Cserhalmi Imre

A könyv szereplői nagyon sokat mondanak el arról, hogy milyen embereket szült a 20. század, és hogyan tudták azt túlélni ezen a tájon. Személyes képességekkel? Szerencsével? Hasznos kapcsolatokkal? Erős lélekkel vagy fizikummal? Mindezzel meg sok mással is. A 2017-18-ban készült portrék szereplőinek többsége - ludovikás katonatiszt, holokauszt túlélő, mérnök-feltaláló, élsportoló-edző, munkás-gobelinszövő, parasztlány-rendőrnő, színésznő, munkaszolgálatos-tanár, amatőr táncművész-filmgyári statiszta, világjáró ezermester- autodidakta zongoraművész - bőven túljár a 80-on, a 90-en, sőt akad, aki a 100-on is. Az író, aki három éve lakik ugyanott, ahol a portréalanyai, azért is tud empátiával, emberismerettel és tisztelettel szólni portréalanyai sorsáról, mert aligha akad olyan társadalmi réteg, élethelyzet vagy környezet, amelyről ne lennének neki is személyes tapasztalatai. A tavaly sikert aratott Törlesztés, avagy lapok a talonból című önéletrajzi könyvével szinte példát mutatott, hogy a távozó nemzedékeknek hogyan kell őszintén vallaniuk az életükről kioktatásoktól és illúzióktól mentesen: hitelesen.

Cserhalmi Imre könyve azt mutatja meg nekünk, hogyan tudjuk a magunk és a környezetünk javát szolgálni a legképtelenebb körülmények között is. Hogyan tudunk felülemelkedni a kiszámíthatatlanságból eredő feszültségek okozta félelmen és megpróbáltatásokon. És különösen szerencsések vagyunk, hogy a szerző mindezt – jó szokásához híven – szórakoztatóan, a tőle megszokott eleganciával és szellemességgel írja le. Cserhalmi úgy tárja elénk a három hónapig tartó kényszerű bezártság történéseit, mint egy operatőr, aki hol a környezetéről, hol a közéleti eseményekről, hol pedig önmagáról rögzít jeleneteket, és mindehhez kiváló ritmusérzékkel váltogatja a perspektívákat. A történések nem önmagukban léteznek, hanem beleágyazódnak a közélet valóságába – egy olyan valóságba, amelyről nagyon is tanulságos szemelvényeket kapunk az író tollából.