Júlia Borbála Horváth

A női mentalitáskutatás és életmódelemzés aktualizált problematikája, hogy az emancipálódott nők miért találják nehezen önálló hangjukat, és a patriarchátus alakította rendszerbe simulva hogyan próbálnak helytállni. A Női beszély című kötetben összefoglaló olvasható egy történeti kutatássorozat következő állomásáról, amelynek visszatérő kérdésfeltevése, hogy a több évezredes lemaradásban lévő nők miképpen élnek a publicitás adta lehetőségekkel, valamint hogy megnyilvánulásaikban hasonló hatásfokot érnek-e el, mint a gyakorlottabb férfitársak. A nyilvánosság előtt megjelenés minden időben a dominanciát, és a hatalmi státus kialakításának lehetőségét jelentette, nem mindegy tehát, ilyen alkalmakkor a nemek milyen arányban érvényesíthetik nézeteiket. Mára ugyan egyre több női közbeszélő jelenik meg, de a súlyozott témákban, véleményalkotóként nőt alig hallhat/láthat a közönség. A kötetben idézett kortárs közszereplők és politikusok beszédeiben tapasztalt megfelelési stratégiák alkalmazása/nem alkalmazása alátámasztotta a hipotézist, miszerint a nemek kommunikációs aktusai hasonlóak, de a nők részéről a férfias minta követése, valamint egyfajta akkomodáció tapasztalható. A miértre keresett válaszhoz a monográfia történetkritikai fejezete nyújt segítséget, a hogyan taglalására pedig az irányadó módszerek alkalmazásának (pl. tartalmi- és kritikai diskurzuselemzés) eredményei szolgálhatnak. "Korszakos összegzés tehát mindez, számos tudományterület számára konfrontációs felület, kihívó meglátások gyűjteménye, s az előtörténet és a kortárs "utótörténet" révén nemcsak a jelenkor, hanem a belátható jövő felé megtett út egyik tudományos mérföldköve is. (A.G.A)"

Jó nő vagy, mert férjhez mész. Jó nő vagy, mert gyermek(ek)et szülsz. Jó nő vagy, mert főzöl, mosol, takarítasz. Jó nő vagy, mert „jó nő” vagy. És jó nő vagy, amiért tanultál sokat. Jó nő vagy, mert dolgozol. Jó nő vagy, mert határozott és független vagy. Jó nő vagy, amiért mindenben megfelelsz a társadalmi elvárásoknak. De én tényleg jó nő vagyok? Egyébként van ún. rossz nő is? Ki dönti el, hogy melyik csoportba tartozom? (M. Dobos Marianne) Mindaddig, amíg a nők valódi gondjait orvosoljuk, és azáltal még inkább segítjük őket a női lét megélésében, nemcsak meghagyva a női mivoltukban, de még inkább támogatva, hogy nőként élhessék meg saját koruk társadalmában a teljességet, addig a feminizmus csodálatos erőforrás egy igazságosabb és boldogabb társadalom eléréséhez vezető úton.   (Ferencz Orsolya)

Ez a könyv a Covid19-járvány okozta ’hadi állapotról’, az emberek megváltozott életmódjáról, az otthonlét miatt megnövekedett házi tevékenységekről, az un. láthatatlan munka felértékelődéséről, s főképpen: ezen alattomos és igazságtalan háború hőseiről: a gondoskodói szférában az első sorban menetelő nőkről, és az anyákról szól.Az alább ismertetett kutatásban kétszáztizenöt családot szólítottam meg, s azon kívül közel ezer tematikus hozzászólást dolgoztam fel. Az egyik válaszadó a megnövekedett otthoni feladatok felsorolásához csak annyit írt, hogy az nem más, mint a szeretet gyakorlása felsőfokon.

A nõk egyenrangúvá válásának örvendetes jelenségnek kellene lenni, mégsem az. A függetlenség, a diplomák és az anyagi elõrehaladás nem tette elégedetté a nõket, és személyiségük változása olyan problémákat idézett elõ, amilyenekre senki sem számított. A téma napjaink társadalmi best sellere, errõl beszélnek, vitatkoznak társaságban, munkahelyen, villamoson. Az Újnõkorszak kortárs interjúkon keresztül mutatja be a jelenséget, keres és talál megoldásokat nõk és férfiak számára. Horváth Júlia Borbála vállalkozó kedvû ember, színes egyéniség, akár azt is mondhatnánk, partizán ? vagy inkább gerillaharcos alkat, aki nem riad vissza, ha le kell térnie a kitaposott, biztonságos útról. Zenész-tudós-író, szaxofonos és egy kicsit tudós is, végzett kulturális antropológus, aki 2001 óta végez kutatásokat a társadalmi nemek témájában. Kiindulópontja a nemek mentalitásának keveredése (intermentalitás), amelyek eredményeirõl, nehézségeirõl maguk az érintettek mesélnek.

Gyakran hallani a közbeszédben, hogy a nők egyre inkább elutasítják a szülést és a gyermekvállalást, mert családalapítás helyett inkább a karrierépítést és az önállóságot választják. De vajon ez valóban így van?Az elmúlt évszázadokban a nők hatalmas fejlődésen mentek keresztül, mégis számos nehézség állja útjukat a boldog párkapcsolat és házasság kialakításában. Amikor az együttélés ’intézményét’ vizsgáljuk, azt látjuk, a gyakorlatban miként dekonstruálódott a hűség, a megértés, az egyenlő feladatmegosztás, a közös célok, és számos, a kiegyensúlyozott élethez ’szükséges’ fogalom.Nem születik elég gyermek – ez is gyakorta elhangzik. De a nők hibáztatásán túl, vajon melyek a valódi okok? A Fecske-füzetek újabb kötete tényeken, tapasztalatokon és egy kutatássorozat állomásain keresztül mutatja be, miként befolyásolja a nők szerepvállalása a társadalom felépítését, amely a demográfiai kérdésekben meghatározó.Horváth Júlia Borbála örvendetesen és kifejezetten a nőket kérdezte meg, azt kérve, hogy mondják el tapasztalataikat. A válaszok rámutattak a hosszú távú párkapcsolat és a családalapítás összefüggésére, valamint arra, hogy férfisegítség- és felelősségvállalás nélkül nem fog több gyermek születni. Miért születne?Körülöttünk egyedülálló nők és férfiak bolyonganak a világban, akik nem találnak megfelelő párra, vagy ha igen, félnek megfogni egymás kezét, s ami még aggasztóbb: félnek nem elengedni egymás kezét.