Csaba Hegyváry

Minden élet lezárul a halállal.Általában akkor írunk valakiről történelmi értékelést, amikor az illető már meghalt és ez szükségképpen torzítja a képet.Itt a 20.század két szörnyalakja,két diktátor/Hitler és Sztálin/életüknek-tetteiken túl-van egy olyan dimenziója,amit érdemes volna jobban megvizsgálni mint általában eddig tették. Ők az emberi lehetőség szélsőségei voltak,éppen úgy ,ahogyan egy rendkívüli művész is az ,aki az emberi tehetség végső határain mozog.Ez a két "szabálytalan"ember szintén az emberi magatartás szélsőségét képviselte.Ha "megértjük" őket,pontosabban:megfejtjük ennek az emberi magatartásnak a mechanizmusát,akkor valószínűleg önismeretben is gazdagodunk-magunkat is jobban meg tudjuk érteni,látván, milyen magból milyen fa tud kiterebélyesedni. Hitler és Sztálin halálával az ilyen fajta emberi magatartás nem tűnt el a világból.A tudatos szembe- szállás, a szembenállással való megelőzés az emberiség és az emberiesség szükséges önvédelme.