Klára Gáspár

Egy asszony, aki a történelem viharában is megőrizte méltóságát, és egy nép, amely reményét az ő bátorságába kapaszkodva őrizte. Zrínyi Ilona fátyoltánca nem csupán egy regény a kuruc kor egyik legnagyobb nőalakjáról, hanem szenvedélyes utazás a hit, a hűség és az emberi lélek mélységei felé. A könyv lapjain életre kel Munkács vára, a szabadságért küzdő katonák és a nő, aki nemcsak feleségként és anyaként, hanem hadvezérként és példaképként is helyt állt. De Ilona nem csupán hős, hanem asszony is: hétköznapi női érzelmekkel és vágyakkal vívódik, szeret és fél, gyöngédségre és biztonságra vágyik, miközben a történelem kegyetlen sodrása közepette kell döntéseket hoznia. Ez a történet nem pusztán múltidézés: üzenet mindannyiunknak arról, hogy az igazi erő a kitartásban, a hitben és az önfeláldozó szeretetben rejlik.

Egy asszony,  aki a történelem viharában is megőrizte méltóságát, és egy nép, amely reményét az ő bátorságába kapaszkodva őrizte. Zrínyi Ilona fátyoltánca nem csupán egy regény a kuruc kor egyik legnagyobb nőalakjáról, hanem szenvedélyes utazás a hit, a hűség és az emberi lélek mélységei felé. A könyv lapjain életre kel Munkács vára, a szabadságért küzdő katonák és a nő, aki nemcsak feleségként és anyaként, hanem hadvezérként és példaképként is helyt állt. De Ilona nem csupán hős, hanem asszony is: hétköznapi női érzelmekkel és vágyakkal vívódik, szeret és fél, gyöngédségre és biztonságra vágyik, miközben a történelem kegyetlen sodrása közepette kell döntéseket hoznia. Ez a történet nem pusztán múltidézés: üzenet mindannyiunknak arról, hogy az igazi erő a kitartásban, a hitben és az önfeláldozó szeretetben rejlik.

Már teljesen besötétedett. Az egész napos szántástól minden porcikája fájt. A traktor már nem járt. Zoltán csak ült az ülésen, rágyújtott, és közben nézte, ahogy Zozó az ekét leszereli. A fiú nagyon izmos volt, könnyedén emelgette a súlyos alkatrészeket. Hát éppen ez az, ami elől elmenekült Bukovinában. Nem akarta túrni a földet, mert jobb életre vágyott. Ezért tanult éjt nappallá téve? Ezért volt egész életében tisztességes, szorgalmas, példamutató? Élete során ez az ötödik ország, ahol élt. Mindig a nulláról indult. Mindenhol megállta a helyét. A háború után azt gondolta: végre hazaérkezett. Boldog volt egy gyönyörű feleséggel és egy csodás, értelmes gyermekkel, egy szép lakásban Pesten és egy kitűnő munkával a külügyminisztériumban. Boldog volt, egészen addig, ameddig Rákosi elvtárs másképp nem döntött. Hazaérkezett? Visszatért a földhöz. A bukovinai földet baranyai földre cserélte, a családi birtokot államira. Ezt az ekét már nem ökör húzta, hanem traktor, de a kiforgatott nedves föld szaga semmit sem változott. Neki már nem lesz jobb élete, de Zozó… ő még teremthet magának egy könnyebb életet. Mert hát magának kell azt majd megteremtenie, hiszen Zoltán csak a székely büszkeséget és a székely kitartást hagyja a fiúra. Egyebe nincs. Legfeljebb még... ez az ezüst cigarettatárca.

Anyjának Józseffalván kincsem vagy Zoltánka volt, apjának csak "a gyerek". Az asszony szeretettel becézgette, és megpróbálta megvédeni a részeges, verekedős apától, ami a sok munka és az újabb kisgyerek mellett nem mindig volt eredményes. Muttinak és Fatinak pedig egyszerűen Zozó volt. Fati gyönyörű meséket mondott, tanítgatta, csodás játékokat készített neki, Mutti a kedvenc ételét főzte, és a saját maga készített csodás ruhákba öltöztette. Még szerencse, hogy Józseffalván jött a tűzvész! Bár Zozó nem tudta, hogy ez mit jelent, de hallotta, hogy emiatt nem kellett hazamennie, hosszabb ideig maradhatott keresztszüleinél. A tűzvészt szereti. Aztán jött a háború. Őt sem ismerte, de sokat hallott róla. Mindenfelé emlegették. A háború vonattal elvitte Muttit és Fatit. Hiába várta őket, nem jöttek érte. Később a háború azt mondta, hogy nekik is menni kell. Hosszú úton, sok napig utaztak. Amikor végre megérkeztek, akkor Mutti és Fati nem volt ott. A háborút nem szereti. VALAMIT KI KELL TALÁLNIA, HOGY ÚJRA ÉRTE JÖJJENEK! A regény a harmincas évek végén Bukovinában játszódik, majd azt követően a háborúnak az Ambrus család életére történő hatását mutatja be. Hogy éli meg a néhány éves gyermek, hogy az általa mindenkinél jobban szeretett székely-német keresztszüleit Sziléziába telepítik, majd fél évvel később neki szüleivel Bácskába kell költöznie.

Anyjának Józseffalván kincsem vagy Zoltánka volt, apjának csak „a gyerek”. Az asszony szeretettel becézgette, és megpróbálta megvédeni a részeges, verekedős apától, ami a sok munka és az újabb kisgyerek mellett nem mindig volt eredményes. Muttinak és Fatinak pedig egyszerűen Zozó volt. Fati gyönyörű meséket mondott, tanítgatta, csodás játékokat készített neki, Mutti a kedvenc ételét főzte, és a saját maga készített csodás ruhákba öltöztette. Még szerencse, hogy Józseffalván jött a tűzvész! Bár Zozó nem tudta, hogy ez mit jelent, de hallotta, hogy emiatt nem kellett hazamennie, hosszabb ideig maradhatott keresztszüleinél. A tűzvészt szereti. Aztán jött a háború. Őt sem ismerte, de sokat hallott róla. Mindenfelé emlegették. A háború vonattal elvitte Muttit és Fatit. Hiába várta őket, nem jöttek érte. Később a háború azt mondta, hogy nekik is menni kell. Hosszú úton, sok napig utaztak. Amikor végre megérkeztek, akkor Mutti és Fati nem volt ott. A háborút nem szereti. VALAMIT KI KELL TALÁLNIA, HOGY ÚJRA ÉRTE JÖJJENEK! A regény a harmincas évek végén Bukovinában játszódik, majd azt követően a háborúnak az Ambrus család életére történő hatását mutatja be. Hogy éli meg a néhány éves gyermek, hogy az általa mindenkinél jobban szeretett székely-német keresztszüleit Sziléziába telepítik, majd fél évvel később neki szüleivel Bácskába kell költöznie.