Sz. Ilona

A kötet azoknak az európai uralkodónknak az életútját mutatja be, akik magukat az antik császárok utódainak tekintve egyfajta egyetemes hatalomra törekedtek. A császárság és a birodalom fogalma, mely mindig és mindenkor a hódításokhoz kötõdött, a kora középkorban kiegészült a keresztény császár ideájával. A császár mint Isten küldötte az egyetemes birodalom megteremtésén fáradozott, ez a felfogás szükségszerûen vezetett a lelki és világi hatalom összeütközéséhez, a császárok és a pápák több évszázados vitájához. Nagy Károly, I. és III. Ottó, III. és IV. Henrik, Barbarossa Frigyes, II. Frigyes, IV. Károly és Zsigmond portréja azokat az uralkodókat állítják elénk, akik méltóságukat e kettõs - világi és egyházi - jelleggel gyakorolták, s politikájuk meghatározó tényezõje lett a történelem alakulásának.

Az antik birodalmak bukása, s ezzel együtt a kultúra hanyatlása, az anyagi és szellemi értékek pusztulása jellemzi azokat az évszázadokat, melyeket a népvándorlás koraként jegyez a történelem. A kora középkorban Európában megjelenő különböző germán törzsek, illetve az ázsiai eredetű hunok lovas-nomád törzsének vezérei, a honfoglaló királyok életrajzaiból a két civilizáció konfliktusokkal teli találkozása is kirajzolódik. A kötetben a legendás „barbár” hódítók: a gót Alarich és Athaulf, valamint a hun Attila mellett Theodorich keleti gót, Geiserich vandál, Gundobad és fia, Zsigmond burgund, Chlodvig és Clothar frank, Siegebert austrasiai és Alboin longobárd király alakja elevenedik meg. Az általuk vezetett új, harcos népek és a római civilizáció – sokszor véres – harcaiból épült fel a középkori Európa kultúrája.