Anthony Grafton

A lábjegyzet a történész számára azt jelenti, amit a természettudós számára a kísérlet jegyzőkönyve: nélkülük csodálattal vagy ellenszenvvel vizsgálgathatjuk a téziseket, de nem lehet őket igazolni vagy elvetni. Önmagukban a lábjegyzetek persze semmit sem garantálnak. Az igazság ellenségei felhasználhatják őket arra, hogy tagadják ugyanazokat a tényeket, melyek állítására használják őket a tisztességes történészek. Az eszmék ellenségei felhasználhatják őket idézetek felhalmozására, melyek egyetlen olvasót sem érdekelnek, vagy akár arra is, hogy bármit letámadjanak, ami egy új tézisre emlékeztet. S mégis, a lábjegyzetek nélkülözhetetlen részét képezik a művészet és tudomány ama keverékének, ami a modern történetírás.

A revelatory new account of the magus - the learned magician - and his place in the world of Renaissance Europe At the heart of the extraordinary ferment of the High Renaissance stood a distinctive, strange and beguiling figure: the magus. An unstable mix of scientist, bibliophile, engineer, fabulist and fraud, the magus ushered in modern physics and chemistry while also working on everything from secret codes to siege engines to magic tricks. Anthony Grafton's wonderfully original book discusses the careers of men who somehow managed to be both figures of startling genius and - by some measures - credulous or worse. The historical Faust, Marsilio Ficino, Pico della Mirandola, Johannes Trithemius and Heinrich Cornelius Agrippa are all fascinating characters, closely linked to monarchs, artists and soldiers and sitting at the heart of any definition of why the Renaissance was a time of such restless innovation. The study of the stars, architecture, warfare, even medicine: all of these and more were revolutionized in some way by the experiments and tricks of these extraordinary individuals. No book does a better job of allowing us to understand the ways that magic, religion and science were once so intertwined and often so hard to tell apart.