Natalia Ginzburg

"Ginzburg olvasása közben úgy éreztem, mintha egy olyan titokba avatna be, amelyre egész életemben vártam... mintha valami lényegi igazságra világítana rá a saját élettapasztalatommal és magával az élettel kapcsolatban." - Sally Rooney"A könyvben szereplő helyek, tények és személyek valóságosak. Nem találtam ki semmit."Natalia Ginzburg a hatvanas években Londonban élt, itt írta Családi szótár című önéletrajzi regényét. Honvágya megidézte előtte olasz családját: szokásaikat, hagyományaikat, vicceiket és sértéseiket, de mindenekelőtt sajátos beszédmódjukat, szóhasználatukat, a családi szállóigéiket.Az apa, Giuseppe Levi biológus, aki munkájának és túrázás iránti szenvedélyének él. Türelmetlen és hajthatatlan, tökéletes ellentéte feleségének, Lidiának, aki derűs, könnyed, befolyásolható és sóvárgó természetű - mégsem tud nélküle élni. Együtt uralkodnak öt gyermekük felett egy olyan házban, amely összejövetelektől és vitáktól hangos, könyvvel és politikával, látogatóval, baráttal, ismert értelmiségiekkel teli. De mire a gyerekeik Mussolini Olaszországában felnőnek, a Levi-ház már nemcsak egy rendkívüli család otthona, hanem a fasizmus elleni harc erődítménye is.A közvetlen és tiszta hangon szóló, lebilincselő, humoros és szomorú Családi szótár felejthetetlen klasszikus a nyelvről, az emlékezetről, és arról a soha meg nem szűnő hatásról, amelyet a család mindannyiunkra gyakorol."Natalia Ginzburg olasz regényíró és esszéista hangja kristálytisztán jut el hozzánk az idő és a nyelv szövetén át. Több mint fél évszázados írások, de mintha most születtek volna - sőt valamely titokzatos értelemben mintha még mindig születőfélben lennének." - Rachel Cusk"Prózastílusa megtévesztően egyszerű, mégis nagyon összetett. Hatása egyszerre megnyugtató és felkavaró - rendkívüli teljesítmény." - Deborah LevyNatalia Ginzburg (1916-1991) a szicíliai Palermóban született. Többtucatnyi esszét, színdarabot, novellát és regényt írt, köztük Az este hangjai, a Baktérítő, a Valamennyi tegnapunk, a Családi szótár című műveket. Ez utóbbiért 1963-ban elnyerte a rangos Strega-díjat. Tudósok és írók között nőtt fel, akik a háború kitörésével a liberalizmus és a szólásszabadság védelmezőivé váltak. Ő maga egy antifasiszta csoport tagja és a sajtószabadság védelmének központi alakja lett. 1983 és 1987 között az olasz parlament képviselője. Éveken át a torinói Einaudi Kiadó szerkesztője. Proust és Vercors olasz fordítója.

"Ginzburg olvasása közben úgy éreztem, mintha egy olyan titokba avatna be, amelyre egész életemben vártam... mintha valami lényegi igazságra világítana rá a saját élettapasztalatommal és magával az élettel kapcsolatban." - Sally Rooney "A könyvben szereplő helyek, tények és személyek valóságosak. Nem találtam ki semmit." Natalia Ginzburg a hatvanas években Londonban élt, itt írta Családi szótár című önéletrajzi regényét. Honvágya megidézte előtte olasz családját: szokásaikat, hagyományaikat, vicceiket és sértéseiket, de mindenekelőtt sajátos beszédmódjukat, szóhasználatukat, a családi szállóigéiket. Az apa, Giuseppe Levi biológus, aki munkájának és túrázás iránti szenvedélyének él. Türelmetlen és hajthatatlan, tökéletes ellentéte feleségének, Lidiának, aki derűs, könnyed, befolyásolható és sóvárgó természetű - mégsem tud nélküle élni. Együtt uralkodnak öt gyermekük felett egy olyan házban, amely összejövetelektől és vitáktól hangos, könyvvel és politikával, látogatóval, baráttal, ismert értelmiségiekkel teli. De mire a gyerekeik Mussolini Olaszországában felnőnek, a Levi-ház már nemcsak egy rendkívüli család otthona, hanem a fasizmus elleni harc erődítménye is. A közvetlen és tiszta hangon szóló, lebilincselő, humoros és szomorú Családi szótár felejthetetlen klasszikus a nyelvről, az emlékezetről, és arról a soha meg nem szűnő hatásról, amelyet a család mindannyiunkra gyakorol. "Natalia Ginzburg olasz regényíró és esszéista hangja kristálytisztán jut el hozzánk az idő és a nyelv szövetén át. Több mint fél évszázados írások, de mintha most születtek volna - sőt valamely titokzatos értelemben mintha még mindig születőfélben lennének." - Rachel Cusk "Prózastílusa megtévesztően egyszerű, mégis nagyon összetett. Hatása egyszerre megnyugtató és felkavaró - rendkívüli teljesítmény." - Deborah Levy Natalia Ginzburg (1916?1991) a szicíliai Palermóban született. Többtucatnyi esszét, színdarabot, novellát és regényt írt, köztük Az este hangjai, a Baktérítő, a Valamennyi tegnapunk, a Családi szótár című műveket. Ez utóbbiért 1963-ban elnyerte a rangos Strega-díjat. Tudósok és írók között nőtt fel, akik a háború kitörésével a liberalizmus és a szólásszabadság védelmezőivé váltak. Ő maga egy antifasiszta csoport tagja és a sajtószabadság védelmének központi alakja lett. 1983 és 1987 között az olasz parlament képviselője. Éveken át a torinói Einaudi Kiadó szerkesztője. Proust és Vercors olasz fordítója.

