Jenő Gergely

Mindszenty József életéről, munkásságáról, egyházi küldetéséről kisebb könyvtárnyi irodalom született. A közforgalomban, illetve a szabadon hozzáférhető források között azonban ma sem találni olyan összefoglaló kiadványt, amely a történelmi tudományos ismeretterjesztés színvonalán, tömör magyarázó tanulmány kíséretében tartalmazná a Mindszenty-per legfontosabb dokumentumait. Ez az elektronikus könyv a témában hiánypótló szerepet tölt be. A Magyar Kommunista Párt hatalmi harca, majd annak totálissá tétele, berendezkedése során kezdettől ellenségként szerepelt a katolikus egyház, és 1947–1948 folyamán vált a "főellenséggé". Így az egyházüldözés története, beleértve a Mindszenty-pert is, nem csak, vagy nem is elsősorban az egyháztörténet, hanem a köztörténet szerves része.   Aligha kétséges, hogy az 1945 utáni koncepciós perek közül a Mindszenty-per váltotta ki a legnagyobb nemzetközi visszhangot. Az is tény, hogy annak következményei igencsak messzehatóak lettek, nemcsak a Rákosi-korszakra vetült rá az árnyéka, hanem Kádár János regnálásának idején is állandóan kísértett. Hiába távozott a bíboros 1971-ben Nyugatra, sőt még 1975-ben bekövetkezett halála után is "kényelmetlen" volt a hatalom számára az a lehetőség, hogy az üldözött főpapot az egyház oltárra emeli: azaz boldoggá avatják.   A Mindszenty-per igen terjedelmes dokumentációjából (csak a Történeti Hivatalban található 58 dosszié, dossziénként átlag 350–400 folióval) a kötetben közreadott legfontosabb dokumentumok kapcsán írt tanulmány célja, hogy bemutassa egy "klasszikusnak" mondható koncepciós per előkészítését (ide értve a vizsgálati stádiumot is), a kivitelezését (a koncepció alakulását, a pert és az ítéletet) és a mögöttes politikai, egyházpolitikai célokat. A könyv a műfaj jellegéből adódóan csak a forrásokkal alátámasztott tényeknek, illetve maguknak a forrásoknak a közlésére vállalkozik. A bevezető tanulmány két részre oszlik: részint Mindszenty bíboros életpályáját vázolja fel, részint bemutatja azt a folyamatot, amely a perhez vezetett. Utóbbi kapcsán pedig annak konkrét előkészítését és kivitelezését. Mindebből következik, hogy miután a koncepciós perben nem a lelkipásztor Mindszentyt, nem az imádságos lelkű főpapot, nem a szigorú egyházi férfiút ítélték el, hanem az egyoldalúan kihangsúlyozott közszerepet betöltő, közéleti funkciót (is) gyakorló hercegprímást, az "első közjogi méltóságot", bármennyire is kétértelműen, de

A ?nérói keresztényüldözés (Kr. u. 64.) elől a hívek rábeszélésére Szent Péter el akarta hagyni Rómát. Egy sötét éjjel elindult rejtekhelyéről az appiai út felé. A Via Appián a városkapunál szembetalálkozott a feltámadott Krisztussal, aki vállán a kereszttel a Városba tartott. „Quo vadis, Domine?” – kérdezte az Urat megdöbbenve Péter. Mire Jézus ezt válaszolta: „Rómába jöttem, hogy ismét keresztre feszíttessem.” Péter megértette a szavak értelmét, és megszégyenülve visszafordult. A folytatás már tény: a Mestertől kapott újabb megerősítés birtokában ő is vállalta a kereszthalált.    A Krisztus utáni harmadik évezred hajnalán a kérdés továbbra is aktuális: Quo vadis? Hová mész, emberiség, hová megy az európai keresztény kultúrvilág, hová tart ebben a magyarság, s még inkább, hová tart az egyén, a megismételhetetlen egyes ember? A lehetséges válaszokat a kétezer éves kereszténység éppúgy tartalmazza és kínálja, mint esetleg más hitek, filozófiák, világnézetek és kultúrák. Európában azonban kétezer éve, a mi számunkra ezer év óta a kereszténység jelentette ezt, a Via Appián elhangzottak szellemében.  A választás és vállalás, a megingás és menekülés, a helytállás és tanúságtétel „Quo vadis?”-a kétezer éve folytonosan ismétlődik. A hívő ember számára a megváltás misztériuma kínálja bizonyára a mostani ezredfordulón is a „Hová mész?”-re a megnyugtató választ. A nem hívők válaszkeresése sem függetlenedik azonban a kétezer éves keresztény kultúrkörből adódó értékektől, normáktól vagy üzenetektől. Ezek értése és megértése pedig aligha lehetséges a múlt ismerete nélkül. A múlt megismerése, feltárása és üzenetének bemutatása számos diszciplina segítségével lehetséges. A kereszténységnek mint vallásnak és egyháznak az esetében e tekintetben a legautentikusabb maga a teológia, amely azonban nem nélkülözheti és nem is negligálja a többi tudomány: így elsősorban a történettudomány, a régészet, a néprajz idevágó eredményeit.   Az e-könyv a Kossuth Kiadónál 1999-ben megjelent, ma már nem kapható mű e-könyv-változata – illusztrációk nélkül.