Drozdy Győző

„Az vagyok, akinek megismertetek: dacos, igazságokért vérző, szókimondó, aki sohasem lesz hozzátok hűtelen. Ma is az a célom, hogy a mezők népe ne lehessen a tervtelen gazdaság prédája. Ma is az a jelszavam, ami a múltban: szabadság, jog, munka, föld, kenyér!” Drozdy Győző (1885–1970) ars politicája ez. Vajon ma melyik pártnak lenne, lehetne a tagja „ez az örök bajkeverő”, „aki mindig csak viaskodott”, és több mint nyolcvan éves élete során „tíz-húsz párt biztosan kiszunnyadt” mellőle?   Történelmietlen találgatások helyett a tények: a tanító, újságíró, író, a sikeres vállalkozó, laptulajdonos, szónok és mindenekelőtt egész nemzetét képviselő politikus meggyőződéses demokrataként egyforma vehemenciával és következetes, kivételes bátorsággal szállt szembe a fehér terrorral ugyanúgy, mint a vörössel – minden politikai szélsőséggel. Magyarország ezer évig fölfelé ívelő élete Drozdy szerint két tőmondattal befejeződött (1918 októberében): „A háborút elvesztettük!” és „Ántántbarátok vagyunk!”. Drozdy Győző könyve 1918 és 1921, illetve 1944 és 1946 közötti politikatörténetünk nélkülözhetetlen forrása. De a hullámzó tükörkép csalóka: a gazdag nyelv, a sugárzó szellem, az intellektuális és politikai bátorság mégiscsak egy sírhalomba süppedő nép végóráit színezi, láttatja. A ma politikusaitól elvárhatók-e olyan mondatok, amelyek békében és atlanti szövetségben visszagörbítik ezt az ívet?    

A Kisbetyárok olvasása közben végig úgy éreztem, hogy egy ismeretlen klasszikust tartok a kezemben. A regény egy elemi erõvel megírt emlékezés a lélekformáló gyermekkorra, amely óhatatlanul a XX. századi magyar irodalom nagyjait juttatja az olvasó eszébe ? Móra Ferencet, Tamási Áront, a gyermeki lélek csodás ismerõit. Nyelvi leleményessége, pergõ jelenetei és a legnagyobb drámákon felülkerekedõ életkedve lebilincselõ élményt nyújtanak. Drozdy Gyõzõ életútja és mûvei - akár irodalmi, akár politikai munkásságáról legyen szó - felfedezésre várnak. Kompromisszumokat nem ismerõ, nyugodni nem tudó alakja az elmúlt száz év korképének fontos része. A Kisbetyárok egy váratlanul felbukkant kincs, amely hosszú évtizedekig megbújt Drozdy hátrahagyott kézirataiban, de most végre a magyar olvasók kezébe kerülhet. Ösztökél valamire, amit egyre kevesebben merünk megélni: újra felfedezni önmagunkat a gyermeki világ kristálytiszta képeiben. -Borbás Marcsi