Barbara Hegyi

"A sors kegyeltje vagyok, mert már gyerekkoromban csodálatos emberek vettek körül, akiktől mindent megkaptam: szeretetet, kultúrát, jó nevelést. Irányt mutattak nekem akkor, és ma is az ő lépteik nyomán járok - többnyire tudva, olykor öntudatlanul. N épes, sokágú családból származom, sokféle kultúrából lettünk összegyúrva, tele vagyunk unokatestvérekkel, nagynéninkkel és nagybácsikkal. Rengeteget tanultam tőlük, elleshettem szemléletüket, gesztusaikat, technikáikat. A fiatalabb generációra hagyom ányozott tudásukat, tapasztalataikat igyekszem megőrizi. A gasztronómia területén pedig továbbörökíteni a nálam fiatalabbaknak. Valójában ebből a vágyból született meg a könyv: továbbadni több nemzedék hagyományát, amihez hozzáteszem a magamét is. A generációkon át továbbadott receptek óhatatlanul átalakulnak. Hatalmas örömömet lelem a főzésben, leginkább azért, mert imádok enni. Jókat és jól enni. Azt gondolom, hogy muszáj beszélgetnünk egymással. Asztal mellett ülve sokkal könnyebb, mint bárho l máshol. A közös evés felér egy oldással. Hiszen ott van mód nevetni, van mód megbékélni. És nem lehet elfelejteni, hogy mindez mit idéz elő. Mit idéz elő a szájban, a fejben, a gyomorban, és mit a lélekben. Ehhez szeretnék segítséget nyújtani a kön yvemmel, a receptjeimmel. Receptjeim természetesen nem kőbe vésett utasítások. Sőt! Kifejezetten bízatnám az olvasót, hogy a saját ízlése, tetszése szerint itt-ott térjen el a leírtaktól, kísérletezzen bátran! Kívánom, hogy az olvasás, a főzés és az ételek elfogyasztása szerezzen annyi örömöt, mint amennyi örömöt nekem szereztek, amíg kikísérleteztem, megfőztem, leírtuk és megettük őket. Jó mulatság, női munka volt..." (a Szerző)

"Szeretném, ha ez a - most még igazán szép - szakácskönyv hamarosan szamárfülesen, zsírtól, olajtól foltosan, szafttól pecsétesen, mártásoktól tarkítva élné konyhai életét, mindig a kezük ügyében. Valahol a tűzhely és a konyhaasztal között. Kívánom, hogy legyenek maszatos ujjlenyomatok az oldalain, és lapjai közül cukor, prézli - netán quinoa - hulljon alá. Mert ez a könyv azoké, akik éppen annyira nem szakácsok, mint én. Akiknek a főzés öröm, alkotás, kreativitás, játék, élvezet, fantázia. Azoké, akik "fellépnek" a konyhában, hogy főztjükkel sikert arassanak, és a tapsra még mosogatás közben is szívesen gondolnak vissza." (Hegyi Barbara) Új szakácskönyvében Hegyi Barbara olyan menüsorokat állított össze, melyeket egy-egy rendkívüli vagy teljesen hétköznapi alkalom ihletett. A hagyományis ünnepeken kívül böjtre, váratlan vendégre, csajbulira, szexi reggelire, gyerekbulira, vagy akár egy esős vasárnapra is meríthetünk ötletet belőle. Ha könnyen beszerezhető alapanyagokból gyorsan elkészíthető egyszerű, finom ételekre és jó hangulatú családi történetekre vágyunk, az Alkalomadtán mindig kapóra jön.

A sors kegyeltje vagyok, mert már gyerekkoromban csodálatos emberek vettek körül, akiktől mindent megkaptam: szeretetet, kultúrát, jó nevelést. Irányt mutattak nekem akkor, és ma is az ő lépteik nyomán járok többnyire tudva, olykor öntudatlanul. Népes, sokágú családból származom, sokféle kultúrából lettünk összegyúrva, tele vagyunk unokatestvérekkel, nagynéninkkel és nagybácsikkal. Rengeteget tanultam tőlük, elleshettem szemléletüket, gesztusaikat, technikáikat. A fiatalabb generációra hagyományozott tudásukat, tapasztalataikat igyekszem megőrizi. A gasztronómia területén pedig továbbörökíteni a nálam fiatalabbaknak. Valójában ebből a vágyból született meg a könyv: továbbadni több nemzedék hagyományát, amihez hozzáteszem a magamét is. A generációkon át továbbadott receptek óhatatlanul átalakulnak. Hatalmas örömömet lelem a főzésben, leginkább azért, mert imádok enni. Jókat és jól enni. Azt gondolom, hogy muszáj beszélgetnünk egymással. Asztal mellett ülve sokkal könnyebb, mint bárhol máshol. A közös evés felér egy oldással. Hiszen ott van mód nevetni, van mód megbékélni. És nem lehet elfelejteni, hogy mindez mit idéz elő. Mit idéz elő a szájban, a fejben, a gyomorban, és mit a lélekben. Ehhez szeretnék segítséget nyújtani a könyvemmel, a receptjeimmel. Receptjeim természetesen nem kőbe vésett utasítások. Sőt! Kifejezetten bízatnám az olvasót, hogy a saját ízlése, tetszése szerint itt-ott térjen el a leírtaktól, kísérletezzen bátran! Kívánom, hogy az olvasás, a főzés és az ételek elfogyasztása szerezzen annyi örömöt, mint amennyi örömöt nekem szereztek, amíg kikísérleteztem, megfőztem, leírtuk és megettük őket. Jó mulatság, női munka volt.