Thomas Hertog

Nejbližší spolupracovník Stephena Hawkinga ve své knize představuje poslední myšlenky o vesmíru této intelektuální hvězdy našeho věku. Jedná se o dramatickou revizi teorie, kterou Hawking předložil ve své Stručné historii času. Snad největší otázkou, kterou se Stephen Hawking během svého neobyčejného života snažil zodpovědět, bylo, jak mohly ve vesmíru vzniknout podmínky tak dokonale příznivé pro život. Tato záhada vedla Hawkinga ke studiu vzniku vesmíru pomocí velkého třesku. Jeho raná práce ale narazila na nepřekonatelnou překážku, kdy by podle předpovědí matematiky mnoho velkých třesků vytvořilo multivesmír, v němž by většina vesmírů byla příliš bizarní na to, aby se v nich mohl objevit život. Společně se svým přítelem a spolupracovníkem Thomasem Hertogem pak Hawking dvacet let na katedře teoretické fyziky v Cambridgi vyvíjeli novou teorii vesmíru, která by mohla vysvětlit vznik života. Prostudovali přitom extrémní kvantovou fyziku kosmických hologramů a vydali se daleko do minulosti, až k našim nejvzdálenějším kořenům, aby s překvapením objevili hlubší úroveň vývoje, v níž se fyzikální zákony proměňují a zjednodušují, až mizí částice, síly, a dokonce i samotný čas. Tento objev je přivedl k převratné myšlence: fyzikální zákony nejsou vytesány do kamene, ale rodí se a spoluvytvářejí společně s jimi řízeným vesmírem. S blížícími se posledními Hawkingovými dny zveřejnila dvojice teorii, navrhující radikálně nový darwinistický pohled na vznik našeho vesmíru. Kniha O původu času nabízí pozoruhodnou novou vizi zrodu vesmíru, která zásadně mění způsob přemýšlení o našem místě v kosmickém řádu, a nakonec se může ukázat jako Hawkingův největší vědecký odkaz. Hertog detailně přibližuje Hawkingovu filozofii jdoucí „shora dolů“, která je založena na zjištění, že veškeré kvantové chování je podmíněné existencí pozorovatele, a tvrdí, že fyzika není nezávislá na lidském měření a pozorování: „Vytváříme vesmír ve stejném smyslu, jako vesmír vytváří nás.“ Jakkoli jeho pozorování zatím zůstává v teoretické rovině, Hertogovy průkopnické myšlenky v sobě nesou potenciál převrátit tradiční pojetí příčinnosti a fyzikálních zákonů vzhůru nohama.

"Tudtam, hogy amikor Stephen azt mondta, hogy az univerzum tervezettnek tűnik, arra a rendkívüli megfigyelésre utalt, miszerint az univerzum a viharos születését követően feltűnően alkalmasnak bizonyult az élet fenntartásához - még ha ez több milliárd évig is tartott. Ez az alkalmasság, így vagy úgy, évszázadokon át nyugtalanította a gondolkodókat, mert úgy érezték, hogy ez jelentős probléma. Szinte olyan, mintha az élet és a kozmosz keletkezése összefüggne egymással, mintha a kozmosz mindvégig tudta volna, hogy egy napon otthont ad majd nekünk. Mihez kezdjünk a szándékosság eme titokzatos megjelenésével? Ez az egyik legfontosabb kérdés, amelyet az emberek az univerzummal kapcsolatban feltesznek, Stephen pedig meg volt róla győződve, hogy a kozmológiai elméletnek kellene hogy legyen mondanivalója a témában. Valójában munkája nagy részét az a lehetőség - vagy remény - vezérelte, hogy képes lesz megfejteni a kozmikus tervezettség rejtélyét." Stephen Hawking utolsó gondolatai a Világegyetem létrejöttéről - Az idő rövid történetében vázolt elmélet gyökeres átdolgozása Miként alakulhattak ki az univerzumban az élet számára ennyire kedvező feltételek? Hogy megoldja ezt a rejtélyt, Stephen Hawking az ősrobbanás elméletét kezdte el tanulmányozni, ám a kérdés egyre bonyolultabbá vált, amikor a matematikai számítások arra utaltak, hogy több ősrobbanás számtalan univerzumot hozott létre, amelyek többsége alkalmatlan az életre. Hawking közeli munkatársával és jó barátjával, Thomas Hertoggal húsz éven át dolgozott a válaszon, aminek eredménye egy teljesen új elmélet lett. Legnagyobb meglepetésükre egyfajta evolúcióra bukkantak, amelyet visszafelé követve azt látták, hogy maguk a fizika törvényei változnak és egyszerűsödnek, egészen addig, amíg a részecskék, az erők, sőt maga az idő is el nem tűnik. Forradalmi gondolat támadt bennük: a fizika törvényei nincsenek kőbe vésve, hanem az általuk irányított Világegyetemmel együtt születnek és alakulnak ki. Az idő eredetéről ezt a radikálisan új elméletet elhelyezi a fizikai gondolkodás történetének kontextusában Newton törvényeitől kezdve Einsten relativitáselméletén és a kvantummechanikán keresztül egészen a húrelmélet legújabb eredményeiig, és alapjaiban változtatja meg, amit a Világegyetemben elfoglalt helyünkről gondolunk. Talán ez Stephen Hawking legnagyobb tudományos eredménye.

Stephen Hawking's closest collaborator offers the intellectual superstar's final thoughts on the universe. Perhaps the biggest question Stephen Hawking tried to answer in his extraordinary life was how the universe could have created conditions so perfectly hospitable to life. In order to solve this mystery, Hawking studied the big bang origin of the universe, but his early work ran into a crisis when the math predicted many big bangs producing a multiverse - countless different universes, most of which would be far too bizarre to harbour life. Holed up in the theoretical physics department at Cambridge, Stephen Hawking and his friend and collaborator Thomas Hertog worked on this problem for twenty years, developing a new theory of the cosmos that could account for the emergence of life. Peering into the extreme quantum physics of cosmic holograms and venturing far back in time, they were startled to find a deeper level of evolution in which the physical laws themselves transform and simplify until particles, forces, and even time itself fades away. This discovery led them to a revolutionary idea: The laws of physics are not set in stone but are born and co-evolve as the universe they govern takes shape. As Hawking's final days drew near, the two collaborators published their theory, which proposed a radical new Darwinian perspective on the origins of our universe. On the Origin of Time offers a striking new vision of the universe's birth that will profoundly transform the way we think about our place in the order of the cosmos and may ultimately prove to be Hawking's greatest legacy.

„Tudtam, hogy amikor Stephen azt mondta, hogy az univerzum tervezettnek tűnik, arra a rendkívüli megfigyelésre utalt, miszerint az univerzum a viharos születését követően feltűnően alkalmasnak bizonyult az élet fenntartásához - még ha ez több milliárd évig is tartott. Ez az alkalmasság, így vagy úgy, évszázadokon át nyugtalanította a gondolkodókat, mert úgy érezték, hogy ez jelentős probléma. Szinte olyan, mintha az élet és a kozmosz keletkezése összefüggne egymással, mintha a kozmosz mindvégig tudta volna, hogy egy napon otthont ad majd nekünk. Mihez kezdjünk a szándékosság eme titokzatos megjelenésével? Ez az egyik legfontosabb kérdés, amelyet az emberek az univerzummal kapcsolatban feltesznek, Stephen pedig meg volt róla győződve, hogy a kozmológiai elméletnek kellene hogy legyen mondanivalója a témában. Valójában munkája nagy részét az a lehetőség - vagy remény - vezérelte, hogy képes lesz megfejteni a kozmikus tervezettség rejtélyét.”Stephen Hawking utolsó gondolatai a Világegyetem létrejöttéről - Az idő rövid történetében vázolt elmélet gyökeres átdolgozása. Miként alakulhattak ki az univerzumban az élet számára ennyire kedvező feltételek? Hogy megoldja ezt a rejtélyt, Stephen Hawking az ősrobbanás elméletét kezdte el tanulmányozni, ám a kérdés egyre bonyolultabbá vált, amikor a matematikai számítások arra utaltak, hogy több ősrobbanás számtalan univerzumot hozott létre, amelyek többsége alkalmatlan az életre. Hawking közeli munkatársával és jó barátjával, Thomas Hertoggal húsz éven át dolgozott a válaszon, aminek eredménye egy teljesen új elmélet lett. Legnagyobb meglepetésükre egyfajta evolúcióra bukkantak, amelyet visszafelé követve azt látták, hogy maguk a fizika törvényei változnak és egyszerűsödnek, egészen addig, amíg a részecskék, az erők, sőt maga az idő is el nem tűnik. Forradalmi gondolat támadt bennük: a fizika törvényei nincsenek kőbe vésve, hanem az általuk irányított Világegyetemmel együtt születnek és alakulnak ki. Az idő eredetéről ezt a radikálisan új elméletet elhelyezi a fizikai gondolkodás történetének kontextusában Newton törvényeitől kezdve Einsten relativitáselméletén és a kvantummechanikán keresztül egészen a húrelmélet legújabb eredményeiig, és alapjaiban változtatja meg, amit a Világegyetemben elfoglalt helyünkről gondolunk.  Talán ez Stephen Hawking legnagyobb tudományos eredménye.

Thomas Hertog, najbližší spolupracovník Stephena Hawkinga, predstavuje konečnú kozmologickú teóriu tohto geniálneho mysliteľa súčasnosti – ide o dramatickú revíziu teórie, ktorú predložil vo svojom diele Stručná história času. Azda najväčšou výzvou, akou sa Stephen Hawking počas svojej mimoriadnej kariéry zaoberal, bolo zistiť, ako je možné, že vesmír vytvoril také dokonalé podmienky na život. Aby túto záhadu rozlúštil, skúmal vznik vesmíru a Veľký tresk, no vo svojej ranej práci zakaždým narazil na neprekonateľný problém – matematické výpočty naznačovali, že došlo k mnohým veľkým treskom a tie by vytvorili akýsi multivesmír, čiže nespočetné množstvo rozličných vesmírov, z ktorých väčšina by bola príliš bizarná na to, aby v nich mohol existovať život. Stephen Hawking a jeho priateľ a kolega Thomas Hertog sa na Katedre teoretickej fyziky na Cambridgeskej univerzite zaoberali týmto problémom dvadsať rokov, až napokon vypracovali úplne novú kozmologickú teóriu, ktorá by mohla vysvetliť vznik života. Keď nahliadli do extrémnej kvantovej fyziky kozmických hologramov a vydali sa ďaleko do minulosti k našim prapôvodným koreňom, na svoje prekvapenie objavili hlbšiu úroveň evolúcie, v ktorej sa fyzikálne zákony transformujú a zjednodušujú, až sa častice, sily a dokonca aj samotný čas vytratia. Tento objav ich priviedol k revolučnej myšlienke: Zákony fyziky nie sú vytesané do kameňa, ale rodia sa a spoločne rozvíjajú zároveň s vesmírom, ktorý riadia. Hawkingov čas sa však krátil, a preto obaja vedci zverejnili konečnú teóriu, ktorá ponúka radikálne nový darvinistický pohľad na vznik nášho vesmíru. Kniha O pôvode času poskytuje pozoruhodný pohľad na zrod vesmíru, ktorý zásadne zmení spôsob myslenia o našom mieste v ňom a na koniec sa môže ukázať aj ako najväčší a posledný odkaz Stephena Hawkinga.

Thomas Hertog, najbližší spolupracovník Stephena Hawkinga, predstavuje konečnú kozmologickú teóriu tohto geniálneho mysliteľa súčasnosti – ide o dramatickú revíziu teórie, ktorú predložil vo svojom diele Stručná história času. Azda najväčšou výzvou, akou sa Stephen Hawking počas svojej mimoriadnej kariéry zaoberal, bolo zistiť, ako je možné, že vesmír vytvoril také dokonalé podmienky na život. Aby túto záhadu rozlúštil, skúmal vznik vesmíru a Veľký tresk, no vo svojej ranej práci zakaždým narazil na neprekonateľný problém – matematické výpočty naznačovali, že došlo k mnohým veľkým treskom a tie by vytvorili akýsi multivesmír, čiže nespočetné množstvo rozličných vesmírov, z ktorých väčšina by bola príliš bizarná na to, aby v nich mohol existovať život. Stephen Hawking a jeho priateľ a kolega Thomas Hertog sa na Katedre teoretickej fyziky na Cambridgeskej univerzite zaoberali týmto problémom dvadsať rokov, až napokon vypracovali úplne novú kozmologickú teóriu, ktorá by mohla vysvetliť vznik života. Keď nahliadli do extrémnej kvantovej fyziky kozmických hologramov a vydali sa ďaleko do minulosti k našim prapôvodným koreňom, na svoje prekvapenie objavili hlbšiu úroveň evolúcie, v ktorej sa fyzikálne zákony transformujú a zjednodušujú, až sa častice, sily a dokonca aj samotný čas vytratia. Tento objav ich priviedol k revolučnej myšlienke: Zákony fyziky nie sú vytesané do kameňa, ale rodia sa a spoločne rozvíjajú zároveň s vesmírom, ktorý riadia. Hawkingov čas sa však krátil, a preto obaja vedci zverejnili konečnú teóriu, ktorá ponúka radikálne nový darvinistický pohľad na vznik nášho vesmíru. Kniha O pôvode času poskytuje pozoruhodný pohľad na zrod vesmíru, ktorý zásadne zmení spôsob myslenia o našom mieste v ňom a na koniec sa môže ukázať aj ako najväčší a posledný odkaz Stephena Hawkinga.