Gábor Gulyás

Amikor az ember elég erősnek és okosnak képzelte magát, belefogott a természet átalakításába. Erő és ész. Az érzelmeit figyelmen kívül hagyta, mert úgy vélte, arra semmi szükség. Carl és Caroline békésen éltek ikerfiaikkal, sokan irigyelték is őket emiatt, pedig mindössze csak annyi történt, hogy a családot a munka elé helyezték, ami a 21. század közepén meglehetősen szokatlan és bátor cselekedet volt. Carl azt kutatta, hogyan lehetne mindez elérhető minden ember számára. A megoldás egy, a helyi és környezeti adottságokat figyelembe vevő modell volt. A jóság modellje. A Föld kizsigerelése, az egymást követő öko-katasztrófák azonban elnyomták ezt az optimista hangot. A család akaratlanul belesodródott a haldokló emberiség sokak szerint kudarcra ítélt utolsó harcába. Mindenki a rohamosan fogyó források feletti uralmat akarta megszerezni. A családnak váratlanul fontos szerep jut, de vajon az esély a vég kezdete vagy valami egészen más?

„Vajon mi okozza végül az emberiség pusztulását? Lehet a Földön nagyobb erő, mint az ember? - A természet apa, maga a Föld – harsogták kórusban az ikrek.Carl, aki az új könyvén dolgozott, ekkor vette észre, hogy mint annyiszor, most is hangosan gondolkodik. Amikor dolgozott, közel akart lenni a családjához, mégha gondolatai messze is jártak. - Eltalálták a fiúk? – kérdezte Caroline, Carl felesége, akivel még az egyetemen jöttek össze.Cori és Fabi, az ikerfiaik általában csendben játszottak, de néha, bele-belekotyogtak szüleik beszélgetésébe. Éleseszű, vidám, talpraesett gyerekek voltak, akik kései áldásként születtek a családba. - Sokan így gondolják - felelte az apjuk - talán így is van, én azonban a természet helyett az emberi természetben keresem a választ.A csend, amely egy pillanat alatt ráborult a családra, beszédesnek bizonyult.”(részlet)Amikor az ember elég erősnek és okosnak képzelte magát, belefogott a természet átalakításába. Erő és ész. Az érzelmeit figyelmen kívül hagyta, mert úgy vélte, arra semmi szükség.Carl és Caroline békésen éltek ikerfiaikkal, sokan irigyelték is őket emiatt, pedig mindössze csak annyi történt, hogy a családot a munka elé helyezték, ami a 21. század közepén meglehetősen szokatlan és bátor cselekedet volt. Carl azt kutatta, hogyan lehetne mindez elérhető minden ember számára. A megoldás egy, a helyi és környezeti adottságokat figyelembe vevő modell volt. A jóság modellje.A Föld kizsigerelése, az egymást követő öko-katasztrófák azonban elnyomták ezt az optimista hangot.A család akaratlanul belesodródott a haldokló emberiség sokak szerint kudarcra ítélt utolsó harcába. Mindenki a rohamosan fogyó források feletti uralmat akarta megszerezni.A családnak váratlanul fontos szerep jut, de vajon az esély a vég kezdete vagy valami egészen más? 

A megalkuvás nem egy állapot, hanem egy út - az állandó ráfázások útja. Ezzel önmagában még nem is lenne baj, mert az ember életéhez a tévutak is hozzátartoznak. A kérdés, hogy ha felismerem, nem vagyok jó úton, mit teszek. Megyek tovább ugyanúgy (Majd csak lesz valahogy; Nem is olyan rossz; Még elmegy), miközben egyre rosszabbul érzem magam, vagy kimondom a frankót, változtatok és ezzel együtt a megújulás útjára lépek? Utóbbihoz vennem kell egy nagy levegőt és ki kell nyitnom egy új ajtót. Aztán vennem kell még tízet és kulcsra zárni a régit. Aztán vennem kell még százat és elindulni, majd útközben vennem kell még tízezret, hogy soha többé ne forduljak vissza. Elindulni és soha meg nem állni. Pontosan úgy, ahogy idővel a regény főszereplője, Halász Dániel is teszi.

A megalkuvás nem egy állapot, hanem egy út – az állandó ráfázások útja. Ezzel önmagában még nem is lenne baj, mert az ember életéhez a tévutak is hozzátartoznak. A kérdés, hogy ha felismerem, nem vagyok jó úton, mit teszek. Megyek tovább ugyanúgy (Majd csak lesz valahogy; Nem is olyan rossz; Még elmegy), miközben egyre rosszabbul érzem magam, vagy kimondom a frankót, változtatok és ezzel együtt a megújulás útjára lépek? Utóbbihoz vennem kell egy nagy levegőt és ki kell nyitnom egy új ajtót. Aztán vennem kell még tízet és kulcsra zárni a régit. Aztán vennem kell még százat és elindulni, majd útközben vennem kell még tízezret, hogy soha többé ne forduljak vissza. Elindulni és soha meg nem állni. Pontosan úgy, ahogy idővel a regény főszereplője, Halász Dániel is teszi.

Két ember, két út, kétféle sors. De mi történik akkor, ha e két ember viselkedése megváltozik, és idővel egymáshoz idomul? Hasonló lesz a sors is, az életfeladat pedig ugyanaz: hűnek lenni önmagunkhoz. Amint a szereplők rálépnek az önismeret útjára, és többé már nem is térnek le arról, minden jó irányt vesz.Egy út a számok világából az érzések felé a hazugságok, a kifogások és az ócska magyarázatok korszakában. Egy út az ismeretlenbe. S hogy ez az út milyen meglepetéseket tartogat, és végül hova vezet? Arról győződjenek meg maguk! Higgyék el, jól fognak szórakozni. Elvégre is, sírva vigad a magyar. Bár könyvünkben – néhol – nevetve is.Dr. Gulyás Gábor a környezettudományok doktora. Emellett okleveles magyarázkodó és kifogáskereső, de ezek a tevékenységei már csak az ünnepnapi elfoglaltságai közé tartoznak. Korábban hetente hétszer ráfázott. Kíváncsi, emiatt elkezdte kutatni a pórul járás okait. Ismeretei egy részét mások segítségével szerezte, néhány dologra viszont önmaga jött rá. A lényeg, hogy azóta már csak hetente egyszer üti meg a bokáját. Az Örökpanoráma első regénye.