Byung-Chul Han

In a lecture given in 2023, Byung-Chul Han likened his thinking to music: like the Goldberg Variations, his books present variations on themes, though in his case the variations are articulated in the form of fundamental concepts. He also explained that his thinking is rooted in German Romanticism and Far Eastern thought: 'If I may compare my thinking with a fruit, then its skin and flesh are deeply romantic. The seed, in contrast, is Far Eastern.'In the three lectures that make up this book, Han invites readers into his world, discusses some of the artists and thinkers who have shaped his thinking, and explores some of the central preoccupations of his work. 'If asked to summarize my philosophical thoughts in one sentence, I would say: The Other disappears.' The more we immerse ourselves in digital communication, the more we lose the sense of touch and the physical presence of the Other. We become entangled in our own egos and become more and more depressed. We live in a society that is becoming increasingly narcissistic, in which individuals are turned in on themselves, incapable of relating to the Other in the way that Eros, as distinct from sex, requires. Wide ranging in scope and conversational in style, these lectures are an ideal introduction to one of the most influential philosophers and cultural theorists writing today.

Simone Weilová (1909 – 1943) je významná intelektuálka 20. storočia. Jej myšlienky sú dnes relevantnejšie než kedykoľvek predtým. Napomáhajú pochopiť a zvládnuť súčasnú krízu. Vo svojej novej eseji nám Byung-Chul Han približuje inšpiratívny, jasnozrivý, ba až liečivý svet myšlienok Simone Weilovej a číta ho skrze našu súčasnosť. Spolu s Weilovou živým spôsobom pripomína transcendenciu, ktorá sa v dnešnom svete spotreby a výroby vytráca. Weilová nás vedie, ba priam zvádza, k inej realite, ktorá nás vyvádza zo života bez zmyslu, z radikálneho nedostatku bytia. Učí nás, že nakoniec ide o Boha, túto ohromujúcu silu, ktorá poskytuje blaženú plnosť bytia. Čítaním jej spisov možno cítiť, že existuje aj iný spôsob života, iný spôsob bytia než ten, ktorý je úplne vydaný na milosť a nemilosť výkonu, výrobe a spotrebe. O autorovi: Byung-Chul Han (1959), filozof a kultúrny teoretik, sa narodil v Soule v Južnej Kórei. Študoval filozofiu, nemeckú literatúru a katolícku teológiu vo Freiburgu im Breisgau a v Mníchove. V roku 1994 získal vo Freiburgu doktorát s dizertačnou prácou Heideggers Herz. Zum Begriff der Stimmung bei Martin Heidegger. V roku 2000 sa habilitoval vo filozofii na Univerzite v Bazileji fenomenologickou štúdiou „Tod und Alterität“. Jeho diela boli preložené do viac ako 30 jazykov a v mnohých krajinách sú bestsellermi. Pôsobil na Staatliche Hochschule für Gestaltung v Karlsruhe a ako profesor na berlínskej Universität der Künste. V roku 2015 získal Han ocenenie Le Prix Bristol des Lumi?res a roku 2025 získal cenu Princeznej z Astúrie (Premios Príncipe de Asturias) v kategórii „Komunikácia a humanitné vedy“. Medzi hlavné oblasti jeho výskumu patrí fenomenológia, filozofia modernizmu a postštrukturalizmu, estetika, ako aj sociálna, kultúrna, náboženská filozofia a média. Jeho myslenie je silne ovplyvnené Heideggerom, Derridom, Levinasom, Lyotardom a zenovým budhizmom. Je katolíkom a žije v Berlíne.