Niekedy stačí naivný pohľad mladého dievčaťa, aby sa začal príbeh, ktorý zmení životy dvoch rodín a celého sveta. Anna, šestnásťročná školáčka z malého mesta v severnom Taliansku, po krátkom romániku otehotnie. Aby si zachránila povesť, vydá sa za excentrického staršieho rodinného priateľa a presťahujú sa na nehostinné miesto na juhu. Udalosti ich života na vidieku prebiehajú paralelne s vojnou a nastupujúcou hrozbou fašizmu a my sledujeme, ako sa spoločnosť vyrovnáva s úzkosťou a smútkom. Spočiatku na scéne dominujú intímne drámy a to, čo sa deje za štyrmi stenami, je čosi vzdialené, ale vojna je neúprosná. S bombami prichádzajú dôležité rozhodnutia a extrémne činy: scéna sa otvára, dýcha bolesťou, pýta si dôstojnosť a strach je bežným platidlom. Keď sa konečne skončí, tých nemnoho, ktorí prežili, bude musieť čeliť prázdnote plnej nezodpovedaných otázok. Anna, teraz už vdova, sa na to pozerá ako svedok generácie, ktorá si nemohla vybrať, pretože Dejiny s veľkým písmenom rozhodli za všetkých. Jadrom románu je záujem o zážitky, ktoré prehlbujú a umŕtvujú existenciu: cudzoložstvo a nálety, hádky a bombardovanie. Natalia Ginzburg sa pýta, ako môžeme čestne konať, keď čelíme katastrofe, a ako môžeme milovať, aj keď v sebe nesieme zmätok. Natalia Ginzburg bola jedna z najdôležitejších talianskych spisovateliek 20. storočia, ktorá sa vo svojich dielach venovala rodinným vzťahom, dôsledkom fašistickej politiky na taliansku spoločnosť, druhej svetovej vojne, ktorá menila životy aj obyčajných ľudí a testovala ich charakter, životu v povojnovom Taliansku a filozofii. Písala romány, poviedky a eseje, za ktoré získala cenu Strega a cenu Bagutta.

Niekedy stačí naivný pohľad mladého dievčaťa, aby sa začal príbeh, ktorý zmení životy dvoch rodín a celého sveta. Anna, šestnásťročná školáčka z malého mesta v severnom Taliansku, po krátkom romániku otehotnie. Aby si zachránila povesť, vydá sa za excentrického staršieho rodinného priateľa a presťahujú sa na nehostinné miesto na juhu. Udalosti ich života na vidieku prebiehajú paralelne s vojnou a nastupujúcou hrozbou fašizmu a my sledujeme, ako sa spoločnosť vyrovnáva s úzkosťou a smútkom. Spočiatku na scéne dominujú intímne drámy a to, čo sa deje za štyrmi stenami, je čosi vzdialené, ale vojna je neúprosná. S bombami prichádzajú dôležité rozhodnutia a extrémne činy: scéna sa otvára, dýcha bolesťou, pýta si dôstojnosť a strach je bežným platidlom. Keď sa konečne skončí, tých nemnoho, ktorí prežili, bude musieť čeliť prázdnote plnej nezodpovedaných otázok. Anna, teraz už vdova, sa na to pozerá ako svedok generácie, ktorá si nemohla vybrať, pretože Dejiny s veľkým písmenom rozhodli za všetkých. Jadrom románu je záujem o zážitky, ktoré prehlbujú a umŕtvujú existenciu: cudzoložstvo a nálety, hádky a bombardovanie. Natalia Ginzburg sa pýta, ako môžeme čestne konať, keď čelíme katastrofe, a ako môžeme milovať, aj keď v sebe nesieme zmätok.

Príbeh zúfalej a žiarlivej lásky a bolestne jasná spoveď o osamelom manželstve. Žena zdrvená pocitom menejcennosti roky znáša manželov mimomanželský pomer, až kým si neuvedomí, že aj ona má prostriedok, ako mu zabrániť v odchode. Natalia Ginzburg píše bez akejkoľvek sentimentality, je rozpálená dobiela, chladná hnevom. Nešťastný príbeh obyčajného nudného manželstva premenila na psychologický triler. Natalia Ginzburg bola talianska spisovateľka, vo svojich dielach sa venovala rodinným vzťahom, politike počas fašizmu a po ňom a druhej svetovej vojne a filozofii. Písala romány, poviedky a eseje, za ktoré získala Premio Strega a cenu Bagutta.

Príbeh zúfalej a žiarlivej lásky a bolestne jasná spoveď o osamelom manželstve. Žena zdrvená pocitom menejcennosti roky znáša manželov mimomanželský pomer, až kým si neuvedomí, že aj ona má prostriedok, ako mu zabrániť v odchode. Natalia Ginzburg píše bez akejkoľvek sentimentality, je rozpálená dobiela, chladná hnevom. Nešťastný príbeh obyčajného nudného manželstva premenila na psychologický triler.