László Hetyei

Újpest több, mint 100 éves labdarúgó múlttal büszkélkedhet. Ezen időszak legjobbjait mutatja be a könyv. Nem könnyű a választás, ha sok jó és még jobb játékos közül kell megnevezni a legjobbakat. Ez a válogatás is szubjektív, hiszen nem létezik mindentől független értékmérő, még a labdarúgásban sem. Újpesten a kezdetek óta magas színvonalon űzik a futballt, a lila-fehérek eddig 20 bajnoki címet értek el, ezzel a harmadik helyen állnak a magyar klubok között. Voltak kimagaslóan sikeres évek, évtizedek, és voltak gyengébbek, de a csapat mindig kiváló játékosokkal örvendeztette meg a szurkolókat. Olyan labdarúgók szerepelnek a kötetben, akiknek tudását nemcsak az újpesti kötődésűek, hanem a teljes magyar labdarúgó-társadalom méltán elismeri.

Ebben a könyvben a magyar labdarúgó-válogatott 115 éves történelmének legjelentősebbnek ítélt kapusai kerülnek bemutatásra. Egy ilyen válogatás mindig szubjektív, és mindig okot ad kritikára. Szerencsére sok kiváló hálóőr fordult meg a honi pályákon 1902 októbere, a magyar válogatott első hivatalos mérkőzése óta, így mindenki kiválaszthatja a saját szempontjai alapján a kedvenceit. A nemzeti tizenegyben - a hivatalos statisztikák alapján - kilencvenhét kapus szerepelt. Közülük csemegéz a könyv, és mutat be tizenöt hálóőrt. És hogy kik ők? Domonkos László, Zsák Károly, Plattkó Ferenc, Szabó Antal, Háda József, Tóth György, Grosics Gyula, Henni Géza, Szentmihályi Antal, Gelei József, Dr. Géczi István, Mészáros Ferenc, Disztl Péter, Petry Zsolt, Király Gábor.

Az újpesti labdarúgás legsikeresebb időszaka az 1969 és 1979 közötti évek. Tizenegy bajnokságból kilencet nyert meg a csapat, a profi korszak 1926-os bevezetése óta ez egyedülálló teljesítmény Az aranykorszakban magyar kupát is nyert a Dózsa, hármat is, bejutott a Vásárvárosok-kupája döntőjébe, a legrangosabb európai sorozatban, a Bajnokcsapatok Európa-kupájában pedig a legjobb négy közé. Ezen kívül is sok-sok hazai és nemzetközi mérkőzésen parádézott az újpesti legénység. Spanyolországban legyőzték a Real Madridot, itthon a Bilbaót, a Benficát, és még a kieséssel végződő Juventus elleni döntetlen is világraszóló eredménynek számított. Baróti Lajos szakértő munkája kellett, hogy a sok remek labdarúgóból igazi csapat váljon. Az ő munkáját vitte tovább Kovács Imre, majd Szűcs Gyula és Várhidi Pál. A tíz év alatt a játékosok zöme kicserélődött, de vannak néhányan, akik mind a kilenc aranyérem megszerzésében aktív szerepet vállaltak. A könyv nemcsak újpesti szurkolóknak szól, a labdarúgást szeretők népes tábora számára is érdekes olvasmány. A nagyobb élményt a 110 kép biztosítja.

UTE, Újpest FC, Budapesti Dózsa, Újpesti Dózsa… mind-mind Újpest prominens klubját jelenti, ugyanazt a két színt: lila-fehér. A labdarúgócsapat 1930-ban érdemelte ki első alkalommal a bajnoki aranyat, melyet a mai napig összesen hússzor nyert meg. A húsz bajnoki győzelem legérdekesebb pillanatait és az aranyérmes játékosokat mutatja be ez a könyv. Korabeli újságcikkek, megsárgult fotók adnak segítséget, hogy megismerjük a mára talán feledésbe merült labdarúgókat, valamint a közelmúlt sztárjait és a ma is köztünk élő, a lila-fehér színekért ma is sokat munkálkodó egykori kedvenceket. Avar István, Jávor Pál, Balogh István, Zsengellér Gyula, Szusza Ferenc, Göröcs János, Solymosi Ernő, Bene Ferenc, Dunai Antal, Fazekas László, Zámbó Sándor, Fekete László, Nagy László, Tóth András, Törőcsik András, Véber György, Sebők Vilmos, Kovács Zoltán… nem lenne elég több oldal sem, hogy felsoroljuk azokat a jobbnál jobb játékosokat, akik tevékeny részesei voltak a húsz bajnokság kivívásának. A könyv nemcsak az újpesti szurkolóknak tartogat érdekességeket, hanem az egyetemes magyar labdarúgás kedvelőinek is.