Katalin Gellér

A könyv a 19. század végén kialakuló új művészeti irányzat, a szimbolizmus magyarországi történetét vizsgálja. Részletesen bemutatja, melyek voltak az irányzat jellemző vonásai, és miképp jelent meg a szimbolizmus a magyar képzőművészetben is. Pontos képet kapunk arról, hogyan vélekedtek a hazai művészek és kritikusok róla, majd az egyes kiemelkedő magyar mesterek munkáiban hogyan mutatkozott meg hatása; olyan nagyszerű alkotók életművében találkozhatunk ugyanis szimbolista vonásokkal, mint Mednyánszky László, Csontváry Kosztka Tivadar, Gulácsy Lajos, Nagy Sándor, Körösfői-Kriesch Aladár vagy Rippl-Rónai József. Náluk is kiemelt témává vált - a szimbolizmus jelentős külföldi mestereihez hasonlóan - a mítoszok idézése, a halál misztériumának kutatása, az élet és a művészet forrásához és az életfához való zarándoklat, egy tökéletesebb világ utáni vágyódás, amelyek az irányzat legjellemzőbb vonásainak számítanak. A kor divatos életfilozófiái és misztikus tanai jelentős hatást gyakoroltak az ő alkotásaikra is, amelyekkel beírták nevüket a magyar művészettörténetbe.

A magyar képzőművészek közül Munkácsy Mihály mellett Zichy Mihály neve cseng legismerősebben a nagyvilágban. Fordulatos, romantikus végletekben bővelkedő életútja műveinél is jobban foglalkoztatta kortársait. Kiemelt udvari művész, uralkodók, híre fr ancia és nemet írók, festők, zeneszerzők barátja volt. Életmódja, műtermének pompája a művészfejedelmekével vetekedett. Négy orosz cár udvari festője volt, és hosszú évtizedeket töltött el Oroszországban. Festményeivel és grafikáival sokszor zajos si kereket aratott, de olykor élet vitákat is kiváltott. Ezt az ellentmondásos és rendkívül színes pályát vizsgálja a kötet, a hatalmas életműből a legjelentősebb alkotásokat bemutatva.