nő nem túl nagy örömére) nem igazán vevő Ryan állandó humorizálására. A férfi ugyanis folyton viccelődik, ha kínosan érzi magát; ezzel próbálja oldani a feszültséget. Jennifernek is van humora, érti ő a viccet, csak nincs hozzászokva. Szülei szigorúan nevelték, és gyerekkorában náluk szinte vágni lehetett a feszültséget. Főleg, amikor apja hazajött. Dr. Lambert híres idegsebészként sosem engedhette meg magának, hogy komolytalankodjon. Lányát is ugyanerre nevelte. Jennifer számára tehát Ryan egy teljesen új világ.Először szövetmintát vesz tőle, aztán elküldi a mintát szövettanra. Az eredmény beérkezése körül sajnos bonyodalmak adódnak, emiatt többször is „van szerencséje” találkozni Ryannel. A férfi beleszeret a gyönyörű doktornőbe, és randevúra hívja. Furábbnál furább helyzetekbe keverednek együtt, persze mindig Ryan hibájából. A férfinak sajátos fogalma van a felnőtt viselkedésről, a komolyságról és magáról az életről is. Rengeteg kínos és vicces közös élményük során Jennifer nagyon megkedveli Ryan életszemléletét.Ekkor jön meg a szövettani vizsgálat eredménye: sajnos pozitív. Ráadásul nem is operálható. Ryan persze ebből is viccet csinál, képtelen bármit is komolyan venni (ezt most talán nem is meri). Jennifer viszont sírva fakad a hír hallatán, ugyanis ekkor döbben rá, hogy időközben ő is beleszeretett Ryanbe.V ajon elég-e a férfi életszeretete és humora a gyógyuláshoz? Ha az nem, akkor elég-e lesz hozzá a szerelmük?

Egy író víkendházának kertjében megfeketedik egy fa. Ő csak fabetegségre gyanakszik. Kivágja és feldarabolja. Az egyik rönk viszont meglepő módon beszélni kezd hozzá. Később bábut farag belőle, az pedig az ölében ülve segít neki munkájában, azaz a regényírásban. Egyre többet segít...Amikor a gyanús körülmények között eltűnt író utolsó könyvét kiadják – melyet, mint utólag kiderült, teljes egészében a bábu írt helyette –, fura, baljós események sorozata rázza meg a világot. Tömegével kezdenek megfeketedni a fák az emberek kertjeiben. Azokéban, akik a regényt elolvasták. Mivel az író népszerű volt, így emberek ezrei olvassák el... és kezdenek faragni... faragni és gyilkolni. Állítólag a sötétség mondja nekik, hogy ölniük kell.Egy évvel később, 2018-ban kitör egy járvány a Földön, amit nem vírus terjeszt, hanem az írott szó. Nem lázat okoz, hanem súlyos paranoid skizofréniát. Aki az írást elolvassa, az is egy lesz közülük... közülük, akik faragásba kezdenek. Rönkből faragott gyermekük először csak olvasni segít nekik, később már írni is. Így terjed a járvány. Mindenki ugyanazt írja... A fekete fák gyermekeinek történetét, azt, hogy:Mit üzen a sír, ha sír az éj?Egyvalaki van csak, akin nem fog a skizofrénia-vírus: egy tehetségtelen, névtelen író, egy skizoid személyiség, aki mivel részben amúgy is skizofrén, így már nem tudja újra „elkapni a fertőzést”.Az író rájön, hogy nemcsak immunis a járványra, de betegségéből kifolyólag van is a kezében valami, amit felhasználhatna a terjedő sötétség ellen...Vajon elég lesz-e néhány – csupán egy skizoid téveszméiben létező – lény segítsége ahhoz, hogy megállítsák az élet és halál küszöbén már átlépett sötétséget?Felvehetik-e a harcot egy őrült kitalált lényei a valódi emberek által faragott rönkgyermekekkel?Kezdetét veszi egy olyan láncreakció a történelem alakulásában, ami még a kereszténységre is döntő hatással lesz.Ezáltal ez a könyv egyben előzménytörténete is Gabriel Wolf egy másik regényének: A „Hit” trilógiájának.

2074-ben kifejlesztenek egy mikrochipet, amely kizárólag szerves anyagot tartalmaz. Ezáltal kompatibilisebb az emberi szervezettel, mint bármilyen szintetikus implantátum. Ezzel a technológiával három évvel később már komplett emberi szerveket képesek létrehozni. Nem kell többé donorra várni a transzplantációnál. A szerveket egyszerűen legyártják, akár a gépalkatrészeket.2100-ban megalkotják az első szerves anyagokból álló androidot, azaz embernek látszó robotot. Mivel a lény minden alkatrésze szerves és élő, így valójában nem is minősül gépnek. Ez egy új faj, új törvények vonatkoznak rájuk. Az élő robotokat először veszélyes munkákra, életmentésre használják, mivel ugyanarra képesek, mint az ember, ám életük „mégsem ér annyit”. Egyre nagyobb számban gyártják az olcsó, feláldozható munkaerőt, egészen addig, amíg számuk már elér egy veszélyes szintet. Mire az emberiség észbe kap, háború tör ki. A robotok fellázadnak teremtőik ellen. Az első robotháborút az emberiség nyeri. Ám egyvalamivel nem számoltak: A robotoknak nincs szükségük húsz évre ahhoz, hogy csecsemőből felnőtté fejlődjenek. Néhány nap alatt újragyártják magukat, és pótolják veszteségeiket. Ekkor tör ki a második robotháború. Ezt már a gépek nyerik. Az emberiség kipusztul. A legendák szerint legalábbis.2500-ban senki sem biztos benne többé, hogy pontosan mi is történt négyszáz évvel azelőtt. A több milliárd ember és robot harcának és megsemmisülésének senki sem ismeri a pontos eredményét. A Föld lakossága elvileg robotokból áll. Azonban mivel nincs műszer, ami képes lenne kimutatni bármilyen különbséget is a robot és az ember között, így senki sem tudja egymásról, hogy micsoda. Sőt, még önmagukról sem.A robottársadalom paranoiásan keresi az emberiség utolsó túlélőit, és nyomoz önmaga után. Többé senki sem biztos semmiben.Egyetlen dologra emlékeznek csak az emberekkel kapcsolatban: arra, hogy mind őrültek voltak. Vagy lehet, hogy inkább a robotok azok?

A jövő vándora („A napisten háborúja” V/3.)A félig élő, félig holt robotkeselyűk öntudatukra ébrednek, és tönkreteszik saját világukat. Ez sem elég nekik, el akarják pusztítani a Napistent is, mert őket már a sötétség hajtja, és nincs szükségük fényre.A Napisten nem tud elbánni a hihetetlen méreteket öltött gonosz keselyűk seregével és technológiájukkal. Emberi alakot öltve menekülőre fogja hát, a keselyűk pedig nyomába erednek!Bolygókon, korokon és tereken át, időben oda és vissza ugrálva kezdetét veszi a monumentális harc, a soha véget nem érő üldözés.Kezdetét veszi „A napisten háborúja”!Ebben a harmadik részben megismerhetjük Rothaar, a légjáró történetét.Gord és barátai egy láthatatlan jelet kezdenek követni.Megtudhatjuk, hogy mik a határai Liom mozgáskultúrájának, és hogy vannak-e egyáltalán?Fény derül arra is, hogy kicsoda a jövő vándora?

Jeges halál („A napisten háborúja” V/4.)A félig élő, félig holt robotkeselyűk öntudatukra ébrednek és tönkreteszik saját világukat. Ez sem elég nekik, el akarják pusztítani a Napistent is, mert őket már a sötétség hajtja és nincs szükségük fényre.A Napisten nem tud elbánni a hihetetlen méreteket öltött gonosz keselyűk seregével és technológiájukkal. Emberi alakot öltve menekülőre fogja hát, a keselyűk pedig nyomába erednek!Bolygókon, korokon és tereken át, időben oda és vissza ugrálva kezdetét veszi a monumentális harc, a soha véget nem érő üldözés.Kezdetét veszi „A napisten háborúja”!Ebben a negyedik részben megtudhatjuk egy róka viszonylagos méretét.Gord barátai lemennek egy vaksötét pokolba, ahonnan nem biztos, hogy van kiút.Föld alatti alagutakban fog mindenki harcolni, ki-ki a maga háborúját vívja majd.És végül megtudhatjuk, mi lesz a Föld bolygó sorsa.

A fekete fák gyermekei („Mit üzen a sír?” III/2.)Mi a tudathasadás első tünete? Hogyan fogsz rájönni, ha esetleg nálad is ez van kialakulóban? Sehogy sem jössz rá! Ugyanis ez maga az első tünet!Mi a második tünet? Az, hogy kórházban fekszel, ráadásul zárt osztályon, és fogalmad sincs, hogy hogyan kerültél oda.A „járvány” állítólag 2017-ben kezdődött. Egy író víkendházának kertjében megfeketedett egy fa. Ő csak fabetegségre gyanakodott. Kivágta és feldarabolta. Az egyik rönk viszont meglepő módon beszélni kezdett hozzá. Később bábut faragott belőle, az pedig az ölében ülve segített neki munkájában, azaz a regényírásban. Egyre többet segített. Végül az író már semmit sem dolgozott, utolsó regényét teljes egészében a bábu írta helyette. Habár a koromfekete, izzó repedésekkel borított csöppség készséges és fáradhatatlan segítőtársnak bizonyult, sajnos időközben titokban embereket kezdett gyilkolni. Eltűnt az író felesége és több szomszédja is. Végül magának az írónak is nyoma veszett.Amikor kiadták ezt a – mint utólag kiderült – bábu által írt regényt, fura, baljós események sorozata rázta meg a világot. Tömegével kezdtek megfeketedni a fák az emberek kertjeiben. Azokéban, akik a regényt elolvasták. Mivel az író népszerű volt, így emberek ezrei olvasták el... és kezdtek faragni... faragni és gyilkolni. Állítólag a sötétség mondta nekik, hogy ölniük kell.2018-ra kitört egy járvány a Földön, amit nem vírus terjeszt, hanem az írott szó. Nem lázat okoz, hanem súlyos paranoid skizofréniát. Aki az írást elolvassa, az is egy lesz közülük... közülük, akik faragásba kezdenek. Rönkből faragott gyermekük először csak olvasni segít nekik, később már írni is. Így terjed a járvány. Mindenki ugyanazt írja... A fekete fák gyermekeinek történetét, azt, hogy:Mit üzen a sír, ha sír az éj?