V. Ildikó

Különös könyv. Az egyik felét nőknek, a másik felét férfiaknak ajánlja a szerző, aki most is – éppúgy, mint korábbi köteteiben – az emberi kapcsolatokat vizsgálja kitartó érdeklődéssel. Mit vár egymástól férfi és nő? Meddig tart a szerelem? Van-e hűség? Lehet-e tartós a boldogság? Van-e jövője a házasságnak? Sírás-nevetés, elfogadás-tiltakozás, belenyugvás-felháborodás, az érzelmek széles skáláját járja be az olvasó, miközben megismeri a kötetben megszólalók sorsát, és előbb-utóbb magára ismer… V. Kulcsár Ildikó, a Nők Lapja népszerű újságírója természetesen nem tagadja meg önmagát: még a drámai, provokatív történetekből is kicsillan a szerző megbocsátó humora.

Ne félj, mesélj! – olvasható V. Kulcsár Ildikó biztatása évek óta a Nők Lapja hasábjain. Levelek ezrei érkeznek a kedves invitálásra. Sok nőnek és férfinak ez jelenti az egyetlen lehetőséget, hogy örömeiket és bánataikat elmondhassák, szívüket kiönthessék valakinek – akinek érdemes. Ildinek érdemes, mert minden levélírót azonnal a barátjaként kezel. Segítőkészen okos tanácsot ad, de ha úgy adódik, vitatkozik is, és egyáltalán nem próbál a bölcsek bölcse szerepében tetszelegni – őt olvasni olyan, mint egy jót dumálni a barátnőnkkel egy hangulatos kávézóban. Ami után úgy megyünk haza, hogy feltöltődtünk energiával – és még csak nem is a kávétól, hanem a szerzőből folyamatosan áradó derűtől és optimizmustól. Az első Ne félj, mesélj! kötet után a Ne félj, mesélj! Újra az elmúlt négy év leveleiből ad válogatást, kiegészítve V. Kulcsár Ildikó izgalmas interjúival és riportjaival.

Mindannyian ?tudjuk, az élet szép, csak erről oly gyakran és könnyedén megfeledkezünk. Mert szűkmarkú a főnök, undok a pénztárosnő, gorombák az emberek a villamoson, rossz jegyet kapott a gyerek az iskolában. Minden nap adódik valami ürügy a bosszankodásra, a panaszra, és ha nem vigyázunk, előbb-utóbb magunk is savanyúak és mogorvák leszünk. De szerencsére él köztünk egy „hivatásos kíváncsi”, egy állandó optimizmust sugárzó energiaforrás, aki nem szűnő érdeklődéssel jár-kel a világban, mindenre figyel, legfőképpen arra, hogy ne veszítsük el a nyitottságunkat és a jó kedvünket. V. Kulcsár Ildikó ebben a könyvében sem festi szebbnek a valóságot, mint amilyen, csak segít abban, hogy tudjunk örülni a szép pillanatoknak, és mankót ad ahhoz, hogy képesek legyünk megvívni a hétköznapok harcait. Ahogy a Rózsa a széfben című – immár hatodik – könyve bevezetőjében írja: „Ez a mankó lehet egy korty derű is. Nem gondolok én harsány, oktalan röhögésre – erre tényleg nincs okunk –, csak egy parányi életszeretetre.”

Kedves Olvasó! Nem mesekönyvet tart a kezében – a borítón látható gyönyörűséges királynő ellenére –, inkább egy sok humorral fűszerezett interjúkötetet. A Nők Lapja népszerű újságírójával, V. Kulcsár Ildikóval bebarangolhatja a világot, találkozhat királynőkkel, fejedelemasszonyokkal, királyokkal – Spanyolországtól Indiáig, Dániától Japánig –, közben együtt sírhat-nevethet az Önhöz hasonló gondokkal küszködő szerzővel. Aki a csupa arany palotákban sem tudja elfelejteni, hogy „honnan jött” és milyen nagycsaládos vircsaft várja otthon…

Mindazoknak, akik gyerekként, szülőként, nagyszülőként sokat tévednek-hibáznak, mégis (mindig) talpra állnak. Mert örömben, bajban, fájdalomban sikerben, kudarcban, feltápászkodásban társuk marad: a szeretet! V. Kulcsár Ildikó pályafutása nyolcadik kötetében a családi viszonyainkról mesél a tőle megszokott iróniával, humorral és szomorkás mosollyal. A Nők Lapja egyéni hangú szerzője számtalan interjút készített neves-ismert emberekkel, sőt, koronás főkkel is. Mégis a hétköznapi emberek érdeklik leginkább. Az, hogy miként tesszük egymást boldoggá-boldogtalanná, és a család hogyan válik erős, védelmet nyújtó szeretetvárrá, vagy földi pokollá. Az olvasó mosolyog, nevet, könnyezik, és csak később veszi észre, hogy róla (rólunk, valamennyiünkről) szól a kötet.

ECET ÉS MÉZ – ritka találó cím a könyvnek, amely nem másról, mint az ÉLETRŐL kíván szólni. „Olyan vékulcsárosan”. Benne is van fehéren-feketén, ami a mai édes-keserves világunkat jellemzi. V. Kulcsár Ildikó mindent észrevesz, ami körülöttünk zajlik, és a legjobban foglalkoztat: írásaiban, beszélgetéseiben szó esik a későn jövő szerelem körüli bonyodalmakról, a mamahotel „intézményéről”, a zaklatás félelmetes jelenségéről, a szingli öntudatról, a gyerekbántalmazásról, a házastársi kapcsolatok 21. századi változásairól, a világot megállító koronavírus emberi hatásairól, a szenior korosztály aktivitásáról, a külföldön élésről, az öregekről való gondoskodásról, és arról a nem kicsit igazságtalan helyzetről, hogy bár a férfiak szerepe is változik, még mindig a nők állnak a frontvonalban. A szokásos Ildi-derű továbbra is jelen van, de most a nők erejébe vetett hit és a velük való szolidaritás sugárzik a könyv lapjairól. Erdélyi Z. Ágnes