László Holbay

HOLBAY LÁSZLÓ Érsekújvárról tudósít egy költő (önmaga) újvilágbeli, valós utazásáról. Ami irodalomszociológiailag és lélektanilag a legizgalmasabb: a szabad világban a leghétköznapibb események válnak felemelő vagy keserédes érzéssé, hiszen az alkotónak itt már nem kell szembesülnie a hatalom problematikájával. A korábbi Holbay-könyvekben a hatalom és a művész viszonya, a kisebbségi lét problémái fogalmazódtak meg a pregnáns erővel, kritikával és megértés-vággyal. Ezúttal mintha a francia újregény struktúráját követné a szerző: a szubjektum nem minden esetben identifikálható, az események linearitása, belső kohéziója megszűnik, a gondolatok rapszodikusak, szabadon csaponganak regényében. Az utazás apró és nagy momentumai egyaránt - a tudatosan beépített esetlegességek, kronológiai buktatók, a történet fonalának el-el szakítása, az elbeszélés, a dialogicitás abszurdba hajló felépítése és dekonstruálása révén - az egzisztencialista filozófia belső szabadságkeresését jelenítik meg.