Róbert Illés strana 2 z 2

„Újságíró: Mr. Rous, véleménye szerint ki volt a magyarok legjobbja? Rous: Az egész csapat. Újságíró: És az angoloké? Rous: A mérkőzés előtti zenekar.” 1953. november 25-én a magyar labdarúgó válogatott "az évszázad mérkőzésén" 6:3-ra legyőzte az angolokat. David Bailey könyve ezzel a meccsel kezdődik: a Vasfüggönyön túlról jött "mágikus magyarok" nemcsak játékukkal nyűgözték le a zsúfolásig megtelt Wembley stadion közönségét, hanem egészen modern szerelésükkel is. Mintha a múlt és a jövő találkozott volna. És sok angol szurkoló akkor úgy érezte, nem lehet annyira rossz az a kommunista ország, amelynek ilyen ragyogó futballistái vannak. A Magyarországon élő David Bailey több mint tíz évvel ezelőtt határozta el, hogy megírja az Aranycsapat történetét: meg akarta érteni, hogy ebben az országban - amely immár az otthona, s ahol futballrajongóként be kell érnie a gyengécske mai magyar focival - az ötvenes években hogyan bukkanhattak fel egyszer csak káprázatosan tehetséges focisták tucatjai. Mi a titka az Aranycsapatnak? David Bailey könyve a legjobb angol történetíró hagyományok szellemében egyszerre precíz és olvasmányos és a kényes kérdések vagy furcsa ellentmondások feltárásától sem riad vissza. Leírja az akkori Magyarország, a Rákosi-diktatúra minden szörnyűségét, és azt is, hogy az Aranycsapat tagjai, akik közül jó páran köztudottan gyűlölték az új rendszert, hogyan tudtak együtt élni vele - és óriási sikereket aratni nemcsak a maguk és a magyar futballszurkolók, hanem a politikai vezetés számára is. Sok nagyszerű könyv jelent már meg az Aranycsapatról, de David Bailey-é az első olyan, amely ezt a történetet a maga minden ellentmondásával, furcsaságával, a politika és a sport összefonódásait is vizsgálva, az elejétől a végéig, regényesen elmeséli nekünk

„amire vágyunk, az valójában nem a boldogság. Nem arról akarok beszélni. Hanem az örömről. Az öröm magában foglalja a boldogságot is. Az öröm sokkal nagyobb nála.” A két Nobel-békedíjas vezető egy hetet töltött együtt Dharamszalában a dalai láma 80. születésnapja alkalmából, hogy beszélgessenek egy olyan témáról, amely mindkettőjük számára nagyon fontos: az örömről. A könyv úgy épül fel, mint egy háromemeletes születésnapi torta. Az emeletek: a dalai láma és az érsek történetei és tanításai az örömről; a boldogságkutatás legújabb tudományos felfedezései; valamint a napi gyakorlatok, amelyek egyensúlyban tartják a két vezető érzelmi és spirituális életét. Mind a dalai lámát, mind Tutu érseket számos nehézség tette próbára az életben, ennek a könyvnek az oldalain pedig beszámolnak személyes küzdelmeikről és megújulásukról. Most, hogy már mindketten az emberélet vége felé járnak, különösen fontos számukra, hogy mindenkihez eljuttassák az üzenetet: csak úgy lelhetünk rá az örömre, ha örömet szerzünk másoknak. A történelmi jelentőségű hét során a két jó barát saját példáján keresztül mutatta meg, hogyan formálható át együttérzéssel és szeretettel az öröm tünékeny érzelemből tartós létállapottá, mely nemcsak személyes életünket, de szűkebb és tágabb környezetünk, sőt az egész emberiség életét megváltoztathatja.

Martyn Rady nem kisebb feladatra vállalkozik könyvében, mint a Habsburg dinasztia közel ezer éves történetének bemutatására. Szellemes, olvasmányos stílusban veszi sorra a Habsburg uralkodókat és a dinasztia nevezetesebb képviselőit. A könyv lapjain feltárul előttünk Európa utóbbi ezer évének történelme, a történelmi konfliktusok teremtette válaszutak, valamint a Habsburg királyok és császárok döntései, amelyek nem ritkán évszázadokra meghatározták alattvalóik életét. A mű egyik nagy erénye, hogy miközben átfogó képet nyújt erről az időszakról, olyan kevésbé ismert anekdotákat és érdekességeket is belesző a Habsburgok történetébe, amelyek közelebb hozzák és sok esetben esendő emberként mutatják be az uralkodókat. A szerző bevallott célja "rehabilitálni" a Habsburgok uralmát, és közel egy évezredet felölelő munkáját ezekkel a sorokkal zárja: "Több mint kilenc évszázad alatt a Habsburgok produkáltak tökfilkókat és álmodozókat, mágiával és szabadkőművességgel foglalkozó kontárokat, vallási fanatikusokat, népeik jóléte iránt elkötelezett uralkodókat, művészetek patronálóit és a tudomány támogatóit, nagy kastélyok és templomok építőit. Némelyik Habsburg a béke híve volt, míg mások meddő háborúkat indítottak. Ennek ellenére, a közép-európai politika egyre elkeserítőbb helyzetét látva, nehéz nem arra a konklúzióra jutni, hogy a magyar történésznek [Kosáry Domokosnak] igaza volt - egy Habsburggal sem jártak volna rosszabbul."

Egy sorozatgyilkos szabadon garázdálkodik. Amikor Deptfordnál testrészeket találnak a Temze partján, Anjelica Henley detektívfelügyelőt bízzák meg a gyilkos kézre kerítésével. A nyomozó a Darabolós Gyilkosként elhíresült Peter Olivierre gyanakszik, a bökkenő azonban az, hogy ő már rács mögött van. Nincs vesztegetni való idő. Henley abban bízott, hogy soha többé nem kell Olivierrel találkoznia, de az egyetlen esélye, ha őt is bevonja a nyomozásba. Oliviernek azonban esze ágában sincs segíteni. Ki kapja el a gyilkost? Amikor Henley egy levágott fejet talál az otthonában, rádöbben, hogy a Darabolós Gyilkost utánzó szörnyeteg őt szemelte ki magának, és az áldozatokat nem találomra választotta ki. Henleynek nincs más választása: ha kézre akarja keríteni a tettest, meg kell küzdenie a saját démonaival is.

Martyn Rady nem kisebb feladatra vállalkozik könyvében, mint a Habsburg dinasztia közel ezer éves történetének bemutatására. Szellemes, olvasmányos stílusban veszi sorra a Habsburg uralkodókat és a dinasztia nevezetesebb képviselőit. A könyv lapjain feltárul előttünk Európa utóbbi ezer évének történelme, a történelmi konfliktusok teremtette válaszutak, valamint a Habsburg királyok és császárok döntései, amelyek nem ritkán évszázadokra meghatározták alattvalóik életét. A mű egyik nagy erénye, hogy miközben átfogó képet nyújt erről az időszakról, olyan kevésbé ismert anekdotákat és érdekességeket is belesző a Habsburgok történetébe, amelyek közelebb hozzák és sok esetben esendő emberként mutatják be az uralkodókat. A szerző bevallott célja „rehabilitálni” a Habsburgok uralmát, és közel egy évezredet felölelő munkáját ezekkel a sorokkal zárja: „Több mint kilenc évszázad alatt a Habsburgok produkáltak tökfilkókat és álmodozókat, mágiával és szabadkőművességgel foglalkozó kontárokat, vallási fanatikusokat, népeik jóléte iránt elkötelezett uralkodókat, művészetek patronálóit és a tudomány támogatóit, nagy kastélyok és templomok építőit. Némelyik Habsburg a béke híve volt, míg mások meddő háborúkat indítottak. Ennek ellenére, a közép-európai politika egyre elkeserítőbb helyzetét látva, nehéz nem arra a konklúzióra jutni, hogy a magyar történésznek [Kosáry Domokosnak] igaza volt – egy Habsburggal sem jártak volna rosszabbul.”

A helyszín egy sziget a szélfútta ír partok közelében. Ez lesz az év lakodalma. Jules Keegan és Will Slater összeházasodnak. Sereglenek a vendégek. Régi barátok. Eltemetett viszályok. Boldog családok. Titkolt féltékenység. Tizenhárom vendég. Egy holttest. Alig szegik meg az esküvői tortát, máris holtan találják az egyik vendéget. És a vihar tombolva szabadul rá a szigetre, teljesen elvágva a násznépet a külvilágtól. Mindenki titkol valamit. Mindenkinek van indítéka. Van egy vendég, aki nem hagyja el élve az esküvő helyszínét...

TYSON ÖNÉLETRAJZA UGYANOLYAN ÜTŐS, MINT A STÍLUSA A RINGBEN „Iron Mike” Tyson Brooklyn legszegényebb és legveszélyesebb gettójában nőtt fel. Jamaicai apját alig ismerte, anyja pedig az alkohol és a kábítószer rabjaként kevés figyelmet fordított legkisebb gyermekére. Már egészen fiatal korában belecsöppent az egymással harcoló suhancbandák kíméletlen világába. Pályafutását, saját szavaival élve, piti bűnözőként kezdte, aki kapható volt mindenre, csak hogy megmeneküljön a pár évvel idősebb „nagymenők” állandó terrorizálásától. Megjárta a javítóintézetet és a fiatalkorúak börtönét is, mígnem egy váratlan találkozás gyökeresen megváltoztatta egyre kilátástalanabb sorsát. Cus D’Amato, a neves bokszedző védőszárnyai alá került, aki fiaként nevelte, és megállíthatatlanul repítette a csúcsra, bár Mike világbajnoki címét már nem érhette meg. Tyson szókimondó önéletrajzi művében valóban felfedi az igazságot: nem szépít, nem magyarázkodik, nem köntörfalaz – hamisítatlan gettóstílusban mutatja be az életét: a ringben elért sikereit éppúgy, mint magánéleti problémáit, kicsapongó életmódját és számtalan személyes konfliktusát.

Szerte az egész országban, így Prince George megyében is játszanak egy játékot. A függönyöket behúzzák, az ajtók zárva, vágni lehet a füstöt odabent. Zsetonok cserélnek gazdát, egyik leosztás követi a másikat. A zene, a kávé és a feszültség felgyorsítja a szívverést. Ez a póker. Valódi póker, ahol az ellenfél által adott jelek megfigyelése legalább olyan fontos, mint a kártyalapjaid. Ha felnézel, azt látod, hogy Joey Moore egyenesen téged néz, figyeli az arcodon átsuhanó érzelmeket. Hív, de közben egy pillanatra sem veszi le rólad a tekintetét, figyeli a reakciódat. Egy szemrándulás, egy óvatlan mozdulat, egy halvány mosoly, és máris tudja, mit tartasz a kezedben. Ha mozdulatlanul ülsz, akkor is tudni fogja, mennyit hívsz. Joey Moore kiváló pókerjátékos: könyörtelen, okos és rendkívül óvatos, éberen figyel ellenfelei minden rándulására és rezdülésére. Évek óta jár egyik partiról a másikra, többször nyer, mint veszít. Ha van pénze, szívesen kölcsönöz bukdácsoló barátainak, ha pedig egy kis szexre vágyik, felhívja a barátnőjét, Laurát. Ám amikor egy örök vesztes, akit Joey a földbe döngöl a kártyaasztalnál, öngyilkos lesz, Joey pókerszabadsága megroggyan, és vele együtt az önbizalma is Tudja, hogy a szerencse csak átmeneti dolog, egy szabaduló kártya, aminek az érvényessége egyszer lejár. És amikor visszájára fordul, jobb, ha az ember bedobja a lapjait, és feláll az asztaltól. Rick Bennet regénye ritka kincs, igazi hiteles regény a pókerről és a póker világáról. Rick Bennet San Franciscóban született, és a marylandi Prince George megyében nőtt fel. Pókertermekben dolgozik és játszik, jelenleg pedig az új regényét írja.

Bernhard Günther magánnyomozónak nem osztott jó lapokat a történelem, ám arra még a sokat látott egykori zsaru sincs felkészülve, amivel a náci Németország fővárosában kell szembenéznie. Günther leginkább eltűnt személyek felkutatásához ért, márpedig 1936-ban Berlinben bárkivel könnyen megeshet, hogy nyomtalanul eltűnik. A Berlin Noir-sorozat első részében Bernie-nek egy gyémánt nyakéket kell előkerítenie, és meg kell találnia az ékszer egykori tulajdonosainak, Hermann Six iparmágnás lányának és vejének gyilkosát. Bernie füstös berlini klubokban, a rohamtempóban épülő autópályák mentén sorakozó munkásbarakkokban és az impozáns olimpiai stadion lelátóin próbál a gyilkos nyomára akadni, hogy aztán a náci birodalom legmélyebb bugyraiba alászállva, a dachaui koncentrációs táborban folytassa a hajszát. A Halálos március egy hatalmas tudású, lefegyverző humorú szerző első regénye, amely hátborzongatóan eleven képet fest a náci Németország hétköznapjairól és teszi mindezt a klasszikus hard boiled hagyományait folytatva, Hammett és Chandler legjobb pillanatait idézve.