A TOTÁLIS MEGVILÁGÍTÁS KIZSÁKMÁNYOLÁS. Byung-Chul Han radikális kritikát fogalmaz meg a transzparencia korunkat uraló ideológiájával szemben. Az átláthatóság ma nem pusztán erkölcsi követelmény - és nem korlátozható a korrupció vagy az információszabadság kérdésére -, hanem olyan rendszerszintű kényszer, amely az élet minden területét áthatja. A társadalmi folyamatok a láthatóság, mérhetőség és gyorsíthatóság logikájának rendelődnek alá. A totális transzparencia elvárása azonban felszámolja a szabadságot, miközben a különbség, a titok, a lassúság és a mélység eltűnését eredményezi. Az internet, amely a szabadság terének ígérkezett, az önfeltárás újfajta kontrollját hozza létre. A digitális panoptikumban önként szolgáltatjuk ki magunkat a megfigyelésnek és az ellenőrzésnek. Han kordiagnózisa arra figyelmeztet, hogy a teljes transzparencia nem felszabadít, hanem új totalitarizmushoz vezet.

SZÁNDÉK NÉLKÜL MENNI MAGA AZ ÚT. Izgalmas vállalkozás a dél-koreai születésű, de évtizedek óta Németországban élő filozófus, Byung-Chul Han e korai könyve, amelyben a távol-keleti zen buddhizmust és az európai filozófiai hagyományt, két nagyon eltérő gondolkodásmódot vet össze. Műve a zent nem egzotikus vallásként vagy misztikus hagyományként mutatja be, hanem a létezés és a gondolkodás szabadságának gyakorlataként. A zen buddhizmus ugyanis nem szigorúan felépített elmélet, hanem elsősorban a létezés és a tudatosság tapasztalatára koncentráló filozófia, amely kételkedő a nyelvvel és bizalmatlan a fogalmi gondolkodással szemben. Han "egymásra olvassa" a nyugati gondolkodás olyan eszméit, mint az én, a lélek, a semmi, a valóság, a halál és az idő a zen buddhizmus belátásaival. Értelmezésében a zen nem csupán relaxáció vagy spiritualitás, hanem mély filozófiai kritika is - különösen azokkal az elképzelésekkel szemben, amelyek az identitást, az időt és a létezést csak fogalmi, racionális módon ragadják meg

Byung-Chul Han, a star of German philosophy, continues his passionate critique of neoliberalism, trenchantly describing a regime of technological domination that, in contrast to Foucault's biopower, has discovered the productive force of the psyche. In the course of discussing all the facets of neoliberal psychopolitics fueling our contemporary crisis of freedom, Han elaborates an analytical framework that provides an original theory of Big Data and a lucid phenomenology of emotion. But this provocative essay proposes counter models too, presenting a wealth of ideas and surprising alternatives at every turn.

Byung-Chul Han új könyvében az információs kapitalizmus minden eddiginél élesebb kritikáját nyújtja, korunk válságjelenségeit pedig a nyilvánosság digitális szerkezetváltásának tulajdonítja. A kommunikáció feltartóztathatatlan áradata elkábít minket, az információk cunamijával szemben tehetetlennek érezzük magunkat. Információs rezsim uralkodik rajtunk, amely erősen torzítja a társadalmi folyamatokat, és mélyen behatol a magánszféránkba is. Míg az ipari kapitalizmus a kényszerrel leigázott testet fegyelmezte, addig a hatalom eme új formája a szabadság látszatát kínálva a pszichénkbe hatol. Az elnyomó mechanizmusok épp azáltal működnek, hogy nem vagyunk tudatában a szakadatlan felügyelet tényének, hanem - tévesen - szabadnak érezzük magunkat. A filozófus nevet is ad korunk e válságának: az uralom új formáját infokráciának nevezi el.

SAJÁT MAGUNK KIZSÁKMÁNYOLÓI LETTÜNK. A neoliberális kapitalizmus nem az emberek megfélemlítésében, hanem az engedelmes és hasznos munkavállalók kitermelésében érdekelt. Az ember teste és az élet ideje a nyereségtöbblet kiszámításához elengedhetetlen mértékegységgé változott. A teljesítmény társadalma úgy gyarmatosította az életünket, hogy a kívülről érkező elvárásokat belső kényszerre váltotta. Mi történik akkor, ha az úr és a szolga egyetlen személyben egyesül? A bennünk összpontosuló hatalom erőszaktétele már csak testünk betegségeinek tüneteiben mutatkozhat meg. A lázadás elfojtása az önkizsákmányolás formájában jelenik meg, és az egyén önként hajszolja magát a teljes kiégésig - a tőke pedig szabadon áramlik tovább. Hogyan jelenthet kiutat ebből a lidérces álomból az unalom, a személődő figyelem vagy éppen az inspiráló fáradtság? Ha létezik korszellem, akkor Byung-Chul Han telibe találta azt. A filozófia és szociológia klasszikusait metsző pontossággal kell olvasni ahhoz, hogy a mai világ leírásához szükséges új fogalmi kereteket megalkothassuk. Jelen kötet erre tesz kísérletet.

Szemlélődjünk! - javasolja Byung-Chul Han, hogy ezzel ellensúlyozni tudjuk a gyorsulásként érzékelt időzavart és a mélyén meghúzódó diszharmóniát. Az esszé izgalmas történelmi időutazáson keresztül mutatja be, hogy az újkortól kezdve az aktív élethez ragaszkodásunk olyan munkakényszert teremt, amely az embert dolgozó állattá, animal laboransszá fokozza le. A mindennapi rutinjainkat jellemző hiperaktivitás lehetetlenné teszi, hogy az időt kiteljesedésként éljük meg. Számos gondolkodóra, köztük Heideggerre, Nietzschére és Arendtre támaszkodva a szerző amellett érvel, hogy a korunkat jellemző időválság leküzdéséhez a szemlélődés újratanulására van szükség. Életünk időt, teret, időtartamot és tágasságot nyer, ha visszaszerezzük ezt a képességet.

Szimbolikus cselekvések a rítusok, amelyek egymáshoz vezetnek minket, és kötődést teremtenek: a közösség e szimbolikus közege azonban ma szemünk láttára tűnik el - állítja Byung-Chul Han. Az ismétlésen alapuló rítusok eltűnése a termelésre optimalizált modern ipari társadalmakban erodálja a közösségeket, és ez otthontalansághoz, a tartás és stabilitás elvesztéséhez vezet. A rítusok eltűnése azonban csak tünet, amely mögött korszakunk patológiái húzódnak meg. Han ennek a folyamatnak az illusztrálására Nádas Péter A helyszín óvatos meghatározása című esszéjét idézi, amelyben az öreg vadkörtefa a még helyhez kötött kultúra jelképe. Habár korunk nyilvánosságkultusza vakká tesz a szimbólumok erejére, Han szerint mégis elgondolható egy rituális fordulat, amelyben ismét a formák elsőbbsége érvényesül. A rituális társadalom a szabályok társadalma: egy japán teaceremóniában a mozdulatok teljes önfeledtséget hoznak létre. A materializmus mennyiségi és additív világát, az információáradatot az intenzitás minőségi világával szembesíti.

A hatalom sokarcú jelensége áthatja életünket és történelmünket. Ám fogalmának pontos jelentését illetően mindmáig elméleti zűrzavar uralkodik. Han Hegellel, Nietzschével, Heideggerrel és Foucault-val párbeszédet folytatva tör utat működésének új megértése felé, és a hatalom és a szabadság közt feszülő ellentétet is új megvilágításba helyezi. A hatalom nem egyszerű oksági tényező, amelynek révén a másik viselkedése annak akarata ellenére is irányítható. Sokkal inkább olyan közvetítés az én és a másik között, amely kölcsönös függőségek sokaságát hozza létre. A hatalom legkésőbb Nietzsche óta a szellemtörténet egyik legvitatottabb, de egyben legizgalmasabb fogalma. Hogyan működik a hatalom a kényszer és a rajongás köztes terében? Milyen metafizikai eszmék állnak mögötte? Létezik-e külön etikája? Byung-Chul Han e többrétegű kérdést 2005-ös könyvében különböző filozófiatörténeti összefüggésekben vizsgálja.

A késő kapitalista társadalom patológiáinak újabb területét tárja fel Byung-Chul Han ebben a könyvében: a szerelem mára - a fetisizált individualizmus és a technológiai közvetítéssel létrejövő kommunikáció világában - puszta szexualitássá vált, amely alá van vetve a teljesítmény diktátumának, Erósz "pornóvá profanizálódott". Han a nárcizmus fenyegető depressziójával, a kiüresedő, Erósz nélküli létezéssel szemben a Másik megtapasztalásának radikális élményét mutatja fel. Az Erósztól áthatott szerelemben a Másik felfedezéséhez odaadásra, sőt önfeladásra van szükség, ami egyszerre transzcendens és felforgató tapasztalat - egzisztenciális lehetőség, hogy túlnőjünk önmagunkon. Szerelmesnek kell lennünk, hogy a jövőhöz hűen az igazság még nem ismert útjaira léphessünk, vagy a puszta önkimerítő életből visszatérhessünk a jóhoz.

Byung-Chul Han új könyve vendégszövegekkel sűrűn átszőtt esszé, amely félúton kerti naplóba fordul. A globális digitális zaj ellenében a növényekkel járó munka csendbe merülő testi tapasztalatát, földközeli örömeit vázolja fel. A kiindulópont a szerző három éven keresztül ápolt berlini hobbikertje, így a nagyvárosi gondolkodó őszinte rácsodálkozásai szervezik a kötetet, és ágaznak szét irodalmi, zenetörténeti és esztétikai asszociációin át botanikai kalandozásokká. Han e művében nem természetfilozófiai kutatásokat végez, hanem mindenekelőtt érző ember, aki korunkról kritikusan töprengve az instant kielégülés és a kiégés társadalmával szemben az elidőzés, a Földhöz való óvó visszafordulás, a transzcendencia nagyon is kézzel fogható élményét kínálja a kertművelés költőien realisztikus leírásaiban.

A lájkokat követelő felszínes banalitással szemben Byung-Chul Han a szépség megrázóbb formáihoz irányítana vissza. A simaság esztétikuma érzésteleníti a tapasztalatot és elerőtleníti a tudatot, a művészet nem tud megsebezni, hiába ez a lényege. A képzeletet a mindent láttatás, a rémületet az élvezet helyettesíti, miközben műveink és tetteink behálózva üres adatokként áramlanak. Han esszékötetében a kanti fenséges fogalmát, a szabadság gyakorlataként értett hegeli művészetet, Proust narratív emlékezetét, a heideggeri lét igazságát, Adorno törékennyel szembeni megrendülését, Benjamin közelképkritikáját, Barthes sérülésesztétikáját és Elaine Scarry "méltányos" szépségfelfogását is feleleveníti.

Korunk palliatív társadalma a puszta fennmaradásért harcolva elveszítette érzékét a jó élet iránt. Minden élvezetet, értéket és értelmet feláldozunk az öncéllá tett egészségért. A szenvedést sem tudjuk már elbeszélhetően megélni. Az információ és a tőke depolitizált körforgása nem ütközhet a másik - vírus vagy ember - immunológiai ellenállásába. A neoliberális boldogságkultusz csírájában fojtja el a fájdalom közös átélését. Magánproblémáink komfortzónájába zár minket. Eközben az orvostechnika teljes érzéstelenítéssel óv. Pedig minden, ami igaz, fájdalmas. Eleven tapasztalat enélkül lehetetlen. A járvány tükröt tart elénk, pánikreakciónk azt jelzi, hogy a valóság helyreállása sokkhatásként ér minket. Han a betegségével küzdő Kafka, Proust, Schubert és Nietzsche példáján át mutatja meg, hogy a tragikum szépsége miképpen éleszthetné fel eltompult szellemünket, és segítheti világra az egészen újat - az egyénre kiterjesztett biopolitikai felügyelet ellenében.