József Huszka

A Huszka családról kevés adat, illetve dokumentum maradt fent. Egyes források szerint a rajztanár, művészettörténész dédapja (szintén Huszka József) 1787-ben folyamodott lakossági jogért a félegyházi tanácshoz. A Redemptus családból származó feleségére tekintettel, kérelmét még abban az esztendőben jóvá is hagyták. A csizmadia mester dédapa feleségével és gyermekeivel érkezett Félegyházára, feltehetően a Jászságból. (Erre vonatkozóan nincsenek adatok.) A dédapa mesterségét Vendel nevű fia folytatta, aki 1783-ban született. Tizennyolc éves korában felvették a csizmadia céhbe, és még abban az évben (1801) elvette a Kis Ágnes nevű hajadont. Házasságukból tizenkét gyermek született. A legidősebb, Vendel papnak tanult, később Halason lett plébános. József a félegyházi algimnázium elvégzése után a tanítói pályára lépett. A szabadságharc leverése után sokadmagával elbocsátották, és ügyvéd lett. Két fia volt: Ödön és Dezső. Tanulmányai befejezése után Ödön egy ideig jegyzőként dolgozott Félegyházán, később Szegedre költözött. A magyar ornamentika nem mondák, hagyományok, ősi feljegyzések és nyelvészeti összevetések labirintusából keletkezett és igazság látszatával ható megállapítások összevetése, hanem ma is látható, megfogható, mérlegelhető kisebb-nagyobb műbecsű, régi és mai iparművészeti tárgyak formáinak beszéde. A formák nyelvét kísérlem megszólaltatni, hogy mondják el, hol, mikor, mily célból és alkalomból, vagy mily rendeltetéssel születtek.

Az ornamentum a természet utánzása következtében az állat- vagy növényvilágból kapja elemeit, melyeknek néha alig felismerhető alakzatai képezik elsősorban az ornamentika anyagát, az ornamentum előképét. A ruházkodás kényszerűsége alkalmat nyújt az embernek kiválósága feltüntetésére, azért saját bőre után a saját ruháját díszíti először, majd fegyvereit és egyéb eszközeit, míg végre lovára és egyéb állataira kerül sor. Magán, ruháján, eszközein, lován a dísz mind a természetutánzás, vagy a technika szülötte. A szerző számtalan példát, mintát bemutat a honfoglaló magyarság gazdag mintakincséből.

Huszka József (Kiskunfélegyháza, 1854. november 20. – Budapest, 1934. március 31.) tanár, néprajzkutató. A szerző számtalan írást szentelt a magyar ornamentika témájának és díszítőművészetünk csodálatos világának. Jelen tanulmánya is a téma komoly és mély ismeretéről árulkodik.

A magyar ornamentika története nem mondák, hagyományok, ősi följegyzések és nyelvészeti összevetések labirintusából keletkezett és igazság látszatával ható megállapítások összessége, hanem ma is látható, megfogható, mérlegelhető, kisebb-nagyobb műbecsű, régi és mai iparművészeti tárgyak formáinak beszéde. A formák nyelvét kísérlem megszólaltatni, hogy mondják el, hol, mikor, mily célból és alkalomból, vagy mily rendeltetéssel születtek. Huszka József utolsó művét tartja kezében a Becses olvasó, mely 1929-ben készült el és a szerző életművének összefoglalása. Ornamentikai témájú könyvei közül az alábbiak jelentek meg kiadónk gondozásában: -A magyar ornamentika -Magyar díszítő styl -Régi magyar ornamentika -Az istenfa -Magyar díszítési motívumok a székelyföldön -Honfoglaló őseink ornamentikája -Tárgyi ethnográfiánk őstörténeti vonatkozásai

A három kiváló tanulmány a néprajz, a népi építészet és a díszítőművészet, azaz ornamentika egy-egy meglepő magyarázatát adja a tisztelt Olvasó kezébe. A fenti írások közel száz évvel ezelőtt jelentek, de még mindig fontos információkat közvetítenek a kutatók és olvasók számára.