Gál Sándor

Tisztelt ?választópolgárok! Dr. Mocsolay Barna vagyok, a légynek is ártok. Jó tulajdonságom nincsen, fogyatékosságaimat hosszan sorolhatom. Családomban egy üresfejű, megbízhatatlan, bosszúálló gyermekgondozónak számítok. Felelőtlenségemnél csak cinizmusom a nagyobb. Szerencsére időben jól megszedtem magam, de látva a növekvő gazdasági problémát, reggelenként azért für alle fälle, munkábaindulás előtt, jól bezabálok. Mindenütt mindig jól szeretek járni, fogamhoz verem a garast, szarrágok. Beutaztam a fél világot, de csak a cuccok után kajtattam. Előnytelen külsejű, pitiáner, simulékony, állandóan izzadt tenyerű, levakarhatatlan vagyok. Munkahelyemen egy slampos, okleveles, féregirtónak tartanak. Bírom az italt, a jó vékony könyveket, de leginkább csak magam elé bámulok, minden marhaságon bambán vigyorgok, állandóan az orromban turkálok, lábujjaim közül a koszt galacsinná morzsolgatom. Ha megválasztanak napsugaras, tiszta, korszerű szociális védőhálóba gabalyítok minden rá és beleszorulót. Égető problémaként minden dundi, matrózgalléros, bérlakásból élő gyereknek, a poroló fölött a gangon, külön-szolfézs esetén, rézsút átsuhanó fekete macskát garantálok. Vagy pályinkás kenyeret nekijük, a büdös kölkeinek, hogy ne nyőjenek, mint tudva levőleg a dudva. Szűkebb családomról is egy-két szót. Feleségem, mint a deszka, két nagyon csúnya gyerekünk van, testvéreimmel nem tartom a kapcsolatot, édesanyámat szégyenlem, édesapámat autóstoppolás esetén se veszem fel, az összes pártnak a tagja vagyok, hogy függetlenségemet így megőrizhessem. Megválasztásom esetén a káoszt az elviselhetetlenségig növelem, az ellentéteket a végletekig kiélezem, mindenkit belső elválasztású iriggyé teszek, fütyülök a havi és bokafixekre, a nyugdíjakat (f)elemelem, a munkanélkülieknek kötelezővé teszem a franciát, a diplomácia nyelvét Programom nincsen, nem is tervezek, ha bejutok a Parlamentbe, a büfében keressenek. (Éles előrelátással rájöttem, hogy a választások után is szükség lesz legigazabb, legszentebb fogalmainkra, így ezek meg nem említése kampányomban, részemről próbálkozás, hatalomátmentés helyett ezen értékek átmentésére.)Sándor György

Mihelyt elkészült valamelyik műsora, Sándor György – legalábbis így képzelem a dolgot – kerít magának egy zsákot, átöltözik guberáló embernek, még álarcot is ölt, amely persze megtévesztésig hasonlít igazi arcára, és így, a felismerhetetlenségig felismerhetően sorra járja barátait és ismerőseit, hogy összegyűjtse új műsorának anyagát.Az egyiknek filozófiai papírkosarában turkál, a másiknak szellemi hamutartójából vicc-csikket emel ki – különféle szemétládákban anekdotafoszlányokat talál, és még a környék kukáit is átvizsgálja, kiselejtezett könyveket keres.Amikor már négy zsákot összegyűjtött, akkor fog egy ötödiket, és beleválogatja új estjének anyagát. Persze, nem a négy zsák tartalmából válogat.Ide rakja, ami gyűjtögetés közben eszébe jutott, amikor – orrát befogva – a leletkupacot nézegeti. Ettől aztán az ötödik zsák tartalma tőrülmetszetten sándorgyörgyös lesz, a kezdő ötlettől a befejező fintorig.