Ferenc Gáspár

Kevesen tudják, hogy az ország déli részén, többek között a Duna menti Baja városában az első világháború utáni szerb megszállás majdnem három évig tartott, s a város csak akkor szabadulhatott meg az elnyomatástól, mikor az újonnan alakult Nemzeti Hadsereg közeledésének hírére - no meg a trianoni béke ratifikálása is nyomott a latban -, 1921 augusztus 21-ére az idegen csapatok kivonultak a térségből. Gáspár Ferenc öt évvel ezelőtt megjelent regénye, a Trianon fiai a spanyolnátha járvány idején 1918 decemberéig kalauzol el bennünket a bajai gimnazisták izgalmas életén keresztül, akik megalapítják a Hazáért Baráti Kört, és harcolni akarnak a megszállókkal szemben. A főszereplő Lackó megtalált naplóját a dédunoka, Márta olvassa napjainkban a covid idején, itt Budapesten. A két cselekményszálat vérbő történelmi magyarázataival Márta nagypapája köti össze. A folytatás, a Trianon unokái hasonló izgalmakat ígér. Ezúttal még egy nyomozásról is szó esik, a háttérben pedig 1919 január-februárjában zajlik a harc a hatalomért Budapesten és az egész országban. A történetnek ezzel nem lesz vége: a szerző most írja a trilógia harmadik részét.

Gáspár Ferenc legújabb könyvében különleges utazásra invitálja az olvasót: egyes szám első személyben beszélteti hősét, a mindmáig legnépszerűbb magyar uralkodót, Mátyás királyt, mégpedig úgy, hogy időnként magunk sem tudjuk Mátyás-e az, aki mesél nekünk, vagy Lebersit, a király udvari bolondja. Ők ketten ugyanis – akárcsak Arany János vígballadájában, a Pázmán lovagban –, gyakran kicserélik egymást ebben a bűnügyi regényre is hajazó műben. A szerző megidézi a haldokló Mátyás lelkivilágát, ahogyan cselekedeteinek, döntéseinek mozgatórugóit felfedi, és amikből kiviláglik a nagy király stratégiája, életfilozófiája és életszeretete. Mindezzel együtt egy izzig-vérig mai történetet olvashatunk, egy olyan regényt, melyben a főhős ugyanolyan magányos döntéseiben, akárcsak a ma embere. Az Én, Mátyás király nem folytatása a korábbi műveknek – Janus, Galeotto –, ám azoknak a regényeknek a szereplői szintén feltűnnek a regényben. S ha a Galeotto, Berka Attila, a könyv szerkesztője szerint a szerző lírai ars poeticája, akkor az Én, Mátyás király annál inkább az.