Judit Hidas

"Apa a 302-es szobában feküdt a harmadikon. Épp olvasott az ágyában. Ahogy rám nézett, az olvasószemüvege hatalmasra nagyította a szemét. Olyan volt, mint egy fülesbagoly. A feje aránytalanul nagynak tűnt sovány felsőtestéhez képest. Vékony, csontos kezével kedvesen felém integetett. Összeszorult a szívem a látványtól. Hirtelen nem is értettem, hogy haragudhattam rá olyan sokáig." Hidas Judit regénye a belső biztonság keresésének története. A könyv főhőse, Eszter a rendszerváltás utáni évek reményekkel teli időszakában válik felnőtté. Viszonylagos jómódban él a családjának köszönhetően, mégsem találja a helyét a világban. Szülei válása, a múlt öröksége rányomja bélyegét az életére, miközben egyedülálló anyaként valódi céljait keresi. Eszternek szembe kell néznie a családi titkokkal ahhoz, hogy tovább tudjon lépni. A Nem vagy többé az apám izgalmas, eddig kevéssé ábrázolt figurák segítségével, érzékenyen és pontosan beszél a mai szülő-gyerek viszony dilemmáiról, konfliktusairól, az egymásra találás nehézségeiről egy olyan világban, ahol mindenki a múlt béklyóiba zárva próbál felépíteni egy új világot.

Fiatal felnőtt korától a negyvenes évei közepéig követhetjük nyomon Anna életét Hidas Judit történeteiben. Látjuk egyetemistának, szexuális identitásában bizonytalan fiatal lánynak, mintafeleségnek, meg nem értett és meg nem értő társnak, mintaanyának és gyermekeitől majd' megőrülő lestrapált nőnek, művészi ambíciótól fűtött fotósnak és középszerű vidéki lapnál gályázó fotóriporternek. A kirajzolódó életút azonban se nem a fejlődés, se nem a hanyatlás krónikája, hanem a mindig-ugyanazé: minden történet egy hurok, mely a vágyakozás, az álmodozás, a remény, a csalódás-megcsalatás vonalán vezet vissza ugyanoda, az újrakezdés homályos ígéretéhez. Anna nem egyszer bosszantó és sziszüphoszi végeérhetetlenségében mégis nagyszabású hétköznapi küzdelmeinek elmesélésével Hidas Judit az önáltatás és az önkeresés egyszerre kritikus és empatikus krónikáját rajzolja meg, és egy olyan nagyon mai, középosztálybeli nőfigurát teremt meg, aki sokunknak lehet kényelmetlenül és szerethetően ismerős. Gács Anna