Oliver Hilmes

Příběh o šestnácti dnech Hitlerovy olympiády. V létě 1936 se v Berlíně všechno točí kolem olympijských her. Desetitisíce lidí proudí do německého hlavního města, které chtějí národní socialisté prezentovat jako světovou a otevřenou metropoli. Oliver Hilmes sleduje prominentní i zcela neznámé osoby, Němce i zahraniční hosty na stadionech i v ulicích, které žijí nejen sportovní událostí. Na krátkou chvíli zmizely cedule zakazující Židům to či ono, místo nacistické hymny Horsta Wessela zní jazz. Jako by se Berlín změnil na úplně normální evropské velkoměsto. Jenže nacistický režim v pozadí dál pracuje na tom, aby ovládl veškeré dění v zemi. V knize Berlín 1936 vypráví Oliver Hilmes o atmosféře města, kde se po čtrnáct dní setkávali nejlepší světoví sportovci, diplomaté a nacističtí pohlaváři, stejně jako transvestité, prostituti, majitelé restaurací, Berlíňané i turisté. Jsou to příběhy, které nás fascinují a překvapují, ale z nichž nás také mrazí.

'Compelling, suspenseful and beautifully done' Anna Funder, author of STASILAND A captivating account of the Nazi Olympics - told through the voices and stories of those who were there. For sixteen days in the summer of 1936, the world's attention turned to the German capital as it hosted the Olympic Games. Seen through the eyes of a cast of characters - Nazi leaders and foreign diplomats, athletes and journalists, nightclub owners and jazz musicians - Berlin 1936 plunges us into the high tension of this unfolding scene. Alongside the drama in the Olympic Stadium - from the triumph of Jesse Owens to the scandal when an American tourist breaks through the security and manages to kiss Hitler - Oliver Hilmes takes us behind the scenes and into the lives of ordinary Berliners: the woman with a dark secret who steps in front of a train, the transsexual waiting for the Gestapo's knock on the door, and the Jewish boy hoping that Germany may lose in the sporting arena. During the sporting events the dictatorship was partially put on hold; here then, is a last glimpse of the vibrant and diverse life in Berlin in the 1920s and 30s that the Nazis aimed to destroy.

Európa 20. századi kultúrtörténetének kevés ellentmondásosabb alakja van, mint Alma Mahler-Werfel (1879-1964). Jelentős művészek hosszú sorának volt szerelme és múzsája: festők, írók, építészek, zeneszerzők keresték a kegyeit. A korszak három kimagasló szellemének volt a felesége: elsőként a zeneszerző Gustav Mahlernek, majd a Bauhaust megalapító Walter Gropiusnak, s végül a világhírű írónak, Franz Werfelnek. Az érte rajongó férfiak csodálták, ahogy saját művészi ambícióit feláldozta éppen aktuális társának karrierje érdekében, míg mások őszinte gyűlölettel viseltettek iránta: vakbuzgó és elvtelen törtetőnek tartották. Hogy valójában ki is volt Alma? Bár magyarul is hozzáférhető önéletrajzából - melyben Alma a tények jó részét tudatosan elferdíti - sok minden kiolvasható, a történész Oliver Hilmes munkája az első, amely a maga összetettségében állítja elénk e nem mindennapi személyiséget. Hilmes eddig publikálatlan forrásokra és hatalmas kutatómunkára építve vázolja fel Alma páratlan életútját, s egyúttal a 20. század első felének európai kultúrtörténetéről, illetve az antiszemitizmus rohamos térnyeréséről is gazdag leírást nyújt. Hilmes elbeszélése a náci hatalomátvételt követő száműzetés éveit is tárgyalja, a kor emigráns társadalmának működési mechanizmusaiba is bepillantást engedve. A 2004-ben német nyelven megjelent kötet rendkívül alapos történettudományi munka, amelynek szerzője ugyanakkor az újságírók eleganciájával forgatja a tollát, és gyakran merít a korszak anekdotáiból is. A fekete özvegy a legkülönbözőbb művészeti ágak iránt érdeklődő olvasók számára segíthet a régi századelő szellemi világának megismerésében, miközben a nagypolitika alakulását is képes új fénytörésben, alulnézetből bemutatni